Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-09-29 / 39. szám

II. évfolyam. Fápa, 1907. szeptember 29. 39. szám. PÁPA ÉS DÉKE Szépirodalmi, közgazdassígl és társadalmi heűSap. A pápai katholikus kör és a pápa-csőthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre . : 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fii). Egves szám ára 24 fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTEER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fö-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi rcszét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivaiiil : Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Horvát álmok. Irta: Kákosy Elek. Ugy látszik, hogy a hosszú szünet, mely Horvátországban a zilált viszonyok miatt még egyre tart a »sabor«-ban, szép alkalmat nyújt a szomszédoknak, hogy szemüket a Dráván lulra is fordítsák. Sehogy sem tudják és akarják felejteni, hogy Zalavármegye azon szélső része, mely a Mura és Dráva folyók között terül el és melyet Muraköz néven ismerünk, ha zömében horvát ajkú lakói vannak is, törvényesen hozzánk tartozik s régen elmúlt már az az idő, midőn ott Jelacsics s hasonlók diktáltak. Ezt a rég elmúlt időt igyekeztek megújítani a spalatói színházban tartott nagy népgyűlésen és az utána tarlott ünnepségen is, ahol a tiszta jövedelem felét azon muraközi polgároknak szánták, »kik a magyar szupremáció járma alatt nyögnek«. Az akadémiai ifjúság, a pezsgő vérű fiatal dalmáciai horvátok, igy festék a muraközi viszonyokat: Muraközben a viszonyok sokkal nehezebbek, (mint Isztriában), mert ott százezer horvát tengeti életéi nemzeti sötétségben, felsőbb és alsóbb iskolák nélkül, egyletek, társaságok, szóval minden nélkül, mi nekik nemzeti erőt és öntudatot adhatna, hogy ellentállhassanak a magyar önkénynek, az erőszakos magyarositásnak! Talán ez hatott a horvát jogpárt főlapjára is annyira, hogy mult szombati számában, engedve gyengéd érzelmeinek, másfél hasábnyi helyen lelkes szózat keretében minden horvátot felhív azzal a minduntalan megismétlődő retVainnel: »Emlékezzünk meg Muraközről is!« bogv mindent legyenek meg Muraköz elhorválositása érdekében. Hangzatos, nevetséges frázisokat puffogal; Muraköz erős horvát (!) végvár, melyre hasztalanul irányítják ellenségeink a legerősebb golyózáport; az a eriilel, mtlyen lakik, a szó-szoros értelemben nemzetünk egyik legszívósabb eleme, mely még a legválságosabb pillanatokban, még a hosszú rabság (!) ideje alatt sem veszíti el az üdeségben és erejében rejlő nemzeti jelleget és szellemet! Gondoljunk tehál Muraközre! Még nevelségesebbé teszi magát, midőn anyagilag is akarja támogatni s lelkesedésében oda irányul szózata, »hogy kellene áldozni Muraköz részére 50 ezer koronát valami alapos dolog létrehozására«, mely hiven szolgálná a horvát ügyet. Álmodozik szerénységében nemzeti, természetesen horvát nemzeti iskolákról, horvát képviselő megválasztásáról, a muraköziek szoros és tartós összefüggése organizációjáról a »nagy* horvátországi testvérekkel, slb. üres, de hangzatos kábító frázisokkal! A csillagokig magasztalja Magdics ügyvédet, a Varasdon megjelenő magyarfaló hetilapocskának a »Nase Pravice«nek szerkesztőjét, ki lapjában helyet engedett muraközi tudósítók részére is; sőt. külön rovatot nyitott a muraközi dolgoknak. A muraközi ember szívesen átmegy bevásárlás végeit Varasdra; ezek utján csempészték be a horvátok a lapot és különböző túlzó, izgató szellemű iratokat a szelid, hazafias muraközi polgárokhoz. De vigasztal bennünket az a ludat, hogy a muraközi ember nem szereti, meg nem is érti meg a nevezeit lapot; iskolái pedig és közhivatalnokai a magyar eszme igazlelkü hirdetői, kik mindig megállották helyüket és a horvátok minden próbálgatását mindjárt kezdetben ártalmatlanná telték. A magyar kormány akkora gondot fordított Muraközre minden tekintetben, bogy a Drávántuliak »szerény« kívánságai bizonyára csak kívánságok maradnak, puszta álmok! Itt megemlítjük, hogy a zagoriai Mária-Biszterice, a muraköziek kedves zarándok helye, mult szerdán szép és ritka ünnepség színhelye volt. Ekkor ünnepelték meg a szerajévói érsek, Stadler József dr. és társai, kik közül hatan a zágrábi székesegyház kanonokjai, 40 éves papi jubiliumukat. Az érsek iskolatársának, a bisztricei plébánosnak, Zserjavics dr.-nak vendége volt. A tűzoltóság fáklyás zenét rendezett a ritka vendég tiszteletére, ki másnap •V i Zágrábon át székhelyére utazott. A somogymegyei Gyékényes nagyközség határában levő Góla és Gotálla horvát községekben e hó 15-én népgyűlést hirdetett a Frank-Sztarcsevicsféle tábor. Elegovics és Persies horvát képviselők el is mentek Zágrábból Gyékényesre. De micsoda meglepetés. Az állomáson nem várta őkél senki sem! Gyalogszerrel, mondja a »Hrovatska«, a kukoricások között rövidebb uton mentek és nagy fiaskót valltak, mert a jogpárt nem is engedte őket szóhoz jutni. Érdekes, hogy az állomáson egy üres kocsi, melynek tulajdonosa egy Seszták nevű horvát ember, nem akarta a képviselőket pénzért sem bevinni. Gotálla és Góla között az uton egy póznán fel volt akasztva Frank dr.-t jelző faalak »Jozef Frank« felírással, mely hasonmása az élő »legnagyobb« horvátnak — Franknak. Góla elölt még egy kellemes meglepetés érte a horvát képviselőket. — Egy kukoricásból oly sürü záp pulykatojást rendeztek tiszteletükre a gólaiak, hogy Elegovics képviselő kénytelen volt revolverét elővenni. Hatalmas homlokát több roham is érte! Ugy látszik, hogy a gólaiak észretértek és már megsokalták a sok Frank-lármát, melynek főbajnoka ép Elegovics, ki v télen Zágrábban zúzta a padokat az országgyűlésen, de egyebet nem tett. Talán máskor elmegy a kedvűk a képviselő uraknak hívatlan vedég szerepét játszani a csendes Gotállán, hová »téríteni« igyekeztek!