Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-04-07 / 14. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. április 7. 14. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre o korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető minden­nemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Jegyzetek a kataszterről. Eső után köpönyeg, vetheti sze­münkra a t. olvasó, ha most akár a városi közgyűlés határozata ellen, akár mellette szót emelünk. Nem óhajtunk ellene beszélni, bár sokan szívesen vennék az ilyes beszédet, — mert hát >>az adózó polgárok zsebére megy a dolog.« Mellette több szavunk volna. Azok a városi képviselő urak, kik a közgyűlésen felszólaltak, mind rá­mutattak arra, hogy az 1 millió 800 ezer koronányi városi adóssághoz 150 ezer korona ujabb adósságot csinálni, meggondolandó dolog. Ennek a fel­veendő uj kölcsönnek évi kamata 5°/ 0 mellett nagy összeg, amelyet a minisz­térium részéről megajánlott házbér el nem ér, meg sem közelit. Tehát a vá­ros rá fog fizetni az építendő uj házára. Joggal kérdezhette volna valaki, vájjon van-e még egyszer 8600 korona fölös­lege pl. a vágóhidi pénztárnak, hogy ebből pótoltassék a ház jövödelme, mint a Török B.-utcai városi bérház­nál történik. De vannak más szempontok, a melyek a képviselőtestület határozatát viszont megokolttá, elfogadhatóvá te­szik. Ez az, hogy hosszú évek sorára több család telepszik meg városunkban. (A 30—35 évben nem hiszünk; — kataszter ennyi ideig egy vidéken dol­got nem talál, ez mozgó hivatal; 10— 12 év múlva néhány felülvizsgálón ki­vül a többit nehezen látjuk magunk között.) Tegyük fel, hogy 15 évig itt lesznek. A kereskedő, az iparos, a termény-piac meg fogják érezni, hogy uj vásárlók, uj fogyasztók vannak vá­rosunkban. Ez a fogyasztási és az egye­nes adók utján is jelenthet a városnak jövedelmet. Igaz, hogy az évek folya­mán a hozzánk érkező mérnökcsaládok a nyarat nem fogják városunkban töl­teni, de azért számithalunk ugy, hogy családonkint 2000 koronát városunkban fognak forgalomba hozni. Ennek elő- . nyét peclig mindenki megérzi, kivéve a fixfizetésből élő hivatalnokot, tanárt, tanítót, szóval azt, aki nem termelő, i vagy nem kösvetitő. Sőt ez az osztály csak hátrányát fogja látni a felmérési hivatalnak, mivel a piaci áruk, sőt ta­lán az ipari termékek is, bizonyára a lakásbérek néhány °/ 0-ka\ emelkedni , fognak. Most ez utóbbi eshetőség miatt örülni tudunk annak, hogy egyrészt a város is építtet, másrészt kilátás van néhány magánépitkezésre is, mivel a lakásszükséglet nagy, a kért lakásbérek sokszor ijesziők. A város képviselő­testülete, — tudatosan-e, vagy csak szándéka nélkül, — szociális lépést is tett a házépítés elhatározásával: laká­sokat teremt és iparosaink egy részének munkát ád; forgalmat idéz elő, amire valóban szükség van. (Bár valamennyi ajánlattevő pápai lett volna.) Számításon kivül hagyjuk azt, váj­jon a villanyfogyasztásból, vizdijból lesz-e a városnak jövedelme, - mivel ez a dolog aránylag csekélység. A fő dolog a kérdés megbirálásánál az, hogy a vá­ros minden esetre megnyeri a réven azt, amit elveszít a vámon. A maga pénzét, a leendő költségvetés kölcsön­törlesztési cime alatt nem fogja egészé­ben megkapni, de majd lesznek a költség­vetés fedezeti részében szemlátomást emelkedő tételek, amelyekből a nem egyenes (indirect) uton való kárpótlás meglesz. Az idegen forgalom, a piac, a kereskedelem, az ipar, ezek fognak jövedelmet nyújtani a városnak a hozott áldozatért. Csak ezt lehet okul felhozni és elfogadni. Maga az a puszta tény, hogy lám, Pápán felmérési felügyelőség is van! ez — nem argumentum, ezért nem szabad áldozatot hozni, még ke­vésbbé mondhatjuk azt hogy nekünk van, Veszprémnek nincs. Ez csak játék volna a veszett fejsze nyele, meg az elhullott tehén kötele felett. Mi reméljük, hogy Pápa városa a hozott, illetőleg hozandó áldozatért kár­pótlást nyer. Legyen is igy! A népiskola és a nemzetközi szociálizmus. A néptanító működése révén tudomást szerez a nép bajairól, ismeri annak gondol­kodását, érzelemvilágát, nyilt vagy rejtett tö­rekvéseit, mert ezen dolgok mind szoros össze­függésben állanak munkájával, a népneveléssel. S a néplélek megnyilatkozásait megfigyelvén, nem egy helyen azon sajnos tapasztalatra jut a tanitó, hogy a nemzetközi szociálizmus már az ártatlan gyermekek köréből is szedi áldo­zatait. A lelkiismeretes és hazafias érzéstől áthatott tanitó azért annál nagyobb erőfeszí­tést fejt ki nevelés-tanítás alapja, a vallásos és hazafias szellemi nevelés érdekében, minél inkább közeledik az ellenkező áramlat. Fontos és szép feladat vár a nép­tanítóra, melynek betöltését megköveteli — még pedig joggal — a társadalom józanabb eleme és a hazafias szempont is. Mert hiába való minden társadalmi munka, ha a nép­iskola, mint a nagytöbbség iskolája, erkölcsi­leg kifogásolható és a gyakorlati élet tisz­tességes követelményei iránt érzéketlen ele­met bocsát ki kebeléből. A népiskola az ala­pozó műhely, melynek munkájától a nemzet zömének erkölcsi meggyőződése és életrevaló­sága függ. Ezt beismervé és elfogadva, már a népiskolában értessük meg a gyermekekkel, hogy ember és ember között lényegileg kü­lönbség ugyan nincs, mert valamennyien egy Atyának testtel-lélekkel biró gyermekei va­gyunk, mégis az Isten nem egyforma tehet­séggel, javakkal áldott meg bennünket, hogy ezzel is egymásra való utaltságunkat kifeje­zésre juttassa, mely utaltság alapja minden társadalmi életnek. Alaptörvénye: »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!« Ebből ki­folyólag köteles az erősebb a gyengébbet segíteni, gyámolítani, a gyengébb pedig biza­lommal közeledjék az erősebbhez. Ehhez jog­cime van. mert Isten előtt testvére. Ezeknek hangoztatása és az iskolai munkában való gyakorlati alkalmazása által eléri a népiskola, hogy tanulói között le fognak dőlni azok az esetleges válaszfalak, melyek már az iskolá­ban külön kasztokba osztják a gyermekeket. A történeti oktates keretében pedig említsük az ókor rabszolga rendszerét, annak íeltünte

Next

/
Thumbnails
Contents