Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-07-28 / 30. szám

4 PÁPA és VIDÉKE 1907. augusztus 204. hizlalásra berendezett nagyobb gazdaságoknak, de az ebből származható kedvező helyzetet aligha érzi, vagy csak igen kis mértékben az ország tulajdonképeni gazdálkodóinak a zöme a magyar kisgazda-osztály. Lehet hogy azért, mert nincs mit eladnia s mert ő is igy inkább a husfogyasztó kategóriába sorozható, de ez a jelenség mégis csak olyan, melynél érdemes megá .i'r egy pillanatra s érdemes feltenni i kérdést, hogy vájjon ha valami uto : ..ódon, magasabb beavatkozással módot lehetne nyújtani arra, hogy az a sok-sok kisgazda képes volna fedezni a mészárosok szükséleteit, nem csökkennének-e a mai horribilis húsárak, mert ha akkor nem volna az árakban hanyatlás, akkor már bizonyára csak a külföld fogyasztása volna az oka a magas áraknak, aminek ebben az esetben csak örülnünk lehetne ! A legulóbbi évek takarmányhiánya kétségtelenül hozzájárul a mai húsárak alakulásához, mert hiszen jól tudjuk, hogy a takarmányhiány óriási tömegeket kényszeritett arra hogy állataikat húsra értékesítsék, amivel egyúttal elvágták a produkció folyamatát s ennek kihatásai természetszerűleg csak most jelentkeznek, de igy egyúttal megálapitván a baj tulajdonképeni gyökerét és helyét, ugyanezen helyre, a kisgazdáknak ebben az irányban való támogatására kell felhivnunk a figyelmét is. Az állatállomány pótlásának mondhatnók rekonstrukcziójának folyamata szépen megindult s amily nehezen elviselhetők a mai magas állat és húsárak, mégis magasabb közgazdasági szempontból kezelve a kérdést azoknak az ország állattenyésztése érdekében már talán a legközelebbi jövőben mutatkozó jótékony hatása okvetlenül várható, azonban ez a jótékony hatás s fokozatosan a húsárak csökkenése is csak körültekintő beavatkozásnak lehet folymánya még pedig különösen azon a téren, hogy az alkalmas tenyészanyag rendeltetésének megmentessék. Ujabb kellemetlen tapasztalat e e téren ugyanis az, hogy a szegényebb sorsú kisgazdát elkábitja az az ár, melyet ma a mészáros fizetni kész egyegy borjúért, vagy növendék-állatért s égre is átengedi jó pénzért levágásra azt a szép tenyészanyagot is, melyet pegig egyébként felnevelésre szánt. — Hogyan szaporodjék azután az állatállománylétszám ilyen elbánás mellett? Szinte fáj a szakember lelke, midőn kocsiderékszám látja szállitani vágóhidra azokat a növendékállatokat, melyek a legjobb fajták összes tulajdonságaival felnevelésre és tovább tenyéstésre volnának predestinálva ! E téren kellene valamit tenni. Még pedig akként, hogy ha már rá volt szorulva az a kisgazda az ilyen növendék állat értékesítésére, ám vegye meg valaki a mészáros helyett, de nem levágásra, hanem felnevelésre. Az igy felnevelt állat pedig könnyen lesz kicserélhető más vidéki kisgazdánál valami fajta és jellegnélkül. állattal, ez pedig ám legyen húsra

1 értékesítve ! Az állami csikónevelő telepek mellett talán lehetne módját keresni ilyen borjunevelő telepek létesitésének is, melyekbe már csak az elválasztott állatok kerülnének, addig pedig az illető j eladóval lehetne és kellene egyezményt j létesiteni. Azt meg talán épen felesleges mondani, hogy az egyes nagybirtokosok kiváló származású tenyészanyaga után esett — feleslegeik ilyetén átvétele, ( felnevelése s a kisgazdák kezébe juttatása a legjobb eredményekkel járna. Mindenesetre jó volna ezt a kérdést a jövő »husprodukciója« érdekében megfontolás tárgyává tenni. Gazda. A jövő népiskolája. Irta: LISZTNER ANTA1. Az 1907. esztendő aranybetükkel lesz bevésve a magyar népoktatás történetébe. Hosszú, reményteljes várakozás után végre fenkölt lelkületű kultuszminiszterünk és a nemzet törvényhozó testülete kivette a tanítóság kezéből a koldusbotot. Mert igazán ez volt eddig a néptanító fizetése. Az 1868-iki tanügyi törvény 300 frtot, az 1893. évi 400 frtot és 5 izben esedékessé váló 50 frtos korpótlékot állapított meg a néptanítónak a természetbeni lakáson kivül. Oly csekély összeg ez, hogy abból a drága viszonyok mellett még a legszerényebb igényű ember is alig tudott megélni. Hát még a család, taníttatás és az önképzés ? Bizony nem egy esetben éhezett a család, gyermekeit nem taníttathatta a tanitó, ő maga eszközök hijján nem képezhette magát tovább, hanem eiparlagiasodott. A nagy többség lelkében mégis élt a bizalom egy jobb jövő iránt s a nemes ideálizmus, a pálya iránti szeretet, a kötelesség odaadó teljesítése. Mem akarták elhinni, hogy várakozásukban csalódnak. Ugy is lett. Bár igaz, hogy a nem állami tanítóság szivén keserű nyomot hagyott a megkülönböztetés állami és nem állami tanitó között, ám megmarad a remény, hogy ezt az ellentétet is valahogyan elfogják tüntetni az illetékesek ... Hagyjuk a multat és a jelen árnyoldalát és foglalkozzunk a jövővel. A nemzet törvényhozó testülete megszabadított az ayagi gondoktól. De annál több kötelezettségünk lesz erkölcsi téren, melynek teljesítését a múltban sem hanyagoltuk el, azonban a jövöben még fokozódottabb munkakedvvel tartozunk szolgálni. Viszonyaink nem valami rózsásak. A magyar nép egy része vándorbotot ragad és Amerikába vándorol, az itthonmaradott legnagyobb része elégedetlenkedik. Pedig még nem vagyunk annyian, hogy idegen országnak szállithatnók munkás és munkabíró embereinket; az elégedetlenség sincs indokolva, hisz e haza határain belül is megtalálja, illetve megkeresheti minden ember a mindennapi kenyerét. Ez nem kenyérkérdés, hanem más okok vannak, melyek a valójából kiforgatták és megváltoztatták a magyar társadalmi élet régi képét. Népünk előtt a haza fogalma pénzkérdéssé fajult; hite megfogyatkozott, erkölcsei meglazultak. A haladás korszakában élünk. Sajnos, hogy az emberiség egy része ezt ugy fogja fel, hogy elveti a mult hagyományait, melyek évszázadokon át az emberiség jobb érzelmeinek melegágyai voltak s helyettök a véges emberi ész szabványait állítja. Aki az embériség jótevője, ily téves irányt nem szolgálhat. A nevelés is az élethez alkalmazkodik, amennyiben előkészít az életre. Munkájában két cél lebeg szemei előtt: előkészíteni a növendéket a földi és a földöntúli életre. Ebből önként folyik, hogy nem tarthat azzal az áramlattal, mely csak a jelennek él, hanem ragaszkodik a múlthoz; abból táplálkozik és annak irányelveit követi a jelenre és a jövőre nézve is. Ez a mult vallás kultusza. A vallás külső alakja az erkölcs. »Minden ország talpköve a tiszta erkölcs« mondja Berzsenyi. Ezt az alapot nálunk is fenyegeti veszély. Közvetlen veszélytől még nem kell ugyan tartanunk, de azért itt az ideje, hogy vele komolyan foglalkozzunk. Szép és nemes hivatás, mely e tekintetben a népiskolára vár. Szellemi téren felszabadítani, a sötétségből kiragadni a köznép gyermekeit, a könnyebb megélhetés módozatait ismnrtetni vele mind négiskola feladata. Csak akkor fog a jövő honpolgára beleilleszkedni a mai átalakuló félben levő viszonyokba, ha már a népiskolában arra előkészítették. Ez azonban még egyoldalúság lenne. Fejlesszük ki összes tehetségeit összhangzatosan és neveljük jellemes emberré. r r ^^ ^^ ___ _ • rr Legelismertebb cég

. ^jj- ^^ f ^ K ^j Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme JPAPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású férfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztiszteknek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utáa