Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-03-17 / 11. szám

•2. PÁPA és VIDÉKE 1907. március 17. Branyiszkónál. Irta: TAKÁCS GEDEON. Ha egyszer kérditek: mért ne meséljem el? Hisz nékem örömem s titeket érdekel. S mintha megifjulnék, amikor mesélem, Elfeledtem, hogy már oly sok évet éltem. Szepesmegyében járt Görgey serege S hogy onnan bejusson a Tisza mentire, Sárosmegyén állal kellett utat vágnunk, Előttünk Branyiszkó, ellenség utánunk. Még a hegy csak hagyján! De sürün megszállta Deym generálisnak erős hadosztálya. Két üteg ágyú és háromezer ember, Bőven felszerelve ruhával, fegyverrel. Guyon kapta részül ostromát a hegynek, Oroszlán vezére egy újonc seregnek. Hogy felsorakoztunk, elénk áll a vezér, Kurtán parancsot oszt s ilyenformán beszél: A harmincharmadik zászlóalj gyenge volt, Meglátjuk ma. vájjon rajt' szarad-e a folt? Kemény lesz a dió, de ha hátrálnátok, Kartácsos ágyúval magam lövők rátok! Ha Guyon mondotta, a fele se tréfa! No — gondoltam lopva — furcsa nap lesz [még ma: Pogány egy idő volt. Pedig hóban jártunk, Metsző szél csapkodta majd arcunk majd [hátunk, Ugy fázott mindenünk, hogy már szinte égett S most egy csonttá fagyott zord meredekséget Ágyú s puska ellen be lehessen venni? Im elénk állt egy páp — tanár, kegyesrendi Végignézett rajtunk s prédikált imigyen: Fiaim! Győznünk kell! Velünk van az Isten! Győznünk kell, ha mondom. Jertek, kövessetek! S fölemelt magasan egy fafeszületet. »Velünk van az Isten? De a keze-lába Szeggel rászegezve a kereszt fájára!« Mormogtam magamban. Elvoltam fásulva. Kigúnyoltam mindent. Ropogott a puska. Elbődült az ágyú, rohantunk előre. Csúszott kegyetlenül a hegynek lejtője; A golyónk meg versenyt süvített a széllel. Kereszttel kezében a pap sáncrul-sáncra Bátran haladt elő, mi meg csak utána. Odaszólok neki: Hallja-e jó páter A golyó nem kérdi, kit hogyan talál el! Nosza, itt egy puska! Ragadja kezébe! Ott meg az ellenség — dörditsen beléje! Nem precesszió ez, hogy igy puszta kézzel...! — Látod a keresztet? ezt emelem én fel. Körülnéz s ha látja, hogy emitt, vagy amott Egyik-másik szakasz bomlott vagy lankadott, Bűvös feszületjét feléjük emelte, Beléjük tán éltet, vagy tüzet lehelve Halálba, veszélybe beragadta űket. Miatta az osztrák száz ágyúból lőhet, — Félelmet nem ismer! Nem tudtam megállni; Ördög-e, vagy angyal, de legyen akármi, Megint szólok hozzá: — Csodás két kezebe Ragadjon hát kardot a kereszt helyébe, Úgy vezessen minket és a fél világot v Kivetjük helyéből! Az a kereszt bántolt. Miért? Hát megmondom: féltem a kereszttől, Mert elszoktam tőle. — De már a tetőről Menekszik az ellen. Rohanunk nyomában. — Velünk van az Isten! Fiaim, utánam! . . . Hát az Isten győzött? A szurony a puska, Ezek győztek itten. Hüvelyébe dugva Nem félelmes a'kard! A hegy tetejére Ahogy feljutottam, onnan visszanézve Megdöbbenve álltam attól a csodától: — Mi, rongyos újoncok, huszonhárom sáncból Vertük ki az ellent folytonosan küzdve! Most kezdtem remegni, nem pedig a tűzbe'. — Hátha igaza volt annak a hős papnak? ... ... Odanézek hozzá; — csendben imádkoznak, Hálát adnak épen. a szemükből látom ... Könnycseppek gördülnek végig az orcámon. Odamegyek hozzá, lerogyott a térdem, Nem birtam már állni, — feszületjét kértem Szivemhez, ajkamhoz hozzászoritottam Megkönnyebbült szívvel hosszan imádkoztam... Közgazdaság. Tenyészbika vásár. A »Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület« folyó hó 3-án tartotta meg Veszprémben 3-ik bika-vásárját. Felhajtatott összesen 40 darab bika, melyeket a városi mezőgazdasági bizottságból alakult biráló-bizottság birált el a vásárt megelőző napon. A bizottság 33 darabot talált tenyésztésre alkalmasnak — mig 7 drb mint tenyésztésre elkalmatlan, kiselejteztetett. A vásár 3-án reggel 8 órakor megkezdődvén, eladatott összesen 22 drb bika 13340 korona értékben, vagyis 1 drb bika átlagos ára (3G0 korona, oly ár, melyért azt hiszem érdemes, hogy a gazda jó tenyészanyagot tartson s az azután nyert ivadékot okszerűen táplálja, gondozza, ápolja. Eladatlan maradt tehát 11 drb, vagyis az alkalmasaknak minősítettek 33'4 százaléka. Ezen körülmény pedig csakis a községek indolentiájának tudható be. A vizsgáló bizottság igen sok községben megállapította, a bikaszükségletet s amint- tudom, ezen ~ községek elöljárói utasítást is kaptak a hiány pótlására és figyelmüket különösen felhívták ezen bikavásárra. Mégis csak csekély számban jelentek meg; már pedig miért rendezi az egyesület ezen vásárt? Nem egyébért, minthogy a községeket, de egyeseket is megkímélje időt pocsékló és nagyobb költséggel TA RCA Az én anyósom. Irta: NÁEbER ISTVÁN. (Folytatás.) — Vöő? — Majd megpukkadtam. — Hát még nem is tudta? Igen. Miniszteri segédtitkár. Ezt meg én nem tudtam. — No öcsém uram — fordult hozzám az öreg — szerencsésen választott. Megbecsülje az ásson ykáj át. Biztosítottam, hogy ugy lesz. Aztán anynyira megbékült, hogy leült az asztalunkhoz. Sőt kivitte az anyósomnál, hogy velünk tart Dobsinára. V"' en át alig hunytam le a szeelőtt — kár hogy senki sem büszkeségtől dagadt a kebáry Váry Domonkosnénak vaután azonban — őszintén megvallom — szurkoltam. Rémes sejtelmek gyötörtek, mint fog végződni ez a nap? Fáradtan keltem. Kidugtam a fejem az ablakon egy szippantás friss levegőért, hát — tréfán kivül — örömömben majdnem elszavaltam Petőfivel: »szeretnek engem az. istenek, rémitő módra szeretnek.« Akkora tömör felhő-óriások kapaszkodtak fel az ég kárpitján, amekkorákról eddig esek mesében olvastam. Lesz itt mindjárt olyan felhőszakadás, hogy a Kis-Tátrát elhordja, mint valami hitvány vakondturást. Ilyen Ítéletidőben ki fog kocsikázni? Megnyugodva ismét lefeküdtem. Elfeledtem anyóst, feleséget ós aludtam mint egy — Hantos Tibor. Éktelen zúgásra, lármára ébredtem fel, Rögtön a zivatar jutott eszembe. Anyósom segélykiáltását vettem ki a zajból, dörömbölésből. — Tibor! Tibor! — Jól alszik a fickó he-he-he — hallottam be az öreg megjegyzését. — Mi az? — Kiáltottam. Itt az árviz? — Dehogy az árviz, — sipított az anyósom — a kocsi van itt és téged várunk 1 — Csak nem zöldültem meg, hogy iiyen csúnya időben útra menjek 1 — De Tibor — lágyult könyörgésre a »mama« hangja, — hiszen derültebb eget pingálni sem lehet. Jöjj gyorsan 1 Egy-kettő 1 készen voltam. Hűség kedvéért alapos hátbaütéseket kaptam, hogy egy igazi vőnek is sok lett volna ; amin a kecskeszakállú megelégedetten röhögött. Nem felhő volt az, amit. láttam, hanem az egetverő hegy, a Magas-Tátra amelyről még most is szállt fel a köd. Kocsira szálltunk. Az öreg a fiók ülésre telepedett mert nem fért el az anyósom mellett. Hogy mit szenvedtem az uton, azt érezni igen de elmondani nem lehet. Arról csak annak van fogalma aki száz kilós anyóssal öt órai utat tett meg egy ülésen. Azt hiszem a purgatóriumi büntetéseimnek felét leszenvedtem a sztracenai uton. Akkora súllyal nehezedett rám egy-egy kátyúnál, hogy a számat Kísérelje meg a Németkereszturi (Sopronkeresztur) ásványvizet, amely a legjobb és legegészségesebb asztali viz. Kapható minden jobb fűszer- és ásványviz-kereskedés ben

. I