Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-03-17 / 11. szám

3. PÁPA és VIDÉKE 1907 március 17. járó s igen sokszor eredménytelen utazásoktól, rendezi azért, hogy igy módjukban legyen az illetőknek egy helyen több alkalmas állat közül mindig a legjobbat, legmegfelelőbbet kiválasztani s megvásárolni. De ezen előnyöket nem is tekintve, még azon kedvező eset is fenn forog, hogy az ezen vásáron megvásárolt állatot a járási mezőgazdasági bizottságnak a vásárlás évében bemutatni nem kell s igy megszabadulnak azon költségtől, melyet esetleg a helyszínére kiszálló bizottságnak kell fizetni, másrészről mivel a bikát egy meghatározott helyre tartoznak vezetni, megszabadulnak az ezzel járó vesződségtől és anyagi kiadástól, mely ismét csak az illető község vagy egyes ember vállára nehezedik. Ezen vásár után újból csak azt tapasztaljuk, hogy a szarvasmarha tenyésztésről alkotott vármegyei szabályrendelet 3, illetve az 1894 évi XII. l.-c. 25. §-a még mindig nincs szigorúan végrehajtva. Már pedig mindaddig, mig ez meg nem történik, a szarvasmarha-tenyésztés rovására igen sok község vagy nem szerzi be a meg felelő számú apaállatot, vagy oly időben teszi azt, midőn már elkésett. Mert mit is mond a vármegyei szabályrendelet idézett szakasza? »Ha valamely község a kellő számú apaállatot önként avagy a bizottság elnökétől kiadott Írásbeli felszólítás vételétől számított 20 nap alatt nem szerzi be, a hiányzó apaállat beszerzéséről a járási főszolgabíró gondoskodik.« Már pedig az általános vizsgálat megtörtént még mult év december hónapjában és mint tudom, némely járásban igen nagy hiány állapíttatott meg: a kitűzött 20 nap is letelt március 3-áig s mégis azt láttuk, hogy a községek igen gyéren voltak képviselve a vásáron. Itt az ideje, hogy a hatóság az idézett szakaszok rendelkezéseit a legnagyobb szigorral hajtsa végre, mert azzal nemcsak kötelességet teljesít, hanem a vármegye gazdaközönsége érdekében közhasznú munkát is végez, álandóan csukva tartottam, nehogy valami őrizetlen pillanatban kiszaladjon belőlem a lélek. Mégis szüntelenül ő panaszkodott, hogy kiszorítom a helyéről. —• De mama — fakadtam ki végre —hát ugy nézek én ki, hogy egy métermázsát csak-ugy könnyedén odább tudok tolni? Ezért az őszinteségemért volt mit hallgatnom Dobsináig. A legenyhébb kifejezés, amit rámpazarolt, az illetlenség és hálátlanság volt.Testben-lélekben összetörve érkeztem meg. Az én hátamra kerültek a plédek. Az anyósom lábai elzsibbadtak; belecsimpeszkedett a a karomba. Nos hát — én cipeltem 28 fok C. melegben. Hogy a jégbarlangban meg ne hűljek, arról gondoskodott az én anyósom. Egyik tárnából a másikba kellett vonszolnom. I.efelé fék voltam, felfelé vontató ... A gyalázatos üreg pedig borzasztóan nevetett a hátam mögött. A guta kerülgetett. Ennek is vége volt. Ebédnél ültünk. Egyedüli kedves foglalkozásom az egész nap. Az anyósom — dicséretére legyen mondv — kitett magáért. A legválogatottabb fogásokat melynek üdvös eredménye néhány év múlva szemlélhető lesz szarvasmarha-állományunk fejlődésén. HÍREK. Legújabb bordal. Hogyha bánat gyötri szerelmes szikedet Könnyen gyógyíthatod, mert v>an Szövetkezet; Vegyél másfél litert abból a hires Riz-lin-gi-ből dó kedVed lesz ha megiszod. Hogyha nincsen pénzed, ne törődj Vele, Van még egy kis hitel a Szövetkezetbe', Kérjél másfél litert abból a hires Ka-dar-ká-ból Az árát majd be keresed. Hogyha házasodol, jusson eszedbe Lakodalmas bor Van a Szövetkezetbe', Vegyél másfél akót abból a hires Som-ló-i-ból Megfizeti az anyósad. A kath. kör szentgyakorlatai. F. hó 22-én, pénteken kezdődnek meg a kath. kör szentgyakorlatai a nagytemplomban. Az egyes szentbeszédeket a következők fogják mondani: pénteken Béri Zsigmond, szombaton Stanits Fulgent, vasárnap Sági József, hétfőn Jándi Bernardin. A szentbeszédek este 6 órakor kezdődnek. Városunk kath. közönségét felkérjük, hogy mentől nagyobb számmal vegyen részt a szentgyakorlatokon. Március Idusán. A magyar szabadság hajnalhasadásának 59-ik évfordulóját bensőséges ünnepségek keretében ülte meg városunk közönsége. Igaz, hogy havas, csúnya időre ébredtünk, de a szivek mélyén lappangó tűzben elolvadt a tél zord fagya. Egy napra ismét egyesültünk szívben, lélekben. Magyarok voltunk csak, nem pártos, kicsinyeskedő emberek s megfogadtuk újra nagy, szent esküvéssel a magyarok Istenére, hogy »rabok tovább nem leszünk.« hozatta. Ettem, mint két farkas. Végre is erőt kell gyüjtenem a visszautazás fáradalmaihoz! Épen egy gombócot diktáltam magamba, midőn lecsapott a villám, de közvetlen mellettem. Az asztal előtt a bácsim és egy husz éves lány állott. Máig sem • tudom ki volt. Hirtelen a tányérom felé hajlottam. Késő. Észrevett. — Hát téged melyik szél hordoz erre? — szólított meg az ő kemény hangján a bácsim. De hiszen most épen olyan szélre lett volna szükségem, amelyik elhord! Az ijedségtől szólni sem tudtam. Fölkeltem s törületlen szájjal mindkettőjüknek kezet csókoltam. Erre a lány is zavarba jött. — No-no, csak lassabban ! — türtőztetett a bácsi. Nem kell egyszerre ajtóstól berontani. Inkább helyet szorithatnál. — Talán amoda az üres aztalhoz ülnénk. — Sohse fáradj öcsém. Jó nekünk itt is. Ebéd után vagyunk már. Leültek. Kínosan feszelegtem székemen. Az egyes iskolák hazafias ünnepélyeiről, amennyira lapunk szük keretei engedik, a következőkben számolunk be: A bencés gimnázium ifjúsága fél 9 órakor szentmisét hallgatott, melyet Jándi Bernardin igazgató celebrált. Mise végén sok szembe csalt könnyeket a Himnus imádságos dallama. 9 órakor kezdődött meg az ünnepély a gimn. tornatermében diszes, nagyszámú közönség jelenlétében. Dr. Horváth Cézár tüzes, hatásos beszéde, melyben erős hazafias érzéssel vázolta a nagy nap jelentőségét, nagy tetszést aratott. Elismeréssel kell megemlékeznünk a gimn. énekkaráról is, mely Szekeres Bónis tanár vezetése alatt igen szép hazafias dalokat énekelt. Nagyon jól szavalt Farkas Bndre. »A bujdosó Rákóczit« igen ügyes hangsúlyozással és az érzés melegségével adta elő. Bónis Lajos Takács Gedeon »Branyiszkóját« szavalta el tüzesen. Szépen szavaltak még Karly Gyula és Migály Károly. A különösen sikerült ünnepélyt Jándi Bernardin igazgató zárta be lelkes beszéddel. Nagy közönség gyönyörködött az irgalmas nővérek intézetének márciusi ünnepében is.-Az énekkar, mint mindig, most is feltűnést keltett preciz, érzéssel előadott énekszámaival. Szentgyörgyi Sándor karnagy költői szárnyalású felolvasásban emlékezett me.g a szabadság napjáról és tüzes szavakkal buzditotta a növendékeket áldozatkészségre, honszerelemre. Dobay Fáni gyönyörűen szavalta Ábrányi »Magyar lányok« c. költeményét. Dicsérettel kell megemlékeznünk a műsor 5-ik pontjáról, az »V. László« c. ballada melodramikus előadásáról. A ballada páratlan számú szakaszait a tanítónőképző növendékei énekeltek, a páros strófákat pedig Árvay Katalin szavalta drámai erővel. A gyönyörű ünnepség Kriszt Jenő esperes hazafias beszédével végződött. Az ev. ref. föisk. ifjúság ünnepsége a honvédszobornál a rossz idő miatt a szokottnál csekélyebb számú közönség jelenlétében, de mindvégig lelkes hangulatban folyt le. Vajda Dezső nagy hatással szavalta el a nagy napra irt sikerült költeményét. Olé Sándor, Végre megduráltam magamat s megkezdtem a társalgást. Jó messzire jutottam már egészen az alföldre, Szeléig, a bácsim kúriájáig. Érdeklődtem mindenki után, kiket tiz ev előtt ott megismertem, még a pincsi után is. Közbe az anyósom megrúgott., hogy mutassam be őt, amire tagadólag ráztam a fejemet. Erre aztán ugy ráhágott a tyúkszememre, hogy a fiastyukot menten megláttam — fényes nappal. Fölszisszentem. — Mi bajod van? ijedt meg a bácsim. — Jaj a tyúkszemem! Hiszen tudja bácsi mennyit szenvedek rá. — Tudja a manó ! De hisz' elég alkalmad volna Pesten kivágatni. Majd fölfalt szemeivel a anyósom, hogy gy rajtakapott a füllentésen. — Igenis — válaszoltam, — de mikor eljöttem még nem fájt, hanem az ut . . . — No-no, nem halsz bele. Legényember sokat kibír. Apropos! Még sokáig szándékozol legénykedni? Itt volna már a nősülés ideje! Tűkön ültem.