Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-05-24 / 21. szám

2 PAPA és VIDÉKE 1908 május 24. nak is, a jelen társadalomnak is meg kell berátkoznia. , Sutba kell itt vágni a Baceariák, a Lombrosok, az anyámasszonyéit, az u. n. filantrópok minden alkudozását, kertelésót, Ez csak a gazembereknek használ. A természetben is meg van az ösztön, hogy irtsa a parazitákat, hogy kivesse magából még a heréket is, pedig ez nem gyilkol, csak fogyaszt és ingyen ól. Az államhatalom érvényesülését sem szabad a puszta védekezésre, sőt mit moodunk, — a puszta védekezésre? — a farkas nyomának bottal ütésére nyomorítani. Ököljog a cigány felfogása szerint j az élet. Ha ő az erősebb, ő ezt érvé• nyesiti is. Miért ne legyen 18 millió polgár erősebb, mint kétszázezer kóborló haramia ? Ha a tollaskalaptól fél a cigány, hát hadd féljen 1 Mennyivel volt rosszabb Patkó, Sobri, Rózsa Sándor, Savanyó Józsi, vagy az olasz briganti, mint a dánosi gyilkosok, mint a kóborló oláhcigányok? Ö előttük nem drága a mi életünk. Vagy hajoljanak meg, vagy töressenek össze! Gyakorlati kérdések. (o) Csótlii Géza, az ugodi ker. képviselője, a képv. ház máj. 19-iki beszédében a földmivelési tárca tárgyalásakor igen figyelemre méltó beszédet mondott. Lapunk, melynek homlokán ott látható, hogy gazdasági kérdésekkel is szívesen foglalkozik, készséggel használja fel az alkalmat, hogy e beszéd közgazdasági vonatkozásait — menten minden politikai színezettől — ismertesse. Előre bocsátja, hogy nem birtok-politikáról, nem nemzetgazdasági rendszerekről óhajt beszélni, hanem »apró kérdéseket, a való életre, a kisbirtokosokra és'a kisgazdákra vonatkozó kérdéseket« óhajt megvilágítani. Igen kapóra jön nekünk e beszédben az is, hogy rámutatott arra a fonák és görbe utra-módra, amelyet az" újjászervezett apostol, Mezőfi most már nem csák piaci félfenekü hordó tetejéről szavalva, hanem az ország első testületében is követ, t. i., hogy össze akarja veszíteni a kisgazdát s a nagybirtokost cselédjével, uszítani akarja a kisgazdát a nagybirtokos ellen, szóval a nemzet legnagyobb rétegét, a földinivességet akarja társadalmi és gazdasági harcba ugratni egymás ellen. Mi duuántuliak is érezzük már ennek a nemzetet sorvasztó aknamunkának, ennek a szu-rágásnak előjeleit, s épen ezért nem tudjuk teljesíteni azt a bizonyos megállást, azt a bizonyos közönyösséget, mely a földmives nép gazdasági szervezkedésének igazi keresztény alapon és irányban megindult mozgalmát, elevenségét felváltotta. A Népszövetség, a földmunkásoknak keresztény szervezetekbe való tömörítése fokozottabb erőfeszítést kiván, mert fokozottabb , a társadalmi rend ellen megindult vakondok munka is. Nagyobb karéj kenyeret a népnek ! Erre volnának hivatottak egyrészt a mintagazdaságok, a vándor oktatók tanítása. De mig a mintagazdaságok még csak érnek valamit, a a vándor tanitók működésétől többet vártunk mint kaptunk. Ennek felváltói lehetnének a földmives iskolák, melyeknek a vidék klimatiki? és talajviszonyaihoz alkalmazkodva árra kellene törekedniük, hogy a vidéket kellőleg képzett parasztfiukkal, tehát a közeli jövőben okosan érvényesülni tudó parasztgazdákkal láthassák el, másrészt a középbirtokosok — valamint a nagybirtokosok számára is okos, szakértő, béresgazdákat neveljenek. A földmives iskolák azonkívül vetőmagot árusító telepekké is kifejlődhetnének. Erre nagy szüksége van a kisgazda-közönségnek, mert ma bizony vagy csak drága áron, vagy sokszor még drága pénzen sem juthat talajának, vidéke éghajlatának megfelelő jó vetőmaghoz. Különös örömünkre szolgált, hogy a konyhakertészetnek felkarolását oly sürgős figyelmébe ajánlotta a földm. kormánynak. Szórul-szóra igaz, hogy »a falusi kisgazdák is városi piacon szerzik be a tartózkodásukhoz szükséges konyhakertészeti növényeket.« S ez annál szomorúbb, hogy ha tekintetbe vesszük, hogy falusi sőt városi népünk téli táplálékul csaknem kizárólag a babra, burgonyára, káposztára szorul, — holott okos kertészkedéssel legalábbis a burgonyánál, főképpen a káposztánál sokkal táblálóbb azt jelképezi, hogy a keresztény vallás által alkotott életkörben áz ember megtalálhatja boldogulásának eszközeit, ha dolgozik; talál irgalmasságot, ha dolgozni nem képes. De élvezhet az ember ebben az életkörben ártatlan életörömöket is, melyek a munka terhét megkönnyítik és megédesítik. Végre a géniusz bal kezében levő mérleg azt az igazságot érzékiti meg, hogy az emberek a szerint ítéltetnek meg az Isten szine előt, amint jól, vagy rosszul használták fel az élet javait es örömeit. Ha ugy élünk ezekkel a javakkal és örömükkel, amint, azt az Isten törvényei előírják, a"kkor életünk mérlege egyensúlyban lesz az isteni igazságosság szihe előtt. * A festményen ábrázolt igazságok közül az emberek talán azt az egyet fogadják el legkönnyebben, hogy a . keresztény életkörben a sziv vágyai kielégítésére találnak, feltéve, hogy az ember tud hinni és tud a hitből élni. Azért olyan divatos az a felfogás, hogy a hit birodalma a sziv számára alkottatott, vallás az érzelem dolga. A kinek olyan szivigényei vannak, melyeket a földi élet javai és örömei ki nem elégítenek, az higyjen, mert. annak a hit szükséges. Ez a lel fogás főkép a tudományos és a magasabb társadalmi körökben van elteijedve. Mikor a boldogult Erzsébet királyné megbeszélte leánya Mária Valéria kir. hercegnő nevelésének dolgát a meghivott nevelővel, Rónai Jácinttal, a többi közt ezt mondta neki: Fektessen ön súlyt a vallásos érzelem ápolására, mert az embernek az élet bajai és küzdelmei, között szüksége van a vallásra. Ezek a szavak igazak is, meg nem is. Igazak, ha ugy vesszük azokat, hogy a vallás az élet bajaiban támaszunk és segítőnk ; de nem igazak abban az értelemben, hogy a vallásra csak az életbajok, az életküzdelmek szempontjából van szükségünk. A vallás nem csak olaj, mely sebeket hegeszt, hanem világító fáklya is, mely utat jelez. És a vallásosság nem csak érzelem, mely szivet táplál; hanem életbölcsesség is, mely eszünket irányítja. Életbölcsesség, melyet az ember nem nélkülözhet és melyet ezen a világon semmi nem pótolhat. Megvilágítja életünk célját, meg azt a nagy kérdést, hogy miképp kell életünket ezen a földön berendeznünk, ragyogó fényt dérit a kutatásnak arra a problémájára, hogy miben áll a sitont.uh élet ? A kétkedés a hitetlenség arra a nehéz kérdésre van-e más világ és ha van, mi vár ott reánk, azt feleli: Ignoramus. Nem tudjuk folytatódik-e az élet a siron tul. Ez feleletnek felelet ugyan, de nem nyugtatás. Az 1870/71-ik francia-porosz háború alatt, a Gravelotte mellett, vivott csata után a vidék népe, melyet a háború borzalmai a közeli erdőkbe ütött ki, meglepődve látta, hogy a francia táborban, mely egész Metzig terjedt, a legénység közül sokan, a helyett, hogy a két napig tartott fárasztó harc után pihenni tértek volna, a sebesültek ápolásával és a haldoklók lelki vigaztalásával foglalkoznak. — Bajtársaink megállották a harcot, segítettek nekünk küzdeni a haza védelmében — mondották — most rajtunk van a Legelismertebb cAg. A (ír T) T

j Z S O érmekkel kitäntetvel első pápai férű-divatterme ÄVA, Fő-tér. 53. szám Nagymnnkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabást» íérfirnhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá n