Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-05-24 / 21. szám

IIL évfolyam. Pápa, 1908. május 24. 21. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: •Egész érre 10, félévreö, negyedévre 2'50K Egyes száin ára 24 fillér. •MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fö-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket Elvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése" Túlzóit humanizmus. -Szinte dühtől, elkeseredéstől égtek .a -szemek, vadul vert ,a -sziv, mikor a •dánosi mészárlásnak .első híreit olvassuk. Az .okosan gondolkodók — nem •ugyan ;hóhór ilelkületiiek, hanem a társadalmi «and okos, belátásos barátai, — büntetésül is, elrettentésül is csak :az .akasztótüát, sőt .az első rntbaeső görbe fát itótték és hiszik egyedül alkalmas •eszköznek ,a véres tragédia befejezése gyanánt. Hogy nem tareultak ;azok a cigányok? Hogy Bem nevelte .őket senki? hogy a verőkben vau a szenvedély, az ösztön ? — Ezt fel saabad-e, tel lehet-e említeni akkor, midőn oly gyalázatos gaztettről van szó, mißi a dánosi eset ? Az Isten ötödik paranesoßata neon csak tételes törvény, h*»em .természettörvény is egyszersmind", melyre nem a hosszas nevelés, nem az oktatás, — hanem az tanítja meg a cigányt is, hogy ő is ember. Neki is drága az élete, ebből tudja hogy sem a dánosi korcsniároséknak, sem másnak, senkinek ennél nagyobb földi java nincs. Ezeket akarják Beecaria vagy Lombroso túlzott humanizmusa, avagy tudományos színben és mezben előtálalt anatómiai regéi szerint megítélni. Lehet-e ezeken a haramiákoh javítani, lehet-e ezeket a tudomány és emberies érzés cifrájára, gunyjára kímélni ? De ez csak egy, igaz. hogy elrettentő eset. A dolog mélyére kell hatni: s ez a cigánykérdés. Két főispán is megszólalt ebben az ügyben, mindakettő arra hivatkozik, hogy ők tapasztalatból beszélnek, közigazgatási, szolgabírói tapasztalataikat óhajtják a kérdés rendezésében latba vetni. Letelepítés családonkint . . . Letelepítés cigány községek alapításával. Ez a két felszólalás pici magva. Ezek az urak bizuak még e szép, a nemes, érző, meleg szivre. túlontúl sok humanizmusra, de nem álhumanizrnusra mutató elméleti, de nem gyakorlati véleményükben. — Katonával, külön rendőrséggel kell őket őriztetni — mondja Gyapay főispán. Ha minden cigány mellé rendőrt állit, akkor is zsivány marad a cigány,, ameddig cigány lesz a neve. Hisz épen Gyapay ernliti, hogy a cigányból — saját bevallásuk szerint — épen ugy „nem lesz dolgozó paraszt, mint ahogy tavasszal kalapáccsal sem. lehet a földbe visszaverni a füvet". Sem barátságos, filantropikus szándékból eredő, sem rendőrileg kényszer utján történő letelepitgetés nem elég. Egyedül ez nem elég, célra nem vezető. Ide, e kérdés megoldásához más kel: ez a más az állam hatalmának teljes súlya. Az ötvenes-hetvenes évek, sőt a nyolcvanas évek megmutatták a példát. Ez a statárium. Ezzel a fogalommal a cigányügy rendezése érdekében a huszadik századKét bús N^irág. Két Virág egy patakparton, Egyik balra, másik jobbra. Ott Virultak, ott cseVegtek Méhikéktől körüldongVa. JátszVa fényes napsugárban, Tetszelegve Vizfodrában Enyelegtek, tréfálkoztak. Rájuk élet mosolyog. Kicsi szerőök tűztől fénylett, Kicsi sziVök hévtől égett, J4égse Voltak boldogok. Ugy szerették egymást ketten, Mint ahogy csak a mesékben Tudnak ma már szeretni, De hogy bohó kis fejőket Szerelmesen összehajtsák, — Enyém, tied mindörökre ! — Hogy e pár szót elmondhassák, Soha, soha sem juthatnak. — Ott Van köztük, ott a patak. Ismered-e a Virágot Ott a csergő patakparton ? Azt a zugó gyors patakot Ismered-e, kis galambom ? NAQY FERENC. Fényszóró géniusz. Irta : Dr. Franciscy Lajos. A firenzei Pitti-képtárban egy hatalmas méretű olajfestmény vonja magára a figyelmet. A festmény egy géniuszt ábrázol, aki magas hegyen áll és könnyedén egy keresztre támaszkodik. Körülötte kisebb hegyek, völgyek, rónák, tavak, folyók és tengerek terülnek el. Feje fölött sugárzón ragyog a nap és bearanyozza a hegyormot. Az orom sziklafalai visszaverik a sugárzó fényt. Emberek élednek, utak világosodnak a tündöklő fénytől. Hegyek zöldelnek, mezők virulnak ki tőle, a rónákon vetés sarjad, a városok és. falvakban sürgésforgás támad, a vizeken tükrök csillognak. Az alak angyalszép arcán méltóság ül és báj árad szét. Egyik kezében mérleget tart, a másikban kosarat, mely kenyérrel és virágokkal van tele. Tömérdek ember tódul a világos utakon az oromra s mindnyájan az alak kinyújtott jobb keze felé tartanak, kenyeret és virágot kérnek tőle. Ezt némelyek magok veszik át, másoknak angyalok szegik meg a kenyeret, osztják ki a virágot. Azután átmennek az alak bal oldalára, ahol a mérleg van, beteszik a kenyeret és.a virágot a mérleg egyik serpenyőjébe s nézik, vájjon a betett kenyér és a virág egyensúlyba hozza-e a mérleget? A festmény ábráinak jelentése a következő. A keresztre támaszkodó géniusz a keresztény vallást jelképezi. A felette ragyogó nap Krisztust jelenti, az orom a mennyországot. Az orom körül elterülő tájak a világ képét állítják szemünk elé. Az egész mindenségen elömlő világosság azt a gondolatot fejezi ki, hogy Krisztus vallást: világos és biztos életelveket lartalmaz. A géniusz jobb kezében levő, kenyérrel és virágokkal telt kosár