Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-07-14 / 28. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. julius 14. 28. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói kprének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesziőség: Pápán, Fö-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Az egyforma mérték. o A pápai helyi lapok — kivéve a Pápa és Vidékét — többször irtak már a pápai rabbi kérdésről. A dolog veleje az, hogy a leendő rabbi magyarul prédikáljon-e, vagy németül, — ha a fonalat tovább gonbolyitjuk, oda lyukad ki a kérdés, hogy az uj rabbinak egyáltalán kell-e tudnia magyarul. Ez a dolog nem a mi bajunk, nem is fáj miatta a fejünk. Előbb-utóbb úgyis eljön az az idő, hogy a pápai zsidó hitközség választani fog és akkor majd meglátják azok, akiket érdekel a dolog, hogy fenékig tejfel-e az a fazék, amelyből hazánk izraelita lakosai a hazafiságot kanalazzák. A dolog mireánk nézve ott kezd tanulságos lenni, hogy egyes újságok e kérdésben egyáltalában nem vetik meg a kibúvó helyeket, az u. n. hátsó ajtókat cikkeik megírása közben. Senkit és semmit el nem ítélnek, semmit határozottan meg nem neveznek, mint a magyar nyelv érvényre jutásának gátját és akadályát. Egyéni véleményre, felfogásbeli különbségekre hivatkoznak; szeplőtelen hazafiságra, de bizonyos érinthetetlen vallásbeli meggyőződésre appellálnak; és azt is állítják, hogy a magyar vagy német nyelvű rabbi választása családi, belső ügye az izr. hitközségnek, hogy a hirlapiró meg se is bolygassa a kérdést. Hát nekünk az a véleményünk, hogy az egész dolog azon fordul meg, vájjon a pápai zsidóság anyanyelve melyik, a német-, vagy a magyar. Ha német az anyanyelve, mondja ki, hogy német; ha magyar, akkor ne tűrje, hogy németességgel gyanúsítsák. Mi ugy tapasztaltuk, hogy ideán és üzletben legszívesebben németül beszélnek, a külföldi fürdőkben, városokban azonban tüntetnek a magyarsággal. De tüntetnek másutt is. A zsidó újságírók azonnal karóba akarják húzni azt a keresztény papot, aki templomában németül vagy tótul prédikál, mert hivei német, vagy tót anyanyelvűek. Akkor mindjárt a magyarság terjesztése válik a templom hivatásává. De ha a zsinagógáról van szó, akkor már szabad engedményeket tenni, szabad nekik, sőt nekünk már kell is elnézőknek lennünk. Ez hát az egyforma mérték? Egyik alkalommal a legmérgesebb epébe mártják tollúkat, a másik esetben meg alig győzik keresni a tapaszt, meg a kenőcsöt, hogy ne legyen oly kiáltóan éles a különbség a benső élet és a nyilvánosság előtt oly gyönyörű reklámmal patentirozott magyarság és hon hazafiság közt. A gregorián-mise. Mult vasárnap, jul. 7-én, mint azt már hetekkel ezelőtt jeleztük, a plébániatemplomban gregorián misét mutattak be. Alkalmat szolgáltatott erre Rássy Paulin cisztercita tanár ujmiséje, mely ünnepélyt Szentgyörgyi Sándor karnagy azzal kívánta fényesebbé tenni, hogy sok utánjárás és tömérdek nehézség leküzdése után összeállított ad hoc férfikarral betanított, azaz előadatott egy hamisítatlan gregorián misét. Mintegy 18-an voltak az előadók, még pedig társadalmunk legkülönbözőbb rétegeiből. íme ábécé sorrendben a névsor : Ambrus Lajos (p. ü. biztos), Berkes Ágost (urod. titkár), Cziller Péter (postatiszt), Lakos István (ny. tanitó), Máder Antal (ny. tanitó), Melha Ármánd (oki. tanitó), Pakrótz Kálmán (temetk. vállaik.), Preiner István (növendékpap), Pess Jenő (teszéri tanitó), Röder Ákos (bencés tanár), Széptótli János (tanitó), Tarján (Trauner) István (minoritanovicius), Zsilavy Sándor (laki mester), továbbá vagy öt taúitójdölt az ifjabb generációból. Két héten át napról-napra erősen folytak a próbák, s mivel maguk az énekesek fejcsóválva és reménytelenül kóstoltak bele a szokatlan volta miatt is szinte leküzdhetlennek tetsző nthéz énekmódba, egyedül Szentgyörgyi bizott a vállalkozás sikerében. Szándéka volt a gregorián dallamok értékes belső tartalmát kiaknázva kimutnfni annak szépséget, mert meg van arról győződve, hogy az egyháznak eme ősi éneke iránti szeretet fel fog (bi t i csak annak megkedvelése helyes megértése szükséges kozzá. Bebizonyította, hogy a grego rián dallamokban a művészeteknek legfőbb törvényei találhatók fel, s igy egyébb mű alkotásokkal egyenlő rangban áll. E rang és méltóság megismerése lelkesedést és tiszteletet ébreszt, s ez a gregorián-ének előadásához éppúgy, mint élvezetéhez szükséges. — Hogy azonban magáról a mult vasárnapi előadásról számoljunk be, valóban elismeréssel adózunk a lelkes férfikarnak és annak ügyes vezetőjének. Az Asperges, Veni sancte, Introitus, Kyrie, Gloria, Graduale, Credo, Offertorium, Sanctus, Benedictes, Agnus és Communio miserészekből álló előadás csaknem teljesen kifogástalanul sikerült. Ahhoz értő, elfogulatlan férfiak véleménye az, hogy Szentgyörgyi bemutatója várakozáson felül áll, mert sok helyütt, hol már évek óta praktizálják a korálist, még sok gyakorlat után se vitték annyira mint a pápai karnagy néhány nap alatt. Vagy, ha figyelemmel nézzük a névsort, nem tünik-e fel, hogy az előadók csekély kivétellel az egyházi énekben laikusok voltak, kiknek nem a gregorián, de még más, szokottabb formájú karének begyakorlása is sok időbe és fáradságba kerül ? A vakációs időben azonban bajos összehozni hivatásos énekeseket: tanárok, papok, tanitók, képeitdészek ilyenkor máshol töltik a szünidőt. Habár sokan, kik itt maradtak, elmehettek volna a próbákra s közreműködhettek volna a szépen sikerült előadáson. Hogy nem tették, okát ők tudják, — távollétük azonban csak gyarapítja a karnagy érdemeit. Örömmel konstatáljuk továbbá, hogy a nép, a hivők zöme, melynek a latinszövegü egyházi ének, bármilyen zsánerű zeneforma legyen is, egyáltalán- nem imponál, ez alkalommal mintegy varázsütésre véleményt cserélt és elismerte, hogy a hatalmas korális dallamok szépek és hogy tetszettek. A legilletékesebb fórum, a plébánia lelkésze, a rector ecclesiae pedig, mint értesülünk,, máris foglalkozik azzal a tervvel, hogy a gregorián éneket a pápai templomban meghonosítja, s különösen a tanuló ifjúság nevezetesen fiuk bevonásával hatalmasabb arányokat öltve, állandó alapra fektesse. Lapunk mely a kath. irány, és minden szép és nemes ügynek hirévé- szegődött, az első siker után őszinte lelkesedéssel üdvözli mindazokat, kiknek annak kivívásában érdemük volt.