Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-03-24 / 12. szám

•2. PÁPA és VIDÉKE 1907. március 24. A második sérelem a Salétrom­utca, a Korona-utca átjárója és az apáca­zárda eló'tti gyalogjáró javításának, illetve aszfaltozásának foganatosítása körüli ké­sedelem. Nem is tekintve a lakosság azon részének jogos igényét, amely e vonalon közlekedik a Belvárossal, való­sággal elkeserítő' e munkák folytonos halogatása, annak a sok száz gyermek­nek szempontjából, amely a zárdaisko­lákat látogatja. Elvégre lehet, hogy kö­zönyösnek véli a város magára nézve az ottani felsőbb intézetek létezését (bár közgazdasági tekintetben ez sem áll), bizonyos azonban, hogy a kisdedóvó s az elemi iskolák fenntartásával a város közönsége igen nagy teherviseléstől me­nekül meg; meg azután az ezen isko­lába járó gyermekek szülei mind adózó polgárok, akiknek másokkal egyenlő el­bánáshoz van joguk. A harmadik tengeri kigyó az u. n. Ruszek-uíca, a Főtérről nyiló sikátor, amelynek állapota ugyancsak szégyen­letes. Sárfészek, szemétlerakó hely; és kövezése, bár rég el van határozva, még mindig késik. Pedig, ha az foganatosít­tatnék, nern lenne ez csupán a plébánia­háznak hozott áldozat, hanem a többi­nek is, nyáron pedig, minthogy három társaskör kertjéhez vezet, — általában pedig, az ezen utcában folytonos rossz levegő okának megszüntetése által, egye­nesen közérdek. Amit tehát már annyiszor hiában kértünk, most itt összefoglalva, még egyszer figyelembe ajánljuk és reméljük is, hogy nem lesz okunk többé e szo­morú állapotok miatt méltó és fokozódó keserűség hangján felszólalni. Veszprémvármegye népokta­tási állapota. A kir. tanfelügyelő Adásztevel, Bódé, Csékut, Kolontár, Padrag, Pápa, Nagytevel községekben teljesített iskolalátogatásokról be­számolván, február havi jelentését követke­zőkben folytatja. Voltam 8 községben, 10 iskolában, 2 ismétlő tanfolyamon, 16 osztályban és 53 elemi iskolai tanfolyamon; azonkívül megtar­tottam a pápai állami tanitóképző-intézet igazgató-tanácsának évközi rendes ülését és jelen voltam a pápai egészségügyi bizottság azon tanácskozásán, mely a pápai állami tanitóképző-intézet növendékeinek egészségügyi viszonyait tárgyalta. Kardosréten a f. évi február 10-én tar­tott községi iskolai tanitóválasztást elnöki minősegben vezettem. Kitűnő iskola a csékuti ág. ev. elemi és ismétlő népiskola Pataky Béla kitűnő nép­tanítónak vezetése alatt, elavulhatatlan ér­demeket szerzett ő egyházközsége fiatal nem­zedékének istenfélő, okos és alapos nevelésé­vel és oktatásával, az egyházközség nagyja és kicsinyje szeretettel és bizalommal veszi kő­ről a kitűnő paedagogust, biztos tanácsadót és valóban művelt, képzetl, finom és nemes magatartású egyént, ki maga nemében rit­kítja párját. Jelesek az adászteveli ev. ref. és nagyteveli rkath. iskolák igen szorgalmas, ügyes tanítóikkal. Igen jó volt a bódéi rkath. iskola is; fiatal tanítója örömet szerzett tanítási és fe­gyelemtartási eredményével. A padraghi iskolák a körülményekhez képest megfelelők; hiányzik a taneszköz-fel­szerelésük. A kolontári és csékuti rkath. iskolákkal azonban nem igen vojtam megelégedve, mi­vel rendtartásukban gyengéknek találtam, azért a jövő látogatásuk rövidebb időközben fog megtörténni; a dolgot annyiban is fájla­lom, minthogy ezek- az iskolák a tanév eleji látogatástervemben is közölve vol­tak, miről tehát tudomásuk lehetett és annak dacára még sem mutatkoztak abban a rend­ben, melyben azokat méltán várhattam. Restellem a dolgot leginkább a kolontári rkath. iskolánál, melynek tanítója különben az iskolát teljesen magyarrá tette; egy árva szava sem hangzik ott kisegitésképen a ta­nulók anyanyelvének. Remélem figyelmezteté­semnek meg lesz a kellő foganatja, különben az iskolamulasztások elleni eljárásért kérdőre vontam a községeket. Nem hagyhatom, hogy e helyen ki ne emeljem a nagyteveli és bakonykoppání rkath. és a csékuti ág. ev. iskolákban észlelt meg­hatóan szép hitoktatást, amely az azt ritka helyes paedagogiai és methodikai készültség­gel kezelő Jág Henrik, Kolonits Lipót ciszt. rendű lelkészek és Pataky Béla tanitó érdeme; öröm volt hallgatni a kiváló, minden sablon­szerüségtől ment tanítást s a tanulók kedves, jó készültségü feleleteit. Egyrészről a ritka kemény téli időjárás, másrészt az irodai munkákkal való túlter­heltség akadályozott e hónapban több iskola­látogató eljárásaimban, talán a kikelet ked­vezőbb alkalmat fog szolgáltatni több iskola látogatására; az irodai munkák kevesbedésére azonban csekély a reményem. Mult hónapban 3 rendbeli compendiozus ják oly nehezen az én tragédiámat, vagy komé­diámat (e két fogalommal nem vagyok tisztába) hogy kinevessenek. Pedig Istenem, oly jó esnék, ha látnám, hogy önök velem éreznek. De nem ilyen illusiokkal nem is kecsegtetem magam i Hallgassák hát meg kétségbeejtő helyzetem okát. — Sürgés-forgás volt a prepák között­Az egész felfordulásnak képzeljék csak, mi volt az oka! Semmi más, mint egy szerda délutáni kijelentés, mely a prépának szivét­lelkét felemelé. »Kisasszonyok tessék sétához készülődni!« — A hálószoba csakhamar népes lett. Gondolatokba merült fejek, kipirult arcok ) lázas, nyugtalan tekintetek, szenzatiós esetre mutattak. — Jött aztán a főmotivum: a toilette kérdés! Vájjon a rózsaszínű, vagy égszínkék bloust vegyem fel. Mici váltig azt állítja, hogy arcomhoz legjobban áll a kék­szin. Ólomként nehezedett reám a kényes kérdés, még végre Ruci, az egyetlen velem érző kebel, kijelenti, hogy bizony, se a rózsa­színű, se a kék bloust, ne vegyem, hanem a piros babos drapp blousomat, mert az ele­gánsabb utcai szin, mint a rózsaszín. E mellet aztán meg is állapodtam. Még egy utolsó szakértő pillantás toi­lettek felett és a boldog sereg ott lejt a fő­téren szabadon élvezve az üde triss levegőt és a pár percig tartó aranyszabadságot. Buci elégedett pillantást vetett hol reám, hol meg önmagára. Nem mondott semmit de megér­tettem tekintetét. De vájjon találkozunk-e vele? E kérdés lebben el mindkettőnk ajká­ról. Hiszen két év óta, nem mult el egy séta, hogy ne láttuk volna. — Remélve néztünk a járókelők elébe. Kis seregünk éppen leért a Telegdy utca sarkára, hol a felügyelő kisasz­szony jelt adott a visszafordulásra. De im !... A sarkon levő fodrász üzletből egy ismerős alak kandikált ki. Igen . . . ő volt, de milyen állapotban! Elainte azt hittem, hogy a sze­meim kápráznak. Ruci is észrejött, görcsösen karolt belém és sápadt arccal csak annyit mondott: »0 az!« . . . Igen, az állítólagos jogászgyerek, ki oly elegánsan szokott vasár­nap délutánként, a ligetben sétálgatni. Oda volt minden illusiónk! Ott állott közvetlen közelemben, fehér fodrászkötény előtte, hajá­ban fésű, bajusza fényesre kikenve. . . . Mintha villám sújtott volna belém, szemlesütve botor­káltam a zajos utcákon hazafelé. Észre sem vettem, hogy az egész leánysereg velem fog­lalkozik, rajtam mulat, engem figuráz. Alig vártam, hogy hazaérjek, mert éreztem, hogy szivem hevesen dobogott, mintha szabadulni akart volna helyéből. — Hát még mikor a tanterembe értem, ott várt még csak a meg­lepetés! . . . A tábláról egy komikus fodrász-legény képe mosolygott felém, kiben felismertem őt igen ... a vélt . . . jogász . . . gyereket. Hát nem érdemlek részvétet? Nincs egy érző sziv, ki megosztaná bánatom? Hát mu­lassak, kacagjak én is társaimmal? Daloljam azt a csúfos kupiét, amit azok a bugris fejek személyemre faragtak? . . . Lassan röstelni kezdem, hogy ennyi kíváncsi előtt lefestettem kétségbeejtő helyze­temet. De utóvégre! . . . Hadd nézzenek be önök is a mi szivünk rejtekébe, és hadd tud­ják meg, milyenek egy prepa-kisasszony viszontagságai. Kísérelje meg a Németkereszturi (Sopronkeresztur) ásványvizet, amely a legjobb és legegészségesebb asztali viz. Kapható minden jobb fiiszer- és ásványvíz-kereskedésben .

Next

/
Thumbnails
Contents