Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-03-24 / 12. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. március 24. 12. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, Közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal • Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A városi hatóság figyelmébe. Más években, ha a hó az utcákon felgyülemlett, vagy a jég a folyókákban nagyon megszaporodott, a város összehányatta, illetve felvágatta és kihordatta. Az idén, jóllehet a havazás rendkívüli volt, e részben jóformán alig történt valami. A helyenkint mégis összehányt jég és hó hosszú sáncokban feküdt az utcákon, állandó pocsolyákat teremtett s az uttesteket rongálta, mivel a tavaszi napsugár és szellő' nem volt elég meleg, hogy hamarosan eltakarítsa a tél nyomait. Ezért az utcák, terek és utak még mindig, ekkora városhoz sehogy sem illő, sártengereket képeznek, amelyeken csak itt-ott van egy-egy taposott, de nem készített átjáró. Hát ez dísztelen is, kellemetlen is, de mindez nem a fő hibája, hanem az, hogy az ilyesmi legnagyobb mértékben közegészségellenes. A sár s azok az emliteti sáncok fölszedték az utcák szemetjék, ami ott rothad hónapok óta és trágyává válván, vigan termeli a mikrobák myriádjait, amelyek most a sárból, később annak porából belejutnak a szervezetbe és különféle bajokat okoznak, aminthogy igy tavasz felé — az idén is — mindig többféle-járványban, különösen gyermekek közt dulóban, van részünk. Nem akarunk bőven foglalkozni azzal az untig tárgyalt thémával, hogy mennyire fontod az országunkat pusztulással fenyegető kivándorlás korszakában ezt a pusztulást minden eszközzel s igy a közegészségi állapotok javításával is ellensúlyozom, egyszerűen csak rámutatunk erre a konkrét dologra, igen sürgős intézkedést t. i. az utcaszemét alapos eltakarítását kérve az illetékes köröktől és elvárva ezt, különösen a város minden közegészségügyi faktorától, hivatkozva a kihágási büntetőtörvénykönyv 125. §-ára is, amely, ha rászolgál az egyesre, sokkal inkább kötelezi a hatóságot. Rokontermészetű és sürgős intézkedésre vár még más három dolog is, amelyek felemlitésével áldatlan társadalmi viszonyaink mellett félő ugyan, hogy némelyek ismét felekezeti békétlenségről fognak beszélni, de ez a körülmény sem tarthat vissza attól, hogy szóba ne hozassanak és, mint sok ezer ember, sőt a többség érdeke, hogy folyton ne sürgettessenek. Ezek egyike a kálváriái ut, vagyis az országútnak a vasúti úttól az elágazásig való része. Akit szomorú kötelesség vagy a részvét és tiszteletadás a temetésekre visz, tapasztalnia kell, hogy ez útrész, évtizedek panaszainak dacára, milyen lehetetlen állapotban van. A kocsik majd megfeneklenek a sárban, a gyaloglók pedig, akik a várkert fala mellett viszonylag szárazon mehetnek, a Szentháromságképnél, ahol a gyalogút elfogy szintén bokáig érő sáron kénytelenek átgázolni, ha a temetőbe, vagy mint nagyböjt idején különösen szokás, a kálváriára akarunk eljutni. Annyit csak meg lehetne tenni a közönség érdekében, hogy ezt az útszakaszt egyszer műszakilag alaposan átépítsék s legalább egy átjárót készítsenek kockakövekből. TÁRC

A Nővéremhez. Két kicsike gyürüt cseréltek ki ketten. Egyik a tied lesz, néném, édes lelkem. Parányi kis jószág : csak egy karikácska, De két sziVet, lelket fon, láncol egymásba. Lelked féltett kincsét, hűséges szerelmét Kinek őrizgetted, most ime felleléd. SziVedet nem érte a Világnak szele, Tiszta szerelemmel, hűséggel Van tele. Qazdag a te sziVed, gazdag kincsesbánya, De csak tiszta érzés találhatott rája. E két sziV örökké egymásért dobogjon, Boldogságtok soha, soha meg ne fogyjon. Knüppeln Zsófika. é)é> Önvallomás. Elmondjam? . . . Ugye néin akarnak nekem ilyen kellemetlen perceket szerezni? Aztán meg, minek is? ! . . . Elég volt az egész dolgot egyszer átszenvedni, minek idézzem fut annak a szerencsétlen sétának kinos perceit. En édes Istenem, csak ugy futva emlékeztem vissza, s már is érzem,\ hogy szivem hevesebben dobog . . . pulsuson® oly gyorsan lüktet, mint egy lázban égő betegé. Szerencsém, bogy nincs közelemben Mater Emerika, mert különben, lázas betegséget fedezve fel bennem, csakhamar bekísérne a betegházba; aminek rossz vége szokott lenni. Először is az orvosi vizsgálatnak magam alávetni. Óh az valódi martyrság ! Az a sok hiábavaló kérdés, agyonunlatja az embert! Van étvágya, tud aludni? ... Uh Istenem. Az ember valósággal belebutul ennyi üres kérdésbe és a még ennél is butább feleletekbe. Most jön aztán a java ! Kiadatik teljes komolysággal a sentential Kétnapi szobabürlön és a még ennél is borzasztóbb orvosi étlap, melynek rendes menete: husieves, forralt tej és ennek megfordítása, esetleg ismétlése mindaddig, míg a szánalomra méltó beteg újra normális állapotba kerül. Szinte érzem a hideg verejtéket mint gyöngyözik homlokomon, pedig az kérem rendkivül kellemetlen állapot. Hasonlóképen ahhoz a szerda délutánhoz, mikor én, igen . . . én . . . szerencsétlen, egy kinos csalódásra ébredtem. Még most is magam előtt látom, azokat a gúnyos pillantásokat. Óh 1 azok a szúrós szemek, engem csaknem kiüldöztek ebből a púpos világból. Fülemben még most is zúg Adrién kacajba törő hangja : »Leányok, láttátok Lili ideálját?« Tudtam, hogy Adriennek kemény szive van, de azt mégsem gondoltam volna, hogy még egy csalódásban megtört szivet is kész megtámadni ! No de megálj gonosz! Veled is megeshet, hogy csalódni fogsz abban, kit . . Óh Uram! Csak most veszem ésZre, hogy mennyi hallgatóm van! Pedig úgyis tudom, csak ne is mentegessék magukat, azért vár