Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-09-15 / 37. szám

1907. szeptember 15. PAPA és VIDÉKE 3, állapítja a távolságot, amelyen belül szalmát s takarmányt nem szabad tartani. Ezeket a pontokat tartották az egyes községek magukra sérelmeseknek s ennek módositása iránt szólalt fel igen sok községi bir,ó és jegyző. De az elnök továbbá Szeglethy polgármester és az alispán felvilágosító és megnyugtató szavaira a közgyűlés határozatot nem is hozott, s az e tárgyban tett indítványok felett napirendre tért. Igen érdekes volt az egyes felügyelők jelentése a vármegye tűzrendészet! állapotáról. — Ezen jelentésekből megtudjuk, hogy a megelőző tűzrendészet vármegyénkben még jóformán bölcsőkorát sem éli. Pedig hogy a preventív intézkedések mennyire szükségesek, sajnosan igazolják a napirenden levő óriási tűzvészek, melyeknek kiszámíthatatlan vagyon esik úgyszólván naponként áldozatul! A tűzoltásra szánt eszközök és szerek sincsenek meg igen sok helyen a kellő számiban és előirt mennyiségben; sok helyen pedig) ahol meg is volnának, oly elhanyagolt állapotban találtattak, hogy tűzvész esetén mi hasznukat sem vették volna. Képzett és szervezett tűzoltóság is igen kevés helyen található, legtöbbnyire még papíron sincs meg. Azért akadt a jelentések szerint itt-ott egy község, mely mindezen követelményeknek megfelelt, sajnos — hogy ezek száma csekély. Reméljük, hogy az uj tüzrendészeti szabályrendelet ezen állapotokon mihamarabb gyökeresen változtatni fog. A hosszú tárgysorozatból még kiemeljük, hogy vármegyei tüzrendészeti felügyelőnek Blazy, szövetségi főjegyzőt ajánlották az alispánnak kinevezésre, járási tüzrend felügyelőkké pedig Czeczei Nándor veszprémi tanítót a veszprémi járás területére, Berkes Gusztáv pápai tűzoltóparancsnokot, a pápai alsó járásra újonnan megválasztották. A gyűlés a délutáni órákban ért véget, utána barátságos ebéd volt a helység vendéglőjében. Természetes, hogy felküszüntőkben hiány nem volt. A nap hivatalos részét a község kötelezett tűzoltóságának sikerült diszgyakorlata zárta be. A lelkes tűzoltók egyébként, legalább értesülünk, még igen soká oltogatták lelkesedésük tüzét a jóízű városlődi karcossal, de ez már nem volt. benn a tárgysorozatban. Horvát testvéreink szeretete. Irta: Kákosy Á. Elek. Mennyire szeretnek bennünket a horvátok, legjobban mutatja az a féktelen izgatás, mely annyira jellemzi a mostani politikai gyűléseket. A horvát jogpárt e hó elején több helyen tartott népgyűlést; igy Kaproncán, Dugaresán, Lepavinán, Nagygorieán, Orléban s másutt. Mindegyiknek vörös fonala az a nevetséges föltevés, melyet ép a képviselők, a nemzet vezérei, pl. Zagorácz, Zatluka. ifju Frank stb., csúsztattak a nép rétegeibe: a magyaroktól nincs mit keresnie a horvát nemzetnek. Iszoúyu düh és felháborodás jellemzi beszédjüket. Kikéltek minden ellen, aki magyar, követelvén a horvát önállóságot, jogot és a kiegyezés törlését. Rakódczay bár előttünk csak egyszerű »Fußk«, azaz »fütyülő«: a magyar kormány erőszakos eszköze mint biztos és nem törvényes bán. Augusztus vége felé, igy jelentette a hivatalos »Naradne Novine«, kellett volna egy tanitókból álló deputációnak I járulása a bán elé. Ez ellen a horvát jogpárt lapjaiban, különösen a fő orgánumban a »Hroatská«-ban, olyan támadó cikkek jelentek meg, hogy egyenesen terrorizálták a tanítóságot. Egy 'szávaparti tanitó hazaárulóknak bélyegzi őket és mindenkit, ki a »biztos« elé merészelne menni. Erősen biznak, hogy Rakódczay uralma végét járja. E hó 10-re Budapestre tervezett útját azzal hozták öszszefüggésbe, hogy a »bán« — szerintök — félelemből megy Budapestre, mert meg kellene jelennie a boldogult Erzsébet királynéért tartandó gyászistentiszteleten, hol ismét oly fogadtatásban részesülne, mint augusztus 18-án, mix dőn alig menekült meg a székesegyházból épen! Az unionista párt létrehozása a jogpárt szerint olyan képtelepség, melyre még a horvát »darabontok« sem vállalkoznak, mert visszaemlékeznek azon korra, midőn még az alkotmányos időben is (!) a nép megtámadta Fodróczy birtokost Kőrös melletti kastélyában s mindent összezúzott abban a hiszemben, hogy nála van vendéglátogatóban a volt, bán, Iléderváry gróf. Bakódczaynak nem fog sikerülni az uj pártalakitás és ha Budapestre megy, legfeljebb tehetetlenségéről fog beszámolni, mely elviszi őt a báni székről. A szerajévói horvát lapnak a »Hroatski Uneoniki <-nek mult heti száma »Leigázott népek szövetsége« címen ilyen hangú szózatot intéz a horvátokhoz: A horvátok kétség kivül nagyon fontos tényezők a monarkiában; de ők e fontosságok sajnos, még nem tudták eddig kihasználni. Az ellenfél megemészti őket. ha nem fegyverkeznek fel idejében. A horvátoknak egy ellenségük van és ez a magyar. Kötelezettségünk a magyarok minden ellenségében természetes szövetségesünket látni. A magyarnak pedig van egy csomó ellensége kint és bent is. Első szövetségeseink az u. n. magyar nemzetségek: románok, tótok, 1 szászok és szerbek. A horvátok fő és első.kötelessége: érintkezésbe lépni e nemzetségek képviselőivel, vezérférfiaival. Nagyon téves az a feltevés, hogy a horvátoknak nem volna szabad bele avatkoznia a magyar belügyekbe. A horvátoknak szent kötelességük mentől szűkebb szövetséget kötni a magyarországi nem magyar nemzetekkel (!) védelem és támadás végett a magyar hatalom és a megmagyarosodott grófok oligárchiája ellen. Az összes leigázott nemzetek közös ligája kell, hogy legyen a horvát nemzeti politika első célja. Azután ki kell terjészkedni ezen ligának a monarchia másik felére is. E ligához csatlakoznak mindazok, kik sóvárognak a szabadság után: csehek, szlovánek és horvátok. Törekvését támogatni fogják mindazon pártok, melyeknek imponál az igazság, még a szociáldemokraták is (!). Ilyen liga rövid időn belül átalakíthatja a kétes értékű monarchiát a habsburgi államok szövetségébe. Ebben a szövetségben minden nemzetnek meglenne a saját joga, mindnyájan pedig élnének együtt egyik a másikától függetlenül, a közös uralkodó iránti szeretet kapcsa révén. Ebben van horvátország és az összes leigázott népek üpve elhelyezve. Ez helyettesíthetné a dunamenti konfederációt, mely után annyira epedett egy Staresevics és Koaternik. Horvát »testvéreink« őszinte szeretetük jelét adják ezzel is! Árny - verőfény. Irla : Bárka József. Két órakor már sokan voítak az Akácfatéren. Az emeletes házak ablakai megteltek kíváncsiskodókkal, érdeklődőkkel. A tüntető felvonulás rendezői méltóságos tartással lépkedtek fel s alá, még büszkébben azok, akiket a vezetőség a jelmondatos táblák hordozásával bizott meg. Amerre a szem lát, csupa vörös kokárda, vörös kar- és vállszalag ... Hja, most az emberiség, — sőt még az emberiség jobb, nemesebb fele — a szociáldemokraták sem emelkedtek a kultura oly magas fokára, hogy a külsőségeket megvethetnék . .. Kóhn ur, a párttitkár, lelkesedéssel szavalta tegnap a legfiatalabb társadalomreformátor-generációnak : — Csak kitűzni, uraim ! . . . Csak kitűzni ! . . . Hadd lássa a világ (és itt egy nagyot nyelt Kóhn ur) a nép lelkének intenzív megnyilatkozását. Kohn urat a párttagok főképen bámulatraméltó előadóképességeért becsülték. Beszédeiben különös szeretettel használta az idegen szavakat, melyeket részint a pesti kiküldöttekkel való gyakori érintkezés közben sajátított el, részint a szaklapból tanult. Volt valami imponáló a fellépésében. (Legalább a párttagok ugy érezték.J Sokszor a legnagyobb vitatkozás közepette is le tudta csillapítani egyetlen szavával a már-már kitörni készülő szenvedélyeket. — Karakterizálhalatlan szimplicitás, — mondotta ilyenkor és a vitatkozók elhallgattak.