Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-06-30 / 26. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. junius 29. 26. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi rcsz.ét is illető mitidennemű közlemények küldendők. . Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A mezőgazdasági házi- és népipar. Irta : LISZTNER ANTAL. I. »Háziipar néven az ipari munka azon faja értendő, mely önmagában véve kizárólagos kereseti forrásul rendszerint nem szolgál. A vele foglalkozók rendszerint mezőgazdaságot is folytatnak s egyes iparcikkeket, főleg a mezőgazdasági munka szünetelése alkalmával, rendes ipari munkások igénybe vétele nélkül vagy egymagok, vagy pedig háznépök segítsége mellett állitanak elő.« (Mezőgazdasági közigazgatás 647. oldal.) Mint látjuk, a magyar háziipar- főcélja abban rejlik, hogy a mezőgazdaságot üző nép szabad idejét ne fecsérelje el, hanem felhasználva, jobb megélhetésének biztosítására értékesítse. Csak az a v kérdés, hogy a háziipar mely ága szolgálja ezt. a célt. A háziiparnak ugyanis két főága van, nevezetesen: az egyik ága arra törekszik, hogy a család ellátja saját házának és gazdaságának szükségletét s ez a tulajdonképpeni háziipar; a másik ága pedig a népipar, amely arra törekszik, hogy — a háziipartól eltérőleg — a család az ipari munka révén jövedelmi forráshoz jusson. Az egyik tehát házi szükségletet fedez, a másik pedig kereseti forrás. Nálunk Magyarországban a háziés népipar úgyszólván a kezdet kezdetén van. Azonban nem ugy volt ez ezelőtt 40—50 évvel. Abban az időben a család szorgalmából telt ki annak fehérneműje, sőt nem egy helyen még a felső ruhája is. A guzsaly, a motolla és a szövőszék nemcsak a szegény családoknál, hanem a gazdagoknál is nagy becsben állott. A régi, hires magyar asszonyok nemcsak általános műveltséget — sokszor kardforgatást is — hanem a fonást, szövést is elsajátították. Olvasván az ilyenek élettörténetét, nem tudni, mit csodáljon az ember jobban? Műveltségük nyomán fakadt nemeslelküségüket-e, hazájok iránti rajongó szeretetüket. és áldozatkészségüket-e, vagy pedig a kezük munkájával előállított remek alkotásokat? De nemcsak a ruhanemű legtöbb része telt ki a család házi szorgalmából, hanem a gazda ember házánál a gazdasági eszköz és szerszám is. Ásó-, kapa-, kasza-, fejszenyél, petrencehordórud, kössögfa, eke szarva, borona fája, kut kávája és gémje, szekérrészek, favilla, gereblye stb. mind-mind a házi tevékenység produktumai voltak. A mozgató erő, amely népünket a házi tevékenységre serkentette, a szükség volt. Telt, mult az idő. Hazánkban is, Ausztriában is sok oly gyár keletkezett, mely tömegekben olcsóbban képes előállítani a mindennapi élet legszükségesebb portékáit. A gyáripar és (vasúton és hajón) az olcsó szállítás lehetővé tették, hogy olcsón meg lehetett és meg lehet, venni azokat a szükséges portékákat, melyeknek előállításával azelőtt a munkásnép huzamosabb ideig foglalkozott. A tetszetős külső és az olcsó árak csakhamar nagy vevőközönséget biztosítottak a gyári termékeknek s ennek következtében a nép mindinkább felhagyott a háziipar üzésével, minek következtében a magyar háziipar országszerte hanyatlott s ujabb időkig majdnem teljesen ki is pusztult. Ennek a szomorú hanyatlásnak az átkát érezte népünk a múltban és érzi a jelenben is. Mert mig egyrészt a háziipar a múltban keresetet nyújtott, illetve pénzmegtakarítást jeléntett, addig ma a silányabb portékára adja a pénzét, oly portékákra, melyek tartósság szempontjából meg sem közelitik a házilag előállított portékák színvonalát. Igy a gyári ipar nemcsak kivette a nép kezéből a munkát, hanem silányabb portékát is nyújt. Már most tekintve az arányi, bátran mondhatjuk, hogy összevetve a régebbeni időkben a háziipari cikkekre fordított időt azzal az összeggel, melyet ma ilynemű gyári cikkekre fordit, a nép vészit a tartósság szempontjából és még azon oknál fogva, hogy a munka idejét, mig a háziipart kultiválta, jól fel tudta használni, oly időt is, amikőr másnemű elfoglaltsága Pincs. Ma ezt az időt leginkább arra használja fel a nép, hogy magába szívja a társadalombontó szociálizmus piszkos tanait. E körülmény és a háziipar nemzetgazdasági fontossága birta a magyar kormányt arra, hogy a háziipar érdekében akciót indítson és azt újból életre keltse. (Folyt. köv.). A 1. V. E. pápai fiókjának közgyűlése. A Magyar Védő Egyesület pápai fiókja mult vasárnap, f. hó 23-án tartotta meg Hajnóczky Béla elnöklete alatt a városháza nagytermében első évi rendes közgyűlését. Mindenekelőtt Baukovácz Alfréd titkár gondosan kidolgozott évi jelentésében felemlíti, hogy sok utánnajárással sikerült az egylet céljainak megvalósítására a helyi társadalmat szervezni, s az egyletbe 395 tagot tömöríteni. De nemcsak Pápán tett meg az egyesület mindent, hogy a közönségnek a hazai ipar iránti közönyét megszüntesse, hanem egyes tagjai a vidéken is lelkes tevékenységet fejtettek ki. Igy különösen Lovászpatonán, Ajkán, Tapolcafőn, Vaszaron, Takácsiban és Csetneken, hol mindenütt arra buzdították a közönséget, hogy csakis hazai származású árukat vásároljon. Hogy pedig biztosítva legyenek az esetleges csalások ellen, 52 kereskedőt és iparost sikerült az igazgatóságnak rávennie arra is, hogy magukat az egyesület ellenőrzésének alávessék, s ennek jeléül a védőtáblát beszerezzék. Különös eredményt ért el az egyesület a Schicht-szappan, az Unió-gyujtó és az Apollógyertya irtása körül. Itt példának csak azt emliti fel, hogy mig azelőtt 18 waggon Schichtszappant szállítottak be Pápára, ma már alig 3 jön be. De szép az eredmény a hazai papir, iró- és rajzeszközök körül is. Az ezeket gyártó hazai gyárak védjegyeit az egyesii'pt sokszoros

itlalta, s n hely