Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-03-24 / 12. szám
•2. PÁPA és VIDÉKE 1907. március 24. A második sérelem a Salétromutca, a Korona-utca átjárója és az apácazárda eló'tti gyalogjáró javításának, illetve aszfaltozásának foganatosítása körüli késedelem. Nem is tekintve a lakosság azon részének jogos igényét, amely e vonalon közlekedik a Belvárossal, valósággal elkeserítő' e munkák folytonos halogatása, annak a sok száz gyermeknek szempontjából, amely a zárdaiskolákat látogatja. Elvégre lehet, hogy közönyösnek véli a város magára nézve az ottani felsőbb intézetek létezését (bár közgazdasági tekintetben ez sem áll), bizonyos azonban, hogy a kisdedóvó s az elemi iskolák fenntartásával a város közönsége igen nagy teherviseléstől menekül meg; meg azután az ezen iskolába járó gyermekek szülei mind adózó polgárok, akiknek másokkal egyenlő elbánáshoz van joguk. A harmadik tengeri kigyó az u. n. Ruszek-uíca, a Főtérről nyiló sikátor, amelynek állapota ugyancsak szégyenletes. Sárfészek, szemétlerakó hely; és kövezése, bár rég el van határozva, még mindig késik. Pedig, ha az foganatosíttatnék, nern lenne ez csupán a plébániaháznak hozott áldozat, hanem a többinek is, nyáron pedig, minthogy három társaskör kertjéhez vezet, — általában pedig, az ezen utcában folytonos rossz levegő okának megszüntetése által, egyenesen közérdek. Amit tehát már annyiszor hiában kértünk, most itt összefoglalva, még egyszer figyelembe ajánljuk és reméljük is, hogy nem lesz okunk többé e szomorú állapotok miatt méltó és fokozódó keserűség hangján felszólalni. Veszprémvármegye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő Adásztevel, Bódé, Csékut, Kolontár, Padrag, Pápa, Nagytevel községekben teljesített iskolalátogatásokról beszámolván, február havi jelentését következőkben folytatja. Voltam 8 községben, 10 iskolában, 2 ismétlő tanfolyamon, 16 osztályban és 53 elemi iskolai tanfolyamon; azonkívül megtartottam a pápai állami tanitóképző-intézet igazgató-tanácsának évközi rendes ülését és jelen voltam a pápai egészségügyi bizottság azon tanácskozásán, mely a pápai állami tanitóképző-intézet növendékeinek egészségügyi viszonyait tárgyalta. Kardosréten a f. évi február 10-én tartott községi iskolai tanitóválasztást elnöki minősegben vezettem. Kitűnő iskola a csékuti ág. ev. elemi és ismétlő népiskola Pataky Béla kitűnő néptanítónak vezetése alatt, elavulhatatlan érdemeket szerzett ő egyházközsége fiatal nemzedékének istenfélő, okos és alapos nevelésével és oktatásával, az egyházközség nagyja és kicsinyje szeretettel és bizalommal veszi kőről a kitűnő paedagogust, biztos tanácsadót és valóban művelt, képzetl, finom és nemes magatartású egyént, ki maga nemében ritkítja párját. Jelesek az adászteveli ev. ref. és nagyteveli rkath. iskolák igen szorgalmas, ügyes tanítóikkal. Igen jó volt a bódéi rkath. iskola is; fiatal tanítója örömet szerzett tanítási és fegyelemtartási eredményével. A padraghi iskolák a körülményekhez képest megfelelők; hiányzik a taneszköz-felszerelésük. A kolontári és csékuti rkath. iskolákkal azonban nem igen vojtam megelégedve, mivel rendtartásukban gyengéknek találtam, azért a jövő látogatásuk rövidebb időközben fog megtörténni; a dolgot annyiban is fájlalom, minthogy ezek- az iskolák a tanév eleji látogatástervemben is közölve voltak, miről tehát tudomásuk lehetett és annak dacára még sem mutatkoztak abban a rendben, melyben azokat méltán várhattam. Restellem a dolgot leginkább a kolontári rkath. iskolánál, melynek tanítója különben az iskolát teljesen magyarrá tette; egy árva szava sem hangzik ott kisegitésképen a tanulók anyanyelvének. Remélem figyelmeztetésemnek meg lesz a kellő foganatja, különben az iskolamulasztások elleni eljárásért kérdőre vontam a községeket. Nem hagyhatom, hogy e helyen ki ne emeljem a nagyteveli és bakonykoppání rkath. és a csékuti ág. ev. iskolákban észlelt meghatóan szép hitoktatást, amely az azt ritka helyes paedagogiai és methodikai készültséggel kezelő Jág Henrik, Kolonits Lipót ciszt. rendű lelkészek és Pataky Béla tanitó érdeme; öröm volt hallgatni a kiváló, minden sablonszerüségtől ment tanítást s a tanulók kedves, jó készültségü feleleteit. Egyrészről a ritka kemény téli időjárás, másrészt az irodai munkákkal való túlterheltség akadályozott e hónapban több iskolalátogató eljárásaimban, talán a kikelet kedvezőbb alkalmat fog szolgáltatni több iskola látogatására; az irodai munkák kevesbedésére azonban csekély a reményem. Mult hónapban 3 rendbeli compendiozus ják oly nehezen az én tragédiámat, vagy komédiámat (e két fogalommal nem vagyok tisztába) hogy kinevessenek. Pedig Istenem, oly jó esnék, ha látnám, hogy önök velem éreznek. De nem ilyen illusiokkal nem is kecsegtetem magam i Hallgassák hát meg kétségbeejtő helyzetem okát. — Sürgés-forgás volt a prepák közöttAz egész felfordulásnak képzeljék csak, mi volt az oka! Semmi más, mint egy szerda délutáni kijelentés, mely a prépának szivétlelkét felemelé. »Kisasszonyok tessék sétához készülődni!« — A hálószoba csakhamar népes lett. Gondolatokba merült fejek, kipirult arcok ) lázas, nyugtalan tekintetek, szenzatiós esetre mutattak. — Jött aztán a főmotivum: a toilette kérdés! Vájjon a rózsaszínű, vagy égszínkék bloust vegyem fel. Mici váltig azt állítja, hogy arcomhoz legjobban áll a kékszin. Ólomként nehezedett reám a kényes kérdés, még végre Ruci, az egyetlen velem érző kebel, kijelenti, hogy bizony, se a rózsaszínű, se a kék bloust, ne vegyem, hanem a piros babos drapp blousomat, mert az elegánsabb utcai szin, mint a rózsaszín. E mellet aztán meg is állapodtam. Még egy utolsó szakértő pillantás toilettek felett és a boldog sereg ott lejt a főtéren szabadon élvezve az üde triss levegőt és a pár percig tartó aranyszabadságot. Buci elégedett pillantást vetett hol reám, hol meg önmagára. Nem mondott semmit de megértettem tekintetét. De vájjon találkozunk-e vele? E kérdés lebben el mindkettőnk ajkáról. Hiszen két év óta, nem mult el egy séta, hogy ne láttuk volna. — Remélve néztünk a járókelők elébe. Kis seregünk éppen leért a Telegdy utca sarkára, hol a felügyelő kisaszszony jelt adott a visszafordulásra. De im !... A sarkon levő fodrász üzletből egy ismerős alak kandikált ki. Igen . . . ő volt, de milyen állapotban! Elainte azt hittem, hogy a szemeim kápráznak. Ruci is észrejött, görcsösen karolt belém és sápadt arccal csak annyit mondott: »0 az!« . . . Igen, az állítólagos jogászgyerek, ki oly elegánsan szokott vasárnap délutánként, a ligetben sétálgatni. Oda volt minden illusiónk! Ott állott közvetlen közelemben, fehér fodrászkötény előtte, hajában fésű, bajusza fényesre kikenve. . . . Mintha villám sújtott volna belém, szemlesütve botorkáltam a zajos utcákon hazafelé. Észre sem vettem, hogy az egész leánysereg velem foglalkozik, rajtam mulat, engem figuráz. Alig vártam, hogy hazaérjek, mert éreztem, hogy szivem hevesen dobogott, mintha szabadulni akart volna helyéből. — Hát még mikor a tanterembe értem, ott várt még csak a meglepetés! . . . A tábláról egy komikus fodrász-legény képe mosolygott felém, kiben felismertem őt igen ... a vélt . . . jogász . . . gyereket. Hát nem érdemlek részvétet? Nincs egy érző sziv, ki megosztaná bánatom? Hát mulassak, kacagjak én is társaimmal? Daloljam azt a csúfos kupiét, amit azok a bugris fejek személyemre faragtak? . . . Lassan röstelni kezdem, hogy ennyi kíváncsi előtt lefestettem kétségbeejtő helyzetemet. De utóvégre! . . . Hadd nézzenek be önök is a mi szivünk rejtekébe, és hadd tudják meg, milyenek egy prepa-kisasszony viszontagságai. Kísérelje meg a Németkereszturi (Sopronkeresztur) ásványvizet, amely a legjobb és legegészségesebb asztali viz. Kapható minden jobb fiiszer- és ásványvíz-kereskedésben .
