Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-09-29 / 39. szám

4. l'ÁPA és VIDÉKE 1907 szeptember 15

. A nem magyar anyanyelvű népisk. tanulók oktatásáról. Irta : Lisztner Antal. (Felolvasta a szerző Deveesevben 1907. szepl, 10-én.j A tanitói egyesületek egyik legelsőrango feladata : oly tanügyi ' kérdések megvitatása, melyek az iskola belső életével szoros összefüggésben állanak. Az uj népiskolai törvény életbelépése kapcsát: több" ily kérdés lép előtérbe s ezek közül ég yet kikapcsolva : szerény értekezésein tárgyául a nem magyar anyanyelvű népiskolai tanulók oktatásai választottam. Ez eljárásomban két szempont vezérelt. Nevezetesen: a mi vidékünknek is van néhány oly népiskolája, melyben német anyanyelvű gyermekek nyernek oktatást s igy néhány kartársunk is foglalkozik e kérdéssel gyakorlatilag, esetleg elméletileg is; a másik szempont pedig az, hogy magam is németajkú népiskola, növendék voltam és később mint tanitó is működtem német- és vend községekben, sőt. jelenleg is német helyen működöm. Azt hisxétn tehát, megvan a jogcíme körünknek is (devecser-városlödi rk. tanitói kör.) magainnak is, hogy e kérdésssel foglalkozzunk. Még pedig a magam részéről nem annyira tudományos alapon álló elméiéti fejtegetéssel, mint inkább gyakorlatomból merített tapasztalatom alapján kívánok vele foglalkozni. Midőn ezt tenni szándékozom, kérem a m. t. közgyűlést,.ajándékozzon meg szives türelmével és figyelmével ! Lényegileg véve népiskola és népiskola között különbséget lenni nem lehel. A cél mindegyikkel közös. Működését mindegyiknek oda kell irányítani, hogy ugy a valláserkölcsi alapon nyugvó népnevelés követelményeinek, mint a gyakorlati élettől támasztott igényeknek megfeleljen. Ha a népiskola e kettős feladatát megoldja, elismerésre méltó munkát végez. Ellenkező esetben létjogosultsága nem igazolt. A cél elérése, vagy el nem érhetése, azon eszközöktől függ, melyek munkájában rendelkezésére állanak. S e tekintetben különösen hazai népiskoláinkkal illetőleg, nagy eltérés mutatkozik. Mi ugyanis nyelvileg megosztott. nemzet vagyunk s igy a népiskolába különféle anyagot kapunk. Magában véve ez a körülmény már halárt szab azon törekvésnek. bogy a népiskola, lelkünkben is megrajzolt, a törvényben is kifejezett célját, egyformán elérje. Ez azonban nemcsak a népiskolánál, hanem mindén rendű- és rangú intézetnél is többé-kevésbbé ugy van. Világos tehát, hogy valamennyi népiskolát egy mintára szabni nem lehet, mert nemcsak az anyanyelv, a népműveltség és egyéb helyi viszonyok, hanem a ianitó egyénisége is t'ányomjá az illető iskolára saját bélyegét. A fődolog rlem is az, hogy egységes népiskolánk legyen, hanem az, hogy mindegyik igyekezzék legalább megközelítőleg elérni azt a célt, mely eléje van tűzve. Magyarország speciális viszonyainál fogva a mi népiskoláink elég tekintélyes része az általános cél mellett, még más nemzeti célok szolgálatában is kell hogy álljon. »Haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog; aki a nyelvért nem buzog, a hazáért és nemzetért áldozatokra kész lenni nehezen fog.« (Kölcsey.) Ebből folyik, hogy a magyar nyelv tanítására már a népiskolában is kiváló súlyt kell helyezni. Azonban .maga a magyar nyelv bírása még nem tesz senkit jó honpolgárrá, azért tehát arra kell törekednie a népiskolának, hogy a magyar nyelv elsajátításával a nem magyar anyanyelvű népiskolai növendék magyar gondolkodást, érzést, és a magyar haza iránt szeretet érzelmét is lelkébe, szivébe fogadja. Ezt a követelményt nem most, hanem már évtizedekkel ezelőtt állították fel .a népiskolával szemben, tehát nem uj dolog. Mégis oly határozott alakban még sohasem nyert kifejezést, mint a legújabb népoktatási törvényben. Kétségét nem szenved hogy a törvény e rendelkezésére valóban égető szükség volt. Tekintetbe véve ugyanis, hogy hazánkban még mindig akadnak oly népelemek, kik a magyarral nemcsak hogy nem rokonszenvesek, hanem mint annak legádázabb ellenségei szerepelnek, minden valamire való magyar ember 'örömmé! üdvözölheti ezt az intézkedést, mely egyszersmindenkorra véget fog vetni a nemzetiségi izgatásnak és a magyar nyelvnek, a magyar műveltségnek az őket megillető helyet biztosítja. A dunántúli vidéket is kevertnyelvű népek lakjak, ezt azonban nemzetiségi mozgolódás szempontjából nem érheti gáncs. Különösen pedig Veszprémmegyét nem, mert itt a hivatalos jelentés szerint csakis magyar nyelven nyernek a népiskolai tanulók oktatást. S ez igen helyesen van igy. Nemcsak a hazafiság szempontja, de a célszerűségi szempont is azt parancsolja, hogy magyar nyelven tanítsunk. Parancsolja a hazafiúi szempont, mert a magyar nyelv használatával vallon! magam külsőleg is magyarnak, a magyar nemzet, tagjának ; parancsolja a célszerűségi szempont, mert az összes hazai nyelvek közül nálunk egy sem tudja ismeretközlés tekintetében a magyarral a versenyt felvenni. Annyival inkább sem. mert a nálunk divó — nem magyar — nyelvek mindegyike az illető nyelvnek csak elkorcsosult fattyuhajtása. Az ily nyelvet a néptől használt dialektusban továbbfejleszteni és a tanítás használatára alkalmassá tenni sokkal nehezebb, mint valakit magyarul megtanítani. Irodalmilag a népet anyanyelvének használatára képezni lehetetlenség és a magyarság szempontjából botor és hazafiallan gondolat volna. Sokat vitatkoztak már ezen, hogy melyik módszer célraveztőbb a magyar nyelv elsajátítására, a közvetlen-e, vagy a fordító módszer ! A már kifejezett, nézetemből hogy t. i. csakis magyar nyelven tanítsunk, önként következik, hogy én e közvetlen vagy direct módszernek vagyok a hive. E kérdésben azt hiszem, egyetértünk mindnyájan. Ne tévesszük azonban szem elől, hogy valakit a magyar nyelvre megtanítani és valakit az összes tárgyakból magyar nyelven tanítani, két' különköző dolog. Ha nem • magyar anyanyelvű gyermeket magyar nyelvei' tanítunk, akkor a nyelvben való készség hiánya mindannyiszor előtérbe lép, ahányszor uj fogalomrol lesz a szó. Ily esetekben tehát el kell előbb tüntetni a nyelvbeli akadályt, hogy a tárgyat fel .lehessen dolgozni. Innen van hogy a nem magyar anyanyelvű gyermekekkel úgyszólván az előirt anyagnak csak felét lehet elvégeztetni. Sőt mi több, ha elvont fogalmakra került a sor, melyeket szemléltetni nem lehet, leküzdhetetleneknek látszó akadályokra bukkanunk. Mit csináljon ilyenkor a tanító? Én ily esetekben a gyermekek anyanyelvét használom. Előbb anyanyelvükön, azután magyar nyelven tanítom be az illető dolgok Mil, csináljon azonban az a tanító, aki a gyermekek anyanyelvét. nein birja? E ponton megakad munkája s kénytelen talán a legfontosabb anyagot elhagyni, vagy felületesen átsiklani rajta, miáltal munkája hézagos lesz. Ezt a hézagot a közvetlen módszer hi vei sem tudják egészen eltüntetni, • noha -- igen helyesen — mindent szemléltetnek. Tehát fél munkát végeznek. Pedig a népiskolának feladata egész embereket nevelni. Azért — ahol szükséges — igenis használjuk a gyermekek anyanyelvét. Ha ekkép — bár szűkebb tartalmú-képzettséggel — de biztos alapon nyugvó tudással és különösen erkölcsi tartalommal bocsátjuk ki növendékeinket az életbe: jobban megállják majd helyüket, mintha felületes ismeretekkel, melyeket megemészteni nem tudtak, látjuk el, jobban mondva, nyomorítjuk meg őket. Veszprémvármegye népoktatási állapota. A kir. tanfelügyelő 1907. évi augusztus havi jelentését a következőkben adja elő. E hóban a kisdednevelő-intézeteket látogattam meg, megfordultam Ajkán, Balatonfőkajáron, Herenden, Kislődön. Lepsényben, Enyingen, Mezőlakon, Nagyvázsonyban, Papkeszőn, Pápán, Rátóton; Somlyóvásárlielyen, Szenlkirályszabadján, Vaszaron és Városlődön. Herenden, Kislődön, Nagyvázsonyban és Városlődön valóságos magyar népünnyppé vált az óvodai vizsgálat, melyet augusztus hó ünnepén tartoltunk meg; Nagyvázsonyban az ovodál. 10 éy óta teljesen sajátjából fentartó tagtársunkkal dr. Óváry Ferenc képviselővel látogattam meg; megható volt. a község nagyjainak, aprainak önkénytelenül megnyilatkozó hálás érzülete a kegyes jótevő és jóságos neje iránt, kik 10 év óta ezreket költöttek az ovodára. Herend, Kiölöd és Városlöd ovodái mindegyikének van egy jótékony angyala, Herendnek a megyés püspök, Klslödnek is a megyés püspök és az erős lelkű Rőtthy Mihály c. kanonok, Városlődnek pedig a Dunántuli közművelődési egyesület, továbbá szintén a duskezü dr. Óváry Ferenc tagtársunk y a jólelkű Bauer József ottani plébános. Valóságos nemzeti ünneppé váltak ezek az ovodai vizsgák, melyek az igaz magyar közszellemet mélyen meggyökerezlelték a. kis gyermekekben s azok jelenlevő szüleiben, rokonaiban s a szomszéd falvakból is összejött ismerőseiben, ami annál örvendetesebb, mivel .ezek a községek jobbára még németajkuakból lakott helyek. Az ovodának kitűnő vezetői Turi Malvin Herenden, Magyary Kornélia kislődön, Fekete Ilona Nagyvázsonyban és Zsoldos Teréz Városlődön valóban angyali türelemmel csodaszerü munkát végeztek a kisdedek magyar nevelésében.