Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-10-06 / 40. szám
2. PÁPA és VIDÉKE V 1907 október 6. zött a patronage alamizsnás-bizottsága. jelentkezni lehet bármely patronessznél. Szt.-Antalnak sok tisztelője van a pápai hölgyek sorában; ezt az iránta való tiszteletet aligha bizonyíthatnák szebb és hathatósabb módon, mintha a saját jól felfogott érdekükben is támogatják a nővédő-egyesüiet nemes törekvéseit. Akinek szeme van a látásra, lásson; akinek füle van a hallásra, halljon! Tisztelettel kérjük a vidéki főt. lelkész kedő papságot, hogy a falujokból ideköltöző .cselédleányok figyelmét hívják fel a pápai patronage-ra. Kimondhatatlan jótétemény arra a szegény, ideszakadt leányra az a tudat, hogy nem áll egyedül, hanem sok nemesszivü úrinő áll az oldala mellett abban a nagy harcban, melynek egy magányos leány mindig ki van téve! Miniszteri rendelet a drágaság ügyében. Wekerle, mint pénzügyminiszter, rendeletet intézett a törvényhatóságok fejeihez az életszükségletek folyton növekedő emelkedése ügyében. Kendelete nyomán meg akarja szüntetni, vagy legalább enyhíteni a hatóságoknak módjában álló eszközökkel az áremelkedések j .folytonos nagyobbodását. Nemes törekvésében a megyék és városok vezetőit óhajtja maga mellett látni, egyrészt tetteikkel, másrészt tanácsukkal. Intézkedéseket vár tőlük a kivitel és belforgalom irányítására, a termelési és piaci viszonyok elősegítésére, mindezt azért, hogy a kevésbbé vagyonos néposztályok is vagyoni megrendülésük nélkül megszerezhessék szükségletüket. A r. tan. városok polgármestereinek is nyilatkozniok kell ebben az ügyben. Meg kell jelölniük azon intézkedéseket, melyekkel az ijesztő drágaság ellen harcolni lehet. Mi is gondolkoztunk s beszélgettünk már sokat e bajokról s azok forrásairól és egy-más dologban imigyen vélekedünk. Befolyásolja az árak emelkedését a fogyasztási adó és a helypénz. Vájjon nem volna-e célszerű az első helyett a luxuscikkek adója; a helypénz helyett, legalább is a városi lakosok hely pénzfizetése helyett a látványosságok, üzletszerü előadások nagyobb megadóztatása? . . . A gabonaárakról nem szólhatunk, mivel ebbe igen beleszólott pl. az idén is meg máskor is az időjárás. Habár az is igáz, hogy aránytalánul nágy a kivitelünk. Itthon nincs-e pénz a búza megfizetésére, vagy nem adnak a kereskedők alkalmat a megvételére? Magtár-szövetkezeteket kell a vidéken, a járások mindegyikében felállítani, hogy igy a pénzelőlegre leraktározott gabona-készletek évről-évre lehetőleg egyensúlyban tartsák az árhullámzások nagy kilengéseit. Mennyiségileg és minőségileg befolyásolhassa egyik év termése a másikét. Ezzel némiképen elejét lehetne, venni évek szerint is, vidékek szerint is a termés egyenlőtlen, aránytalan eloszlásának. Burgonya dolgában pl. fogyasztási szövetkezetek hijján, nagyon ki vagyunk téve a gyárak tömegvásárlása folytán beálló szükségnek. Érthető, ha a gazda szivesebben adja el egyszerre az egész termését egy keményítőgyár ügynökének, mint hogy a piacra behordja, ott zsákonként alkudozva, napot veszítve kicsiben árusítsa. Szükség van tehát fogyasztó szövetkezetre is. Az ügynökök, a közvetítők lehető kikerülésének élérésére is a szövetkezeteket kell pártolnunk. Az ügynökök, 2—3 szenzál kezén megy át minden áru, 60—-80 százalékkal drágítják a nagyban megvett, kicsinyben eljidott cikkek árát. A hus-, zsir-félék drágulását nagyban elősegítette a szerb vámháboruésa sok zárlat. A zöldségfélék hallatlan drágaságát pedig a kertmivelés óriási liátramaradottsága okozza. Még Pápán is drága a zöldség; mit szóljon olyan város, ahol még ilyen kertészet sincs, alio! teljesen ki vannak szolgáltatva vagy a kofák, vagy a bolgárok önkényének. Szoktassuk a népet, legalább is a városok vonzó, fogyasztó körén belül a kertészetre a kaszás növény termesztése helyett. Több munkát kiván ugyan, de 100—150 százalékkal, sőt egy más cikkben 300 százalékkal többet jövedelmez a kert a kaszás mivelés alá vett területnél. Épen igy szükség van a gyümölcsészetre is. Hajdan messze országokban hires volt a magyar gyümölcs; ma néliány vidékünkön beszélhetünk csak róla. Kevés a baromfi is, pedig a falvakon mily olcsó és könnyű a tenyésztésük! Hiányát érzik városaink, Pápa is!, a tejnek. Hogy is ne! "Hiszen a legtöbb tejszövetkezet Budapestnek, Bécsnek dolgozik. Kérjük a vidéket, hogy ne feledkezzék meg a városokról: állítsanak fel a tejszövetkezetek csarnokokat, hogy mi is részesüljünk tejtermékeinkben, ne csak a nagy városok. Drága a vasúti és postai szállítás is. Drága, de csak a csekély sulyu csomagoknál, 5—10 kilós szállítmányoknál. Pedig a falusi termelő sem riadna vissza sem hús, sem zöldség, sem gyümölcssz,állításától, ha azt olcsóbban tehetné. A legnagyobb baj pedig a munkaerő hiánya. Érzi ezt a gyáripar, a mezőgazdaság és a bányászat is; érzi ezek folytán a közönség is. Különösen a szénnél érezhető ez, mely már valóban luxus-cikké lép elő drágaságát tekintve. De itt is sokat segíthetne egy életre való szövetkezet. Talán egy-más dologban megközelitettük a baj legfőbb okait, talán orvosságára is ujjal mutattunk. Bízzunk abban, hogy az alispánok, polgármesterek is érzik a bajt éz igy igyekszenek orvosságot találni. Bárcsak mi is hozzá tudnánk járulni a célszerű javaslatokhoz. De mivel megtörténhetik, hogy. a sok bába között elvész a gyerek — maga a közönség se nézze ölbe tett kézzel, de telve panasszal a dolgot, hanem értse meg a szövetkezések és a belterjes munka előnyeit, karolja fel, akinek módja van rá, a mezőgazdasági iparvállalatokat. A fa- és kőszéntelepről. Irta : Varga Rezső. Szeptember hó 22-én fogyasztási szövetkezetünk nevében ajánjatot tettem e lapban a felállítandó fa- és kőszéntelep hathatós anyagi támogatására. Talán akadtak olyan jámbor lelkek, akik azt hitték, hogy választ is kapok. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy én erre nem is gondoltam sőt bizonyosra vettem, hogy maga az eszme rne gpenditője is hallgatni fog már csak azért is, mert keresztény jellegű szövetkezettel tárgyalásba nem bocsátkozik/Átlátom, hogy ez Gy. Gy. urakra nézve nem is volna ajánlatos, mert ez által népszerűségét elvesztve, legelőször ís az elnöksége alatt álló. »Magyar Igaz Védő Eeyesület« bomlanék fel. Ugyanis ott nagyon sok tagnak nem tetszenék, ha az elnök keresztény jellegű szövetkezettel — ha'mindjárt városunk összes lakóinak érdekében is — szóba állana. Pedig én nagyon kívánatosnak tartom a jelzett egyesület fenmaradását és működését, mert ezt hozzuk fel mumusnak, mikor a magyar gyárak nem akarják a szövetkezet megrendeléseit semmi pénzért sem teljesíteni. Vigyázzanak arra még kedves olvasóim, amit most írók, mert oly igaz, mint, a tízparancsolat. Az egyik magyar cukorka-gyártól nagyobb mennyiséget akartunk megrendelni. Mit szólt ehhez a magyar cukorka-gyár? Azt, hogy rendeljük meg Koréin Vilmos, helybeli kereskedő urnái. Ez pedig annnyit jelent, hogy eJőbb Koréin ur fölözze le a hasznot, azután még nyerhet rajt valamit a szövetkezet is. Szóval ugy jártunk a cukorkával, mint a kollégium a tüzelő anyaggal, mert vele is azt irták, hogy forduljanak | Bülitz úrhoz. Ily körülmények között természetesen kiszorultunk a külföldre cukorkáért és onnét veszünk, hogy mennyit, azt nem mondom meg, de egypár magyar embernek bizonyosan tellenék belőle munka egész éven át. Magyar gyújtót sem kaptunk többszörös I kérelemre és sürgetésre sem, mig a Tulipán I Egyesületet nem állítottam a gyárak elé mumusnak ; erre aztán sikerült magyar gyújtót kieszközölni, de majdnem hanyatt estünk csudálkozásunkban' mikor láttuk, hogy a számlát Diamont Jakab győri füszerkereskedő úrtól kaptuk, pedig a gyújtót a »Magyar Kereskedelmi Bank«-nál rendeltük meg. Ugy-e, furcsa esetek ezek ? Akad még az országban dolga a Tulipán-Egyesületnek, csak gyermekkorában el né pusztuljon.! Benne vagyunk mi már ugy a hálóban, hogy abból csak egyesek érdekétől nem tekintve, száz és száz szempárból sugárzó gyűlöletet semmibe véve, kitartó energiával tömörülve, szövetkezve szabadulhatunk ki. Az nem baj ám, ha egyikuek-másiknak egy kis tormát reszelünk az orra alá, csak egy ideig prüszköl tőle, azután megszokja. Elég baj, hogy ennyire jutottunk, hiszen már majdnem az egész kereskedelem egy felekezet kezében van. Csak nézzen valaki kőről izraelita ünnev pen Budapesten, akkor nem vonja kétségbe szavaimat. Én körül néztem az izraelits újév alkalmával, de mondhatom hogy majdnem rogyásig jártam, mire nyitva találtam egy