Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-07-07 / 27. szám

II. évfolyam. Fápa, 1907. julius 7. 27. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre . 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadótulajdonos; A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi riszét is illető minden­nemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A mezőgazdasági házi- és népipar. Irta: UgZTNER ANTA1. (Folytatás) II. Már 1898-99 év telén rendezett a földm. miniszter a gazdasági tanfolya­mokkal kapcsolatban háziipari tanfolya­mokat 1899 tői fogva pedig külön házi­ipari tanfolyamokat rendeznek évenkint. Ugy a tanfolyamok száma, mint a hall­gatóké és készített tárgyaké évről-évre gyarapszik. Olyannyira, hogy inig 1899 — 1900-ban 3000 gazda vett részt, addig ez a szám ma már megtízszereződött. De ez még mind kevés Szervezni kellene minden községben évenkint. Maga a földmiveseniber, gyermekei és az öre­gebb emberek, kik részint az év egy részét tétlenül töltik, részint koruknál fogva rriég nein és már nem alkalma­sak a nehezebb munkára, oly munka­erőt képviselnek, a milyennel egy gyár sem rendelkezik. Kiszámíthatatlan kincs, mely ennek használása révén a nemzeti közvagyonosodás javára esnék A legbökkenőbb a dologban az, hogy nem rendelkezünk elegendő szánni képzett vezetőkkel. Az a néhány házi­ipari tanfolyam, amit évenkint tanítóink kiképzése céljából rendeznek, nem ké­pes megvalósítani a háziipar oktatásá­hoz fűzött reményeket, mert kisebb ke­retben mozogván, nem tudja azt általá­nosítani. Pedig a házi és népipar ma már kötelező tantárgya a népiskolának. A népiskolai uj tanterv „Kézimunka­oktatás" c. fejezet alatt előírja ós rész­letezi azt a feladatot, melyet a házi- és népipar érdekében a népiskolának meg kell oldania. Maga a tantervi utasítás a kézimunka oktatásáról szólva, röviden csak annyit jelöl ki annak céljául: „A gyermek munkaszeretetét és kéz­ügyességét fejleszteni, cselekvő hajlamá­nak fejlesztése által szemléletét közvet­lenebb alapra fektetni s ezáltal a nép­iskola reálismereteit támogatni, szóra­koztató testi munkával a szellemi túl­terhelést ellensúlyozni, tervszerű mun­kálkodásra nevelni " Nem mondja a tanterv, de minden józanul gondolkozó tanitó előtt ismeretes azért, hogy e „tervszerű munkálkodás" az iskola ka­pujánál tovább is terjed Mert nem az iskolának, hanem az életnek tanítunk és nevelünk. Ámde minden törvényes in­tézkedés jámbor óhaj marad, ha tanító­ink nem rendelkeznek a kellő szak­ismeretekkel. Hogy ezeket tanítóink el­sajátíthassák, célszerű lenne, ha- a megyei gazdasági egyesületek tanítók számára rendeznének tanfolyamokat, mé­lyeken néhány év alatt az illető megye tanítói megtanulhatnák a nekik szüksé­ges ismereteket. Ez annyival is előri'yö­sebb lenne, mert a megyei tanfolyam vezötői — feltételezhető! — ismerik a megye lakosságának a háziipar terén a múltban kifejtett munkásságát, tehát nem kellene egész uj térre lépni, csak az elejtett fonalat felvenni; ismerik továbbá a lakosság jelen életmódját, szükség­leteit és végül a megyei viszonyok is­merete folytán azon forrásokat, melyek­ből az enemii munkákhoz szükséges nyers anyagot a nép megszerezhetné. Igy ha részleteiben nem is — főbb vonásokban egységes terv szerint le­hetne cselekedni A megye tanitói pedig, elsajátítván a szükséges ismereteket, értékesíthetnék azokat az iskolában és a gyakorlati életben, mely utóbbinak kö­vetelménye kit-kit arról győz meg, mit mennyit s hogyan lehet és kell a házi és népipar egyes ágaiból megvalósítani. Annyi azonban bizonyos, hogy tulpro­dukció egyenlőre nem várható egyik ágban sem, mert a kereslet oly termé­kek iránt ma oly élénk s az értékesítés oly könnyű, hogy nem igen okoz gon­dot Budapesten ép e tavasz folyamán alakult meg az „Országos Magyar Házi­ipari Egyesület." Ha ez az egyesület mint központi vezető kezébe venné a minden megyében alakítandó megye háziipari egyesület irányítását, ugy néhány év múlva elérhetnők, 'hogy a magyar házi- és népipari termékek nem­csak hazánkban, hanem a külföldön is jó piacot találnának. A házi és népipar fellendítése érdekében pedig ugy a föld­mivelési :, mint a kereskedelmi miniszter eddig is sok üdvös intézkedést tett. Nevezetesen: a földmivelésügyi minisz­ter a már emiitett tanfolyamokon kívül jobb eszközök és gépek kiosztása által, termelő és értékesítő szövetkezetek lé­tesítése által támogatja a házi es nép­ipart A kereskedelmi miniszter szállítási kedvezmények nyújtásával és végül a házadómentesség, keresetadó, községi pótadó, kereskedelmi és iparkamarai illetékek, valamint az általános jövödelmi pótadó alól való felmentéssel támogatja az ily telepeket, illetve szövetkezeteket, E kormányintézkedések és közéletünk számos sebe felkiáltás népünk vezetői­hez, hogy minden idejöhet, befolyásukat és tehetségüket felhasználván, segítsék megvalósítani a parlagon heverő nem­zeti munkaerő kihasználását és ezzel népünk anyagi és erkölcsi színvonalának emelését, mert csak ennek elérése után tölthetjük meg nemzeti tartalommal nagy Széchenyiek szállóigévé vált szavait, hogy: „Magyarország nem volt, hanem lesz " — A virág regéje. Irta: G. Landauer. Franciából SZEBERÉNYI LÁSZLÓ. Minden embernek, akinek szive érzékeny, minden embernek, akinek életében volt már néhány boldog pillanata, melyben örömmel tekintett a világra, minden embernek, aki valaha elmondhatta: szeretek és tudom, hogy engem is szeretnek, van valamely titkos fiók­jában egy száraz virág, a régi ereklyéje, me­lyeket gondosan őriz az avatatlan szemek elől, melyeket az unalom napjaiban gyakran szem­lélget a letűnt boldogság felett sóhajtozva... Nemrég egy antiquárius kirakalában észrevettem M. de Jouy »Remete« c. művé­nek oev régi kiadását. Véletlenül felnvilnltnin

Next

/
Thumbnails
Contents