Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-10-06 / 40. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. október 6. 40. szám. t-izi'|)ir«(i»lmí, és tárNndalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár : Egész évre 10 korona Félérre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes száni ára 24 fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Feleifis szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerk :sztöség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. Novit a . lap szellemi rcsx.et is íüctn mindennemű köziem ínyek küldendők. Kiadóhivatal : Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Postánk. A nagy elégedetlenségnek, a sok hirlapi közleménynek van már végre foganatja, ami postaépületünket illeti. Már rakják az épület alapjait. S mi, a műveltség, az előrehaladottság után kullogok, az adóval azonban elöljárók, ezzel megelégszünk. Ha városunk fekvésére, alakjára tekintünk, sőt ha városunk fekvését az intelligencia szempontjából is szemlélhetővé tesszük, rögtön elénk tűnik, hogy városunk a Tapolca mentén, hosszúkás alakot ölt fel és középtől kezdve az északi rész felé foglal helyet az intelligensebb rész. Mivel pedig az intelligencia többször használja a postát és mivel egy postahivatal a központon elégtelen, illetve kényelem szempontjából a perifériától messze esik, okvetlenül szüksége volna a városnak egg második postára. S mi ezt ölbe tett kézzel várjuk az államtól. Nem repül süli galamb a mi szájunkba sem. A város vezetőinek adunk egy tanácsol, ha rossz néven nem veszik. Pápán a vasútállomáson elhelyezett második postahivatal merőben célját tévesztené. Messze esnék azoktól, kik igénybe akarnák venni. Ezzel, ugy hiszem, elegei mondottunk. Már most az a kérdés, hol állítanánk másik hivatalt, mely a felsővárosnak és az Erzsébetvárosrésznek előnyös volna? Szerintünk a helyei, illetőleg a kérdést egybe lehelne kapcsolni a negyedik gyógyszertár helyének kérdésével. Ugyanis legalkalmasabb helye volna a Hungáriaszállodától a Tirol-vendéglőig elterülő he! gen. Helyre nézve talán megegyeztünk volna. Most a postahivatal minémiisége jöhet szóba. Eddig volt egy gyűjtő postahivatalunk a Jókai Mór-utca középtáján, hol csak ajánlott leveleket és csomagokat lehetett feladni. De ez megszűnt. Hogy mi okból, arra nem térek rá. Rosszabb helyet találni sem lehetett volna. Ilyen gyűjtő postahivatal, ha az előbb említett helyen állíttatnék fel, legkevesebb költséggel aránylag legjobb szolgálatot lenne a mai forgalom mellett. Fiók-postahivatal, mely szorosan véve a főhivatalhoz tartoznék s amelyben már mindenféle postaküldeményt fellehetne adni, legjobb megoldás lenne azelőtt, ki a hirtelen emelkedő forgalmat is számításba veszi. Csakhogy erre, ha fenntartását nézzük, nem tekintve az első befektetést, helyiségre, két hivatalnokra, egy szolgára s iroda-átalányra circa 7400 K évi fenntartási összeget számithatunk. Lássuk még a postamesterség felállítását. Ennél az államnál szerződésben levő postamester látná el az összes postateendőket. Ha a kincstár egy pápai postamesterségre pályázatot hirdetne, talán pályázó sem akadna, mert ez elesik bizonyos járándóságoktól; igy nem kapna fiókbért, értesítési dijat, a távbeszélő előfizetők után megállapított részjutalékot stb. Azonban végzi a teendőket, iegyenes hivatalhelyiséget bérel ki, főttet, berendezi stb. Ezek után nem lesz nehéz megállapítani, hogy mi volna gazdaságosabb? Pár évig állithatnánk fel postagyüjtő-hivatalt a Győri-ut előbb emlitetl részén, s ezt néhány év múlva fiókpostává emelhetnők. Akkor már a pénzforgalmat sem birja a mostani postahivatal s ezen forgalam egy része a fiókhivalalra jutna, ami a közönségre nézve is sokkal előnvösebb volna. Mit csinál a patronage? Már a mult számban jeleztük, hogy a pápai nővédő-egyesület kitágította karitativ működésé kereteit s megalakította' a patrols age-on belül s vele kapcsolatosan a jótékonysági szakosztály«-t. Mire jó ez? Kérdezik sokan. Arra, kérem, hogy a lelkekre való hatás ne csak szellemi téren, hanem az anyagin i is érezhető, látható n; arra, hogy akinek nincsen kedve, avagy érkezése a palronage-. ban megjelenni s lelke kincseit az arra rászorulókkal közölni,

1 anyagi eszközükkel támogassa azt a jelenkor szükségleteiből kinőtt [társadalmi intézményt; arra, hogy a háziasszonyok szemérni leessék valahára a hályog, amelytől nem tudják meglátni annak az ízigvérig modern* intézménynek kiváló fontosságát. Lépten-nyomon hangzik a panasz a cselédekkel való sok baj miatt. S mi történik orvoslására? Semmi. Megalakult a patronage, de hány háziasszony sürgette nőcselédjét, hogy látogassa; hány gondolkodott, elmélkedett felentőségéről ép e bajok megszüntetésében? Nagyon kicsiny a számuk! S ugyan hányan hallgattak a sok sótalan élcre, melyet fölületes elmék szórtak reá; hányan időztek csak a vele járó apróbb kellemetlenségek mellett; hányan táplálták szivükben azt az ellenszenvet, amely, maguk sem tudják, honnan esett, bele? Bizony szép szám telnék belőlük! Pedig e bajokat nem orvosolja más, csak az, amit a palronage akar, a lelkekre való hatás, a lelki élet ápolása. Emelhetik a béreket még annyira; adhatnak szabadságot, kapukulcsot s mit tudom én mi mindent annak a cselédnek, ha egyszer nem ura az akaratának, nem szolgája .. lelkiismeretének: mind hasztalan. Csak növekszik elégedetlensége

j követelőzése. Nos, a patronage ép ezt akarja: hogy valamint mindenki, ugy az a cseléd is ura legyen akaratának s szolgája lelkiismeretének. De hogyan legyen, ha nincs módja megtanulni! Templomba — még jó, ha misére mehet; prédikációt már a házi viszonyok miatt sem hallgathat: délutáni kirándulásain oly gondolatokkal telik meg lelke, melyek mint konkoly a búzát, ugy nyomják el azt a kicsi jó eszmetartalmat, melyet a családi körből s az iskolából hozott magával, ha ugyan hozott! A nővédő egyesület azt a hazulról hozott jót akarja erősíteni, lelkét nemesíteni s mindazzal fölfegyverezni, ami szükséges ahhoz, hogy lelki élete el ne posványosodjék. Elsősorban tehát a háziasszonyok ügye a nővédelem. Egyik módja a tényleges részvétel; másik pedig a most. szervezett jótékonyság. Célja a szegények, a szemérmetes szegények támogatása, köztük a segítségre szoruló cselédek s gyári nőké, akik a patronage tagjai. Ennek az osztálynak tagja lehet bárki, aki liavonkint 20 fillért befizet a patronage pénztárába. A bejött összeget liavonkint kifogja osztani az arra érdemes szegények kiv