Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-02-03 / 5. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. február 3. 5. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési r: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető minden­nemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiss István. Épen ma egy hete jött meg Veszprémből a nagypöcsétes levél, mely lapunk egyik leglelkesebb barátját és eleyen­tollu munkatársát elragadja tőlünk Veszprémbe hitoktatónak és számvevőnek. Csak két' évig volt köztünk a mi kedves Pistánk, de ezalatt a rövid két év alatt is megtanultuk őt tisz­telni, becsülni és — szeretni. Bánatunkat meg­felezte, örömünket megkétszerezte; hűséges bajtársunk volt a küzdelemben. Most, hogy eltávozik közülünk, megindult szivvel mondunk neki Isten-hozzádot. Kitüntetéséhez gratulálunk s talán szabad kifejezést adnunk azon re­ménységünknek is, hogy — ha többé nem is, mint szerkesztőbizottsági tag — továbbra is lelkes bajnoka lesz eszméinknek, hűséges munkatársa lesz kis lapunknak. Zsilavy Sándor. Szeift István egy al­kalommal panaszosan emiitette lapunkban, hogy a ker. munkásegyletnek nincs dalárdája, mert nincs karmestere. A mult vasárnapi hangversenyen láttuk, hogy van már dalárda, még pedig nagyon jó, mert van az egyletnek karmestere, még pedig kitűnő. A kéttornyu­laki tanitó vállalta el a dalárda megalakítá­sát. És meg is csinálta emberül. Nappal az iskolában vesződött, fáradott, este meg heten­kint kétszer bejött Pápára csikorgó hidegben, fagyban. Behozta a szép iránti igaz, önzetlen szeretete. Uraim, lé a kalappal Zsilavy Sán­dor előtt! Szentiványi Károly a Kath. Egyesüle­lek Orsz. Szövetségének igazgatója, az »Uj Lap« főszerkesztője, az országos hirü szónok újra eljő hozzánk. Febr. 10-én szabad-elő­adást tart a kath, kör ünnepélyén. Másnap, febr. 11-én pedig megalakítja a Kath. Nép­szövetséget, mely iránt városunkbah már ma is óriási az érdeklődés. A népszövetség, ha sikerül megalakítani, szikla lesz, melyen meg­törik minden ellenséges támadás. A Volks­ferein, a Népszövetség vitte diadalra Német­országban a kath. ügyet, ez kölcsönzi a né­met katholikusoknak ezt a csodálatos egy­értelműséget, hogy a győzelem — noha a lakosságnak csak egyharmadát teszik — mindig az övék. A széthúzó magyar Katholiku­sok közt is a Népszövetségnek ketl az egy­séget megteremtenie. Tagja lehet mindenki, aki belép a Szövetségbe és évenkint egy ko­rona tagsági dijat fizet. Azért az egy koro­náért kap több felvilágosító röpiratét (bitvé­delmit, gazdaságit és politikait) és ingyenes jogvédelmet. A Népszövetségnek tudniillik van Budapesten egy jogvédő tanácsa, ameiy ta­pasztalt, lelkiismeretes jogászokból, birákból, ipari, kereskedelmi és más szakmában jára­tos emberekből van összeválogatva. Ehhez az osztályhoz minden tag levélben megírja pon­tosan, őszinténj semmit sem szépitve rajta, a maga esetét! Hozzámellékeli a válaszbélyeget. A tanács megvizsgálja az esetet és megirja lelkiismeretesen, kinek van igaza, érdemes-e, kell-e, lehet-e pereskedni. Egy szóval meg­adja azt a jogi tanácsot ingyen, amit az ügy­véd 10 koronán alul nem igen szokott meg­adni. Ilyen jogi osztály egyelőre csak Buda­pesten van. De, ha a vidéken is megerősödik a Népszövetség minden városban lesz egy megbízható szövetségi ügyvéd, akihez a tagok bizalommal fordulhatnak. Pápán is. Érdekes a Népszövetség szervezete is. Valóságos katonai tábor. Minden utcának megvan maga csoportvezetője. De csakis ily szervezettel tudunk boldogulni, csak vállat vállhoz vetve tudunk diadalt aratni. Fogjunk össze végre-valahára s alakitsuk meg Pápán is a Kath. Népszövetséget! Mindnyájnn egyért s egy mindannyiért! Társadalmi hódítók, züllött viszonyok. Irta : Lisstner Antal. Magyarország földmivelő állam és mint ilyennek lakói, népünk leginkább földmiveiéssel foglalkozik. A föld termi a kenyeret és közvetve minden egyéb szükséges cikkeket, melyek a nemzet életfenntartására szükségesek. Országunk a költő szerint az a »tejjel, mézzel TÁ RCA Szerencsés tévedés. Irta : Hédly Jeromos. Nyulas Béla nagyon rossz kedvében volt. A hivatalban összeveszett egyik kollé­gájával s ez bangóba le annyira. Pedig cse­kélység volt az egész! De hiába, megtörtént! Török Feri, akit csak szép Ferinek liivtak, társai, egyike volt legjobb barátjainak és épen vele kellett ma összevesznie!? az ügyetlen szolga minek is zavarta össze az Írásaikat! . . . Hm! . . . Hiába, vége a barátságnak, talán örök időre! Na­gyon megsértette őt, jellemtelen kullancsnak nevezte el ... De mikor ugy elfutotta a mé­reg. hogy azt se tudta, mit mond. Ily gondolatok zaklatták Nyulas Bélát, mikor átlépte hónapos szobája küszöbét. Háziasszonya köszöntését is csak ugy fél­vállról viszonozta és gyorsan bevágta maga után az ajtót. Izgatottan járt fel alá szobájában. Arról gondolkodott, hogyan engesztelje ki ba­rátját, akit annyira megsértett. Sehogysem talált kibúvót, pedig már szédült a feje a sok fontolgatástól. Fáradtan vetette le magát Íróasztala mellé s az egyik napilapot kezdte nézegetni. Csak nézegette, mert olvasni de­hogy tudott volna! Egyszerre csak kopognak az ajtaján. - Szabad — kiáltja Béla oly hangon, melyből . világosan kivehette a kopogtató, hogy ott künn tágasabb. Az ajtó kinyílt. A levélhordó adott át neki egy levelet és sietve eltávozott. — Ki irhát nekem? . . . Talán csak nem a Feri? . . . Hm! Pedig ő küldi a le­velet. Ez az ő irása, ismerem jól! . . . Tyűh, ha párbajra hivna ki?! . . . Gyorsan felszakította a levelet és el­kezdte mohón olvasni. De mihelyt belepillan­tott, mindjárt álmélkodás fogta el. Megbolondult ez a Feri? . . . Engem nagysádnak cimezni, ki látta?! ... De néz­• zűk csak tovább, mi sül majd ki ebből . . . Bocsásson meg, hogy ma nem kereshetem fel, de olyan ingerült vagyok, hogy nem tar­tottam illőnek ilyen állapotban Kegyed előtt megjelenni. Kedves Mariska Nagysád bizo­nyára meg fogja ezen mulasztásomat bocsá­tani. Kezeit csókolja méltatlan tisztelője Török Feri. Bélának szeme szája tátva maradt, mi­kor a levél végére ért. Hogy kerül ő hozzá ilyen levél'? Itt bizonyára tévedés forog fönn, Feri fölcserélte a leveleket. De ebből meg józan ésszel mi következik ? Az, hogy Feri neki is irt és ez a levél most annál van. akinek a levele most hozzá jutott! . . . Ér­dekes, kiáltott fel Béla elgondolkodva, ebből nagyszerű epizód vagy pedig kellemetlen incidens támadhat . . . Talán jó volna a do­lognak elejét venni?! De csak azt tudná, mit irt neki Feri! Legalább tudná magát tájékozni! . . . Hm!. Kissé fura dolog az egéez, annyi bizonyos 1

Next

/
Thumbnails
Contents