Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-03-31 / 13. szám

3. PÁPA és VIDÉKE 1907 március 17. rendeleteket adna ki és korlátlan hatalmat gyakorolna azok fölött, akik más ép mernek gondolkodni és cselekedni. Különös dolog az, hogy minél inkább távolodnak az eineerck az Isimtől és az egyháztól, minél inkább meggyanúsítják és megrágalmazzák az egyház intézményeit, annál nagyobb mérvben gyakorolják azt, ami az egyházban folytonos támadásaik céltáblája. Az egyház a hit és erkölcs dolgaiban engedelmességet követel az embertől, de észszerű engedelmességet, amely megbízván Isten tekintélyében, Ítéletét az Isten Ítéletének rendeli alá. Ezt ők vakhitnek, vak engedelmességnek nevezik, de párthiveiktől maguk számára ennél sokkal erősebb hitet, nagyobb engedelmességet követelnek. Ugy lépnek fel, ugy viselkednek, mind a szociális tanoknak egyedüli csalliatalan tanítói, kiknek tanításával szemben nincs önnálló vélemény, nincs tökéletesebb és igazabb tanítás, kiknek határozatai nagyobb engedelmességet követelnek, mint az egyház parancsai, mint- az állám törvényei. Egyenlő jogot, szabadságot hirdetnek ajkaikkal, de a zsarnokság ostorát forgatják kezükben s reá suhintanak mindazokra a kik szavaikban vakon nem hisznek, parancsaiknak szolgai inódon nem engedelmeskednek. A szabadság megszületésének emlékét ünnepeljük e márciusi napokban. E szent szabadság nevében tiltakozunk minden zsarnokság ellen, kiváltképen pedig az ellen, amely a munkást megfosztja a munkához való jogától. Ez a szabadság e legelső s minden más szabadságnak alapja és aki annak útjában áll, magát minden egyéb szabadságra méltatlanná teszi 1 Ez a szabadság a földi létnek, a megélhetésnek biztositéka és minden ellene intézett merénylet, támadás az embernek földi léte ellen. Ennek a szabadságnak, ennek a jognak védelmére kelni köteles mindenki, aki a szabadság szent nevét nemcsak ajkain viseli, hanem annak tetteiben is mindenkor híve és védelmezője. Az állam, a társadalom maguk a munkások, egyesek és mindnyájan kötelesek magasra lobogtatni a munkához való jog-szabadságnak zászlaját és azt minden, bármely oldalról jövő támadással szemben megvédeni ! Miserere. Ej van. Nyugatról zordon, rémes fellegek Mind több s több csillagot takarnak el. Meg-inegvillámlik olykor s nagy sokára csak Mély, tompa dörgés halk moraja kel. Enélkül csend, ijesztő némaság honol; — A kóválygó, tüzes szemű bagoly Hang-, zajtalan lebbenti szárnyát, S a fojtó légen észrevétlen vág át. Komoly fenséggel áll a bércen, — Mar szinte fenn az égnek fellegében, • Csendes, magános, ősi klastrom. Tornyával ég felé mulat, Jelezve nekünk az utat, Amely a bánat és alázat árán Megnyitja az eget, S fel Istenhez vezet. Szellő legyint, levél zörög, Az ég is már közeib dörög; Nem elmosódó, — élesebb a villám, Már tűzvonal, — nem halvány csillám . A hegy felé a sürü felhő Vadul gomolyogva tör elő, Szél fújja hozzá énekét. A kolostor csendjét Suhanó nesz váltja, Megkoppan a saru, Suhog a rőt kámzsa. Gyertyával kezében, Mint az árnyék, lebben A csengő szavára, Éjféli imára Sok jámbor szerzetes. Künn száguld a szélvész, Süvölt az orkán, A zápor dől ezer csatornán; | Tör, zúz a vihar, Fákat kicsavar. A templom rácsos ablakát ugy rázza! . . . — S benn ballik a kórus csendes imája: Miserere nobis! Tüzkarikák kigyóznak az égen, Szétnyillik a menny zordon köpenye; Erre, amarra cikázik a villám, Üzi a légben a fellegeket. És a vak éj kis pillanatokra Mintha kigyúlna . . . -— A kóruson a gyertya fénye, S a bánat-könny ragyog A jámborok szemébe Miserere nobis! Villáma nyomán a velőket rázó, Agyszertehasitó éles recsegés. Megzendül az ég, megrendül a föld. — Benn a vihar vad, szörnyű zajába Hangzik a kórus csendes imája: Miserere noais! Ha majd az ég, a föld megmozduland, S Ítélni jössz, Urunk, ! Ha bűneink nyomasztó terhivel Remegve hozzád járulunk, A csontrepesztő, vérfagyasztó zajban, Amelyhez a bóditó égiháború — j — Szúnyog dongása csak, Esengésünk, add, Hozzád jussanak. Miserere nobis. Takács Gedeon. Fájdalmas péntek.* Irta : DON LUIS COLOMA. Spanyol eredetiből fordította: JÁNDI BERNARDIN' I... Vége felé közeledett a hét heti nagyböjt. Vele egy időben kezd jelentkezni Sevillában a tavasz, két elmaradhalallan követével: narancsfáinak virágaival s a számtalan idegennel, akik oda özönlenek a gyönyörű évszakban. Azok menyasszonyi koszorukép környezik, ezek henye verébcsapat módjára lepik el; azok illattal töltik el, ezek megrágalmazzák, amikor e mindkét nemű turistának egyike-másika oly otrombán irja le Spanyolországot, ahogy tudatlanságból vagy rosszakaratától telik. Vége felé közeledett, mondom, a bét , heti nagyböjt, s Sevillának számos jámbortársulata, mindenik a maga szentje tiszteletére ülte azokat a hét és kilencnapi ájtatosságoj kat, melyeknek ragyogó pompája szerezte e j régi városnak, melynek turbánja fölé Feri nando, a szent király tűzte ki a keresztet, | »a szultána« »a katholikus« melléknevet. Április első napján kezdődött Krisztus | Urunk kimúlásának tiszteletére az ötnapi ! ájtatosság melynek utolsó napja fájdalmas péntekre esett. A Muzeumtér kápolnának ka! pui tárva-nyitva álltak a hivők sokasága előtt,. • akik rohanvást rohantak a Megváltó halál! harcát megragadón feltüntető hires kép elé, i mely egy drága, csillagokkal teleszórt fekete ! bársony-függöny hátteréből domborodott ki., j Kitárt karja minden embert ölelésre vár; a J halálban immár megtört szeme egyre irga' lommal néz; szederjes ajkáról elröppent már , a »consuinmatum est«, mely az emberiség • előtt megnyitotta a menyország kapuját, s | mintha még ott lebegne az utolsó sóhajtás, a szeretetnek s fájdalomnak egyesülése, az Istenember belső életének visszbangjaképen. A keresztnek tövében ott állt a Szüzanya, a szomorúakat vigasztaló édes anya, aki e kiválóan szeretett gyermekeinek mintájaképen ajánlotta föl ezt az ő szótlan fájdalmát, *Ezt a gyönyörű elbeszélést a Családi Regénytár XVI. kötetéből vesszük át. Megrendelhető a SzenlIstván-Társulalnál Bpesl, VIII., Szentkirály-u. 28. és minden könyvkereskedésben. Ára : f korona. i^T KISGAZDÁK, HÁZ- és FÖLDBIRTOKOSOK FIGYELMÉBE! "fi® 7

s o G» NI e/2 •M e/2 S3 -oá o 'O 1/2 NI o o • A Győregyházmegyei Alapítványi hivatal a t. hitelt keresők figyelmébe ajánlja olcsó és kedvező feltételű törlesztéses és állandó jelzálog-kölct önéit. A törlesztéses kölcsönöknél a kamatláb és a törlesztési hányad nagysága, valamint a törlesztési idő tartama a kölcsönkérővel egyetértőleg állapittatik meg. Előzetes költségek nincsenek. A kölcsön készpénzben fizettetik ki elenyészően csekély bekeblezési költségek levonásával. Meglevő kölcsönök olcsón konvertáltatnak. A kölcsönök, a pénzviszonyok vá.tozásával kamatláb emelésének, az alap'tványi tőkék természetéből kifolyólag

1 pedig felmondásnak kitéve nincsenek. Mindennemű kölcsön ügyben készséggel nyújt tájékoztató felvilágosítást a Győr egyházmegyei Alapitv GYŐR, Káptalandomb 5. SZ. I. em (Hivatalos órák csak hétk á n y i Hivatal öznapokon d. e. 9—12-ig.