Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-03-10 / 10. szám
II. évfolyam . Pápa, 1 907. március 10 . 10 . szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Szocializmus és nevelés. Irta: LISZTNEK ANTAL. Régi és igaz mondás, hogy „Akié az ifjúság 1, azé a jövő". A nemzetközi szocializmus is felismerte e mondásban rejlő igazság hatalmas erejét, azért kézzelfoghatóan szeretné tanainak bélyegét rásütni az iskolára is. Itt is, mint minden téren a jóhiszeműség látszatát igyekszik feltüntetni. Felhasználja egyrészt a nép nyomorát és a néptanitók rossz javadalmazását, másrészt pedig a tudomány nevében követel beleszólást a nevelés irányításába. A nép nyomorát és a tanitók szűkes javadalmazását illetőleg követeli az ingyenes népoktatást és a tanitók helyzetének javítását; a tudomány nevében pedig társadalombontó elveket hirdet. Paedagogiai elveiknek legújabb vesszőparipája a sexuális nevelés, vagyis az iskolás gyermekek nemi felvilágitása. Lássuk néhány vonásban, vájjon őszintén akarja-e a nemzetközi szociálizmus a népoktatás ingyenessé tételét, tanítóink jobb javadalmazását; Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. vizsgáljuk meg néhány sorban „tudományos" álláspontját és szürjük le teendőinket a nevelést illetőleg a jövőre nézve! Népünk vezetői nem ismerték fel a társadalom méhében rejlő mérges csirákat s épen azért nem is iparkodtak a tágabb értelemben vett népnevelői hivatásuknak kellő mértékben eleget tenni. A szocialisták izgatása és leleményessége felhasználta ezt az alkalmat és gondoskodott arról, hogy elveik minél szélesebb körben elterjedjenek. S hogy terjedtek is, annak igazolására elég arra hivatkoznunk, hogy népünk ma sok helyen jobban ismeri a szocializmus tanait, mint hitének cikkelyeit. A napról-napra fokozódó igényeket népünk kielégíteni nem volt képes. A nép nyomorát felhasználták a szociálisták ós nem egy helyen meggyülöltették vele a papot, tanitót, jegyzőt, mint olyanokat, kiket ő fizet s ennek dacára mégsem az ő javukon munkálkodnak, mert nem pendülnek egy húron a kolomposokkal. S a látszat kedvezett a szociálistáknak, Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. hisz tény az, hogy a nevezettek a néptől közvetlenül húzzák — illetve húzták — fizetésüket s igy a nép nem érte dolgozó, javán munkálkodóinak, hanem ellenségeinek nézi őket, mert ő fizeti. Nem egy lelkipásztor, tanitó s jegyző volt, ki megsokallván a tülekedést, félreállott. Sői a tanitóság körében akadt — bár egy kis töredék csupán — mely, hogy anyagi helyzetén könnyitsen, szintén csatlakozott a szocialista táborhoz. Hogy e vívmány örömére hozsánnákat zengtek a szocialistaizű lapok, az természetes. Mert ha a magyar tanítóságot táborukba tudják csalni, akkor nyert ügyük lesz. Ennek révén bessempószhetni vélték tanukat az iskolába. Azonban hála a nagy többség józan gondolkodásának és hazafias érzületének, ez nem sikerült. S a kis töredék, látva, hogy a hivatásos néptanító, még helyzete javitása végett sem vallhat érdekközösséget a felforgató szocializmussal, elhagyta működési terét, a szoc. süppedékes mezejét, s folytatja népnevelői munkáját Szeretjük hinni, hogy e szoTÁRCA Az én anyósom. Irta: NÁDLER ISTVÁN. A gyöngébb sziviiek vigasztalására annyit előre is elárulhatok hogy már nincs. Pedig meg sem halt. A feleségemet sem temettem el, mert nem is volt. Soliase is láttam. És anyósom mégis volt — egy napig. Ejég volt belőle egy életre . . . Szünidei utazásaim közben eljutottam a Magas-Tátra lábáig, Poprád-Felkára. Megszálltam egy kisebb kaliberű rablóbarlangban, a 1-Iuszparkban. Innen szándékoztam kirándulásokat tenni a Csorbatóhóz, tarpataki vízeséshez, Lomnicira és a Füredekre. A Bedeckerből pedig kiokoskodtam, hogy a dobsinai jégbarlang sincs innen messze. Mondok, ha már itt vagyok, megnézem. Igen ám, de magam fajta vékony pénzű embereknek számot kell vetni a büdzsével is. Tiz-tizenkét forintot nem dobhatok ki csak kocsiért. Mert aztán könnyen megeshetik — ami kevésbbé kellemes mulatság, — hogy gyalogszerrel kell hazavándorolnom ebből a görbe országból. A zsebem nagy vétót Jdáltott. Éppen töprenkedtem, mit tévő legyek, midőn a nagy táblán öklömnyi betűkkel felírva megpillantom: Dobsinára utazó társak kerestetnek. Meg van oldva a gordiusi csomó, kettőnek a neve ott díszelgett, harmadiknak aláirtam az enyémet. S aztán, mint aki jól végezte dolgát, gondtalanul, a jégbarlang csodáiról elmélkedve sétáltam a park árnyas fái alatt. Vacsorára bementem a vendéglőbe, hogy megismerkedjem holnapi utazótársaimmal. — Petheli ésBozóky urakat ismeri? —• szólítom meg a pincért. — Igenis, de még nincsenek itt. Társakat keresnek Dobsinára. — Ha jönnek, szóljon; én is velük tartok. A pincér elment s éppen ajkamhoz emeltem a sörömet, melyen szemtelenül sok volt a hab, midőn a szomszéd asztalról felemelkedik egy termetes matróna s annyi bájjal, amennyi kitelt tőle, bocsánatot kért, flogy egy kéréssel okvetetlenkedik. — Kérem szerencsémnek tartom, ha valamiben szolgálatára lehetek. (Tetszik tudni, rendkívül udvarias ember vagyok. Node hiszen meglakoltam érte.) — Parancsoljon helyet. Mielőtt a szék ellenálló erejét kipróbálta volna, azt is megtudtam, hogy a száz kilónak boldog tulajdonosában Végváry Váry Domonkosnét van szerencsém tisztelhetni. — Imént hallottam, — kezdte, miután elhelyezkedett —• hogy Dobsinára tetszik utazni. — Igen, utazótársakkal, hogy . . . — Kérem, kiállhatatlan emberek, — vágott a szavamba, már beszéltem velük. Bizonyára fővárosiak. Azok mind szemtelenek. Nemde uraságod vidéki? Siettem letagadni fővárosi voltomat, sőt megtoldoztam, hogy még csak közel se jártam Pesthez. — Mindjárt tudtam. Kérem én igen jó emberismerő vagyok.
