Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-07-28 / 30. szám

1907 julius 28. PAPA és VIDEKE 3. Hányan és menyit irtak már a jellemképzésről és mégis mily ritka az igazán jellemes ember! Hány képzett ember van, ki egyúttal jellemtelen? Avagy az a sok sikkasztó, kik iskolát jártak végig, jellemes eraberek-e? Vagy hány falusi ember hagyta el hazáját azért, mert jellemtelen dolgot követett el ? Avagy jellemes ember-e az, aki közprédává szeretne tenni mindent? Számtalan eset fordul elő napról-napra, mely azt bizonyítja, hogy ez a szép tulajdonság amily nehezen megszerezhető és megtartható, époly ritka is. S ma már a köznép is megtudja és romlik ily eseteken. Maga a sajtó is terjeszti s sajnos, hogy ezt létfentartásból teszi. E körülménnyel az iskolának is számolnia kell. Az élet tülekedése, az emberi gyarlóság befolyásolja a népet is, mely közvetlen hatást gyakorol gyermekeire a jó erkölcs kimondhatatatlan kárára. Ez ellen küzdeni, a nép gyermekeit lelki tulajdonságokkal a küzdelemre előkészíteni és az életben is a jó uton vezetni a jövő népiskolájának fontos hivatása. Nehéz hivatás, mert az élet sokoldaluságával óriási anyagot ad, melynek káros hatása ellen védekeznünk kell, de a jövő tanítója népnevelési misszióját csak akkor teljasiti igazán tökéletesen, ha a vallásos és hazafias nevelésen kivül a szociális nevelésre, kőlönösen pedig annak ferde kinövéseinek ellensúlyozására és a keresztény világnézet érvényesítésére szociális szempontból is kiváló súlyt helyez. Ezt azonban csak akkor teheti, ha nemcsak az iskolában, hanem a gyakorlati életben a nép körében is terjeszti a műveltséget, mert értelmetlen tömeggel vajmi nehéz célt érni. Az eziránti hajlam megvan népünkben. Használja ezt fel ki-ki a viszonyokszülte szükség szerint s rövid időn belül meg fog változni ugy gazdasági-mint kulturális helyzetünk. Ezzel tartozunk önmagunknak és nemzetünknek. Ha ebbeli kötelezettségünknek lelkiismeretesen megfelelünk, beteljesedik rajtunk boldogult Jókaink rólunk tett mondása : »Magyarországot újból meg kell hóditani s ez a feladat a néptanítókra vár.« Adja Isten, hogy e megtisztelő mondás mielőbb testet öltsön ! A vak és leánya. Franciából: Szeberényi László. Szomorú a szegény vak nő története; elbeszéljük, mert nagyon szomorú igazságokat tartalmaz. Valamikor boldog volt a szegény, midőn még mellette volt szerető férje és kedves leánykája. Akkor is abban a házban lakott, ahol most; de akkor háza környéke lakói boldogságát hirdette, ellenben most... A férj meghalt; az anya szemevilágát a kegyetlen betegség elrabolta. Volt ugyan egy kis vagyona, azonban dacára a mérsékelt életmódnak, anyagi tehetsége csakhamar kimerült és a nyomor terjeszté ki kezeit a házra. Az emberek szánalommal teltek el, midőn látták a szegény nőt; érez.ék a mélységes nyomort és könny szökött szemükbe. Multak az évek. A szegény vak napról.napra öregedett; ellenben lánya virult, mint a rét virága. Az évekkel együtt mindig bájosabb, szebb lett. De Róza nemcsak szép volt; megvolt benne a szívnek minden jó tulajdonsága, a falu lakosai szerették és csodálták egyszerűségét, szerénységét. A többi fiatal lány sem merészkedett rá irigykedni, ámbár érezték lelkének fölényeit és titokban sok ajándékot küldtek szegény anyjának. Rózát tehát általánosan szerették és becsülték, viszonzásul ő is szeretett mindenkit. De különösen kedvelt egy fiatal, göndörhaju, barna legénykét, kivel gyermekéveiben együtt játszott a szegény vak lábainál. Henrik nagyon szerette a fiatal lányt, de házasságra még csak nem is gondolhattak, mivel Henrik tizenhét és Róza tizenöt éves volt. Egy alkalommal Róza édes anyja, kinek nem volt szüksége a látásra, hogy olvasson lánya szivében, a két gyermek kezét az övében egyesitette boldogan mosolyogva és e naptól kezdve a helység lakosai ugy tekintették Henriket és Rózát, m nt jegyeseket és lehetett remélni, hogy még felvirrad a boldogság napja a szegény vak kunyhója felett. Multak az évek és egy kis örökség mindenkorra megvédelmezhette volna az özvegyet a szükségtől. De a kemény tapasztalatok még inkább komorrá tették a vak nő napjait. Néhány kapzsi rokon magának követelte az őt joggal megillető örökséget; a pört megnyerték, ekkor Róza és anyja ismét a nyomor zsákmányává lett. Még kunyhójukat is kénytelenek voltak elhagyni és másoktól kértek menedéket. Ez borzasztó megpróbáltatás volt a szegény anyára és végtelen szomorúság Rózára nézve: mert e naptól kezdve Henrik többé nem mutatkozott. Róza sokáig várt, de Henrik nem jött! A boldogtalan gyermek szive, e gyengéd és szerető sziv önmagát emésztette; de visszatudta tartani bánatát, mert szomorúságát el akarta rejteni anyja elől. De a vakok szivükkel látnak és a szegény vak nő megértette azt, amit nem láthatott. A két szerencsétlen lény teljesen el volt hagyatva, senki sem vigasztalta őket. De még létezett számukra- a szomorúak vigasza: az Istenbe vetett bizalom! Egyik vasárnapon, midőn a harangok templomba hivták a hiveket, Róza megfogta anyja kezét és elvezeté az Ur hajlékába. A két jámbor nő kimondhatatlan buzgósággal imádkozott; a hideg kövezeten térdre borulva kérték a világ Megváltóját, a vak imádkozott lányáért, Róza imádkozott anyjáért. Midőn a temylomot elhagyták, teljesen megvigasztalódva érezték magukat; gyengéd mosoly vonult végig a lány ajkain. Nem tudva a szegény gyermek, hogy az ég még tartogat számára egy borzasztó megpróbáltatást. Henriket nem látta a templomban. Azt gondolta, hogy ügyei távol tartják a helyiségtől. De amint egy keskeny ösvényen haladtak, Róza észre vette Henriket, amint a helység gazdag molnárjának lányával sétálgatott a mezőn. Henrik megzavarodott közeledtére, de nem szólt hozzá, csak hidegen üdvözölte. — Vége minden reménynek! Róza megértette, hogy boldogsága örökre szét zúzódott. »Vigasztalódjál gyermekem, mondá a vak nő, ha az egész világ is elhagy bennünket, Isten velünk marad«. De Róza már alig hallá e vigasztaló szavakat. Két nap múlva halálos ágyán feküdt és a szegény vak hiába igyekezett leányánnk hideg és élettelen kezeit felmelegíteni. Harmadnapra sírásók dolgoztak a temetőben, szegény Rózának lelke az égbe emelkedett. Néhány bánatos jóbarát virágokat tett a sirra, s ezzel megvolt minden. Egy hét múlva a vak özvegy egyesült lányával a jobb hazában. Kis ideig még beszéltek a faluban a szerencsétlen család szomorú sorsáról, aztán többé nem gondoltak rá! — Henrik nőül vette a gazdag molnárlányt, vagyona naponként növekedett, de senki sem gondolt arra, hogy szemére vesse annak halálát, akit azelőtt szeretett. Nemde szomorú e történet, mely naponként ismétlődik a művelt világ minden városában és helységében? Jegyzetek. Irta : TAKÁCS GEDEON. V. (Folytatás.) Herkulesfürdő. 1907. jun. 27. Az 'előbbi sorokban emiitett gyógyteremmel kapcsolatban van a feltűnően szép és nagy gyógyterem-vendéglő. Fehér az egész terem, hatalmas oszlopok tartják mennyezetét, csillog itt minden nappal is, este is; a fehér színnek és a diszül alkalmazott aranynak nayfényt, vagy villanyfényt visszatükröző ragyogása ez. De belecsillog a selyemruhák könnyen fel-felcsillámló fénye, az ékszerek ragyogása és az egyenruhák sujtása is. Kényelem és figyelem a vendég iránt az meg van; árai egész borsosak, de a főváros, sőt nagyon sok vidéki város nagyobb éttermei drágábbak ennél. Nem is a drágaság az oka annak, hogy sok vendég nem itt étkezik, hanem az a szertartásos feszesség és sok embernél az a hajlandóság, hogy nem szeret külön öltözködni, ha ebédelni megy. Itt pedig igy szoktak. Van több vendéglő is, tehát válogathatunk. Ilyen barátságosabb hely például a szintén uri vendéglő számba menő Nándorudvar éttarme. Van itt is nagyúr, pénzes ember; tábornok, törzstisztek, módos civil urak Pár KISGAZDÁK, HÁZ- és FÖLDBIRTOKOSOK FIGYELMÉBE! T=3 »1-4 N VI VI "Q3 VI O 09 09 O 53 N 09 A Győregyházmegyei Alapítványi hivatal a t. hitelt keresők figyelmébe ajanlja olcsó és kedvező feltételű törlesztéses és állandó jelzálog-külci önéit. A törlesztéses kölcsönöknél a kamatláb és a törlesztési hányad nagysága, valamint a törlesztési időtartama a kölcsönkérővel egyetértőleg állapitlatik meg. Előzetes költségek nincsenek. A kölcsön készpénzben fizettetik ki elenyészően csekély bekeblezési költségek levonásával. Meglevő kölcsönök olcsón konvertáltatnak. A kölcsönök, a pénzviszonyok változásával kamatláb emelésének, az alapitványi tőkék természetéből kifolyólag pedig felmondásnak kitéve nincsenek. Mindennemű kölcsön ügyben készséggel nyújt tájékoztató felvilágosítást a Győregyházmegyei Alapitványi Hivatal GYŐR, Káptalandomb 5. SZ. I. em (Hivatalos órák csak hétköznapokon d. e. 9—12-ig. cp SP SB« tr CD O Vi CDi VI VI N