Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-06-23 / 25. szám

PÁPA és VIDÉKE előleget megelőzőleg minden tanítónak esküt kell letennie, mely esktiletétel közelebbi módozatait külön rendelet fogja szabályozni; mig ezen rendelet meg nem érkezik, nem tartom célszerűnek az eskületételi napok és helyek kitűzését, annál is inkább, minthogy a rendes körülmények közt előttem esküvésnél z illető isk olahatóságok képviselőinek is jeen kell lenniük; ezeket pedig az ág. hitv. ev. egyházi főhatóságon kivül még egyéb iskolai hatóság hozzám be nem jelenthette. S addig nem tudok jól megállapodni abban, váljon járásonként, egyházkerületenként, egyházmegyénként vagy egyéb körök és csoportokként intézzem-e az eskületételeket. Felterjesztettem azonban a veszprémvármegyei tankerület összes elemi iskolák épületeire szükséges bádoglemezre festett magyar címerek és magyar cimei es zászlók, valamint a tantermekben szükséges papírra nyomolt címerek nemzetiségéről készített kimutatást; szükség lesz épület-homlokzati bádogéi merekre és címeres zászlókra: állami iskoláknál 7-re. községi iskoláknál 13-ra, r. kath. iskoláknál 161-re. Ev. ref. iskoláknál 7l-re, ág. lótv. ev. iskolánál 45-re, izr. iskolánál 12-re, és magán-iskolánál l-re; összesen 310 külső címerre s ugyanannyi zászlóra. Papírra nyomott cimer kell 13 állami, 14- községi, 220 r. kath, 7ti ev. ref., ág. ev. 50, — 15 izr. és 2 magán iskolai tanteremnek. Iskoláink jótévői voltak május hóban Mihályi Géza földbirtokos, ki a mihályházai ovómenedékház céljaira 200 koronát, továbbá a kerületi iparkamara, mely szorgalmas és jomagaviseletü veszprémi iparostánoncoknak 40 K és Keller Dávid nagybérlő, ki liasnoló célra 10 kor. vizsgálati dijakat volt szives adományozni. A dunántuli közművelődési egyesület jelen XII. évkönyvében pedig Zsoldos Teréz városlődi óvónőnek fáradhatatlan hazafias buzgalmáért elismerését fejezte ki. A folyó tanév végén a két. r. k. és az áll. tan.-kepzőben tartandó tanképesitő vizsgálatokra való elnöklésre ez évben is megbízást kaptam a közokt. kormánytól. Jegyzetek. Irta : TAKÁCS GEDEON. Császárfürdő, máj. 22. Köszönöm, kedves szerkesztők, a megtisztelő bizalmat. — Azt hiszem, egy kis visszafizetést akartok velem szemben gyakorolni e bizalommal azon —• baráti megjegyzésekért, mellyel a lefolyt évben közbenközben »kedveskedtem« a szerkesztőségnek. Másnak is lehetne minősiteni a fürdői levél iránt való felszólítást, de hát maradjunk ennél, — legalább nem kapattok el. Fürdői levelet irnom, hogy kellemes legyen, igen nehéz! Hiszen csaknem semmit sem láttam, pedig két hete már, hogy nem a hazai ke1907. junius 23. nyeret eszem. No, de amit láttam, azt talán le tudom irni. Először is valamit lalán lehetne szólni a divatról is. — Hegyesi Spitzné azt újságolja a Kakas Mártonéknek, hogy oly gyorsan megérkezett a tavasz, hogy az asszonyok mind a tavali ruhájokban járnak. Sok ily örömet kívánunk a leányos apáknak ! (Bocsánat, nem az időjárás dolgában, hanem a tavaszi ruhák miatt). Annyit azonban örömmel vehetünk tudomásul, hogy hódit az egyszerűség. Egy helyes Girardi-kalap, vagy sport-sapka, világos szinü, lehetőleg csikós szövetből készült ingszabásu blúz, bokáig érő szoknya, (a többségé levarrott), kis keztyü (de ez csak a kiskezüeknek) az egész tavaszi öltözék. A kalapban leányoknál divatos még az egyik oldalon lehajtott szélű pubi-kal'ap is, de élénk kétszínű szalaggal. — Hogy azonban az egyéni izlés fekete aljat, vagy pepitát, vagy más és újra más színin viseltet-e valakivel, vagy hogy eselleg milyen a kalapja, az már nem tartozik e sorok keretéb.e. Hiszen, mikor volt, a divat oly egységes, hogy egyes kiöltözöl I embertársunkon még az igazán komolyak is ne mosolyogtak, sőt ne nevetlek volná? A férfiaknál nincs határozott divat. Komolyság és izlés lehetőleg karöltve járnak. De mily különös volna, ha nem volnának fellünni vágyók, esetlen gavallérok, akik addig válogatják ruhájokat, addig tanulnak egyes — majomra valló mozdulatokat, ugy hordják a sétapálcájukat és fejüket, hogy leghamisitatlanahh Panama Manóvá válnak. Ha már Panama Manó úrhoz eljutottunk, — meg kell említenem, hogy most ő és társai t. i. a kupié-alakok valószínűleg sokszor, sőt állandóan csuklanak. Minden zenekar, gramofon, verkli és báj füttyíi lábtyüművész-gyakornok őket emlegeti. Lukácsfürdő, Metropol, — s amiiü a telephon-hirmondó közvet.ité, az Elit, az Emke tőlük hangos. — Az a szerény véleményem alakult ki e zűrzavaros trillázássk és zcngedezések miatt, hogy a cigányzenét a magyar zenével azonosítani eddig is hiba volt, de most már bűn. A mi nótáink, ha nem is valainennyie 'művészi, de legalább tisztességesekvoltak; ezen ujabb »műdalszerzemények« azonban zeneileg sem csinosak és bár hülyék, de annál szemtelenebbek. Pestnek azonban ez kell; — vagy talán a vidéknek is? A Császárfürdőben kevesebb a zene, mint reklamirozó szomszédjában, a Sz. Lukácsfürdő r. t. parkjában, — de az bizonyos, hogy sokkal több benne az elegancia és kényelem. Egy ismerősöm véletlenül a Lukács-fürdőben keresett engem s mikor a Császár-fürdőben találkoztunk, megkönnyebbülten mondá : »Mily tiszta itt minden, mig odaát a viztől alig lehet lépni.« Pedig külsőleg mily hivogató amaz és mily igénytelen emez. Bizony régen volt, száz éve immár, hogy a Császár-fürdőt megépítették. Az alapitó Puchói Marczibányi István nevét bizonyára jobban ismertté és áldottá tette, mint akár az akadémiai jutalomalapitványa. Most kénytelen vagyok, de szívesen is teszem, hogy lemondok e levél értelmi szerzőségéről — amit senki sem irigyelt tőlem — amennyiben a divatra és a zenére vonatkozó rész igazi irója — az öcsém. A Császár-fürdő Társalgójában, mely olvasóterem is egyszersmind, igen élénk élet volt, de csak akkor, ha a hölgyek kellő számmal összejöttek. Ha mi bementünk, olvastunk és — megvallom — sokszor pukkadoztunk az elfojtott nevetéstől. Annyi jóizü és tagadhatatlanul érdekes történetkét,jóizü esetet,— más szóval pletykát kellett hallania az embernek hol Miskolc, hol Debrecen, hol Nagyvárad vidéke uri közönségéről, hogy egy jó tollú novellista fejszerelhetné magát égy hét alatt akár egy évre való témával is. Volt s ott is maradt még, hogy én eljötlem, egy néni, —mert valóban néninek szólíthatnék—; ha ez k.zdetl mesélni, én nem tudtam olvasni, történetei, maga a beszéd modoia és könnyedsége lekötötte figyelmemet. De a hölgy hallgatói sem szóltak közbe — és ez nagy szó a hölgyeknél — mig ö beszélt. A férfiak is mind — nemcsak magam figyeltek szavára; messzire ülni sem lehetett tőle, mert a terem kicsiny. De ha ebben van megszólni való, akkor vagy ne engedjenek fürdőzni oly jó beszédes nénit, vagy irják ki, hogy a társalgóban nemcsak szivarozni, hanem beszélni is tilos, vagy legyen külön olvasóterein. Hozzá a társalgóban volt a zongora is. Azon talán hat kezest is játszottak! Néha minlha versenyre keltek volna az udvaron esi ndrad rati ázó katona-bandával; ezeknél meg szinte a nagydobos játszotta a primet. (De hasonlithatatlanabbul csendesebb hely a Császár-fürdő a Lukácsnál, ott jóval többet muzsikálnak). Azzal a kijelentéssel azonban tartozom,, hogy volt ott olyan is, aki igazán tudott zongorázni. A Zászlónk szerkesztője szives volt beküldeni szórakozásomra kedves folyóiratának legutóbbi számát. Mikor végigolvastam az egészet, kisérletképen becsempésztem az olvasó-asztalra, vájjon olvassák-e.» Mint a pók a legyet, ugy lestem kora délután az olvasni vágyókat. — Nein csalódtam ; — az első is, aki bejött, azt kapta fel s élvezte jó bosszú ideig. Talán rendesen is járathatná a fürdő igazgatósága e kiváló lapot a Nagyasszonyunkkal együtt, különösen ez utóbbinak volna ott sok olvasója. A hűvös idők pünkösd után elmultak s én azt a kellemes, otthonias fürdőt otthagytam, hogy engedelmeskedjem az orvos szavának. Az orvosoknak engedelmeskedni jó, — ha t. i. »muszáj«, — hau. i. meggyógyulunk, szavukra hallgatván, hadd legyen övék a dicsőség, miénk a jóegészség; ha talán nem is gyógyulnánk meg, — senki szemrehányást nem tehet, hiszen az orvosra hallgattunk. Elindultam tehát Herkulesfürdőre. r r ^^^ ___ ^^ rr Legelismertebb oég

. D E2 Z S Érmekkel kitiintetvel első pápai férfi-divatterme PiPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású férfirahák, papirnhák,. uradalmi erdésztiszteknek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek„ úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák. legelegánsabban mérték utá