Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-06-23 / 25. szám

1907 junius '9. PAPA és VIDEKE 3. A pápai Zeneiskola. Még élénken emlékszem egy kis beszél­getésre, melyet néhány évvel ezelőtt folyt ­tattam Köveskuti Jenő barátommal — a pápai zeneélet dolgában. Szerény magam épp­úgy mint Köveskuti, ezelőtt 7 évvel, egy idő­ben kerültünk Pápára, hamarjában egy és ugyanazon tapasztalatra jutottunk : Pápán zeneélet nincsen. Itt a cigány muzsikája, no meg hébe-korba egy-két mű­kedvelői hangverseny,-végül az egyes taninté­zetek zenevizsgája, záró ünngpélye teljes mértékben kielégíti a közszükségletet. Hogy egyes magánházakban kultiválják, sokszor igazán lelkesedéssel karolják fel a zenét, mint művészetet, hogy itt-ott kamara-zene is hang­zik fel, azt már csak azért sem lehetne pápai zeneéletnek nevezni, mert annak élvezetében csak szűkebb családi kör s a legintimebb is­merősök részesülhetnek. Köveskuti annak ide­jén — nagyon helyesen — megjegyezte: — Pápának Zeneiskola kell, melyben nemcsak zenével foglalkozókat, hanem zene­értőket nevelnek. Igazat adtam neki akkor is, s igaza van, mint az eredmény mutatja, mai napig is, mert — hisz láttuk a zeneiskola mult szombati záróvizsgáján — a nagyközönség érdeklődése fokozódik évről-évre; ma már végig tud hallgatni — csendesen — Mendels­sohn, Chopin, Mozart, Schubert stb. szezőtől eredő kompozíciókat, ma már élvezettel szem­léli az egyes növendékek fokozatosan fejlődő jártasság és ez nagy vívmány ahhoz az idő­höz viszonyítva, mikor a klasszikus zene ásí tozókat, a fellépő zenész pedig kritikusokat talált szemben magával. Szép jelenség, s az idők jelének mondható, hogy ma már nem­csak érdekeltek, hanem érdeklődők is töme­gesen vonulnak fel akkor, midőn egy még zsenge korát élő tanintézet pályafutásának egy-egy kilométerkövéhez ér. Ezeket kívántam előre bocsátani, midőn megemlékezem a zeneiskola jun. 15-én este 7 órakor tartott évzáróvizsgájáról. A Leány­egylet eléggé tágas, bár alacsony termében folyt le e szép ünnepély. Gáty Zoltán és Kiss József, az iskola tanárai fogadták a nagy számban megjelent szülőket és zenebarátokat. Nem kevesebb, mint 31 számból állott a vizsgálat műsora, s noha egy-két szám az illető növendékek távolléte miatt elmaradt, ugyanannyit ráadásképen visszaszereztek, s igy nem csoda, hogy jóval >/ 210 óra után volt csak vége a hangversenyszámba menő vizs­gálatnak. Nem kívánhatja senki, hogy a lefolyt vizsgálatról részletesen számoljak be, hisz ezen szűkre szabott hely korlátait már akkor is átlépném, ha csak magát a műsort, vagyis az előadók nevét, az előadott zeneszám cimét és szerzőjét irnám le. Általában elégnek tar­tom megállapítani, hogy az előkészítő osztály­tól a hetedikig (nyolcadik osztály u. i. növen­dék hiánya miatt nem volt) az előirt tan­anyagot mindenütt. elvégezték s az illető osz­tályok látogatói többé-kevésbé jeles sikerrel vizsgáztak le. Van az iskolának több gyenge, sőt hatá­rozottan tehetségtelen növendéke is, de hát ez a körülmény fellelhető minden tanintézet­ben és nem olyan nagy baj, mert ezek révén a szorgalmas és tehetséges növendékek hala­dását annál könnyebb megítélni. Az előkészítő és első osztályú zongorá­zok általában az ütemben voltak fogyatéko­sak egész kizárólag a 11. számig, melyet Szutter Mariska III. o. növendék mutatott be. A Karcsay fiuk (ill. o.) különösen a dinamikai téren tűntek fel, továbbá ügyes pedálkezelőknek mutatkoztak. Széptóth Mariska (IV. p.) szép kadenciákat produkált és a futa­mok biztossága mellett igen szépen adta elő a Poor-féle Magyar Ábrándot. Kellner Józsa (VI. o.) — bár előttem megfoghatatlan dolog az a tavali és előző évi sikerhez képest — jóformán alig adott hibátlan hangzatot. Ujjai fotyton félre csúsztak. Egy-egy jó akkord szinte olybá tünt, mint a pusztán az oázis. Tóth Anna (V. o.) ellenben kifogástalan elő­adásban mutatta be Mendelssohn-, Lieder ohne Worte-jából a gondoladalt. Ugy ezzel, mint a később előadott Schubert Impromtujá­val mély érzésről, helyes felfogásról és kitűnő iskolázottságról tett tanúságot. Bottka Emma (VI. o.) szintén elég jól oldotta meg feladatát, noha az utolsó rész gyors tempójában né­hány hiba is volt. Eppigy trauner Margit (VI. o.) is nagyon ügyesen játszott magyar motívumokat. A zeneiskola ezidei Kertész Gizellája Horváth Lujza (VII. o.), aki egy Chopin- és egy Mozart-féle művel csillogtatta művészetét. Csipkefinom kidolgozásban, gon­dos, lelkiismeretes begyakorlás után mutatta be e két művet s különösén a Mozart-féle fantaziával bizonyította be azt, hogy kitűnő érzéke van a zenei szépségek felismeréséhez és interpretálásához. A hegedüszakon Bognár János (V. o.) tünt fel kitűnő játékával. Rövid és jó volt, mit bemutatott. Schubert Ferenc (III. o.), kit zongorán Tóth Anna kisért, Bloch-féle fantá­ziát játszott sok érzéssel. Kissé lassú tempo mellett igen szépen érvényesült a növendék határozott tehetsége. A kezdők közül a kis Gold Ferenc produkált kedveset. Az énekszakon Tóth Anna, Horváth Lujza és Széptóth Mária vizsgáztak. Hol ter­zettben, hol duettben, az első kettő pedig szólóban mutkozott be, kimutatva gyönyörű hanganyagukat s iskolázottságukat. Külön dicsérni őket felesleges, mert már régi is­merőseink. Végül legyen szabad a tantestület irá­nyában elismerésemnek adni kifejezést. Kívá­nom, hogy a szülők mindig nagyobb mérték­ben karolják fel a Zeneiskolát, inely a pár­tolást a legteljesebb mértékben megérdemli. Megérkeztek a pápateszéri fölszentelt harangok. Megérkeztek tehát a várva-várt haran­gok. Junius 8-án reggel 8 órakor adta tud­tára a jó pápateszéri népnek a régi haran­gok zúgása, hogy jönnek az uj harangok. Gerstner Ignác plébános fehérruhás leánykák­kal s az egész falu népével kiment a fogadá­I sukra. Az uj harangokat a templom udvarára helyezték, hol a plébános ,'övid imát mon­dott, a nép meg énekelt a kántor vezetése alatt. Junius 12-én felejthetetlen ünnepélynek voltunk tanúi. Kell-e magasztosabb és fönsé­gesebb ünnep, mint mikor a szeretet és a vallásosság üli diadalünnepét! Már a kora reggeli órákban tarackok durrogása jelezte a nagy nap megérkeztét. Hét órakor ünnepélyes szent mise volt. Jelen volt á falu apraja-nagyja; a leányok festői csoportot alkottak hófehér ruháikkal és ko­szorúikkal. Mise után a plébános és káplán vezetése alatt körmenetben litánia éneklése mellett vonult ki a nép a templom udvarára, ahol fehérruhás lányok között, a gyertyafény­ben úszva állott 3 uj harang. Három kis leány egy s?ép virágkoszorut tartott a kezé­ben. Gerstner Ignác plébános rövid imát mondott és tartalmas beszédben fejtegette a harangok eredetét, rendeltetését s kérte a harangok védő szentjeit, hogy csakis az örö­möt, csakis az Isten dicsőségét hirdessék, soha se konduljanak meg gyászra, veszede­lemre. Erre fölzendült a nép éneke; elkezdtek a csigák működni és a p.éptömegből lassan­kivált mind a három harang. Az elsőnek a súlya 172 kg. Egyik oldalán látható Szent József alakja, a másik oldalán: Csináltatták a pápateszéri róm. kath. hivek. A második harang súlya 342 kg. Egyik oldalán Szent Anna képe látható, a másik oldalán meg: Csináltatta Molnár Ignácné, születet Kadrusz Mária. A nagy harang súlya 580 kg. Egyik oldalán a Szeplőtelen Szűz Anya képe, másik oldalán ezen fölirás: Ezen harangok készültek PáT KISGAZDÁK, HÁZ- és FÖLDBIRTOKOSOK FIGYELMÉBE! s ­o 'S N .ts in S t/2 s> -aj o "o -ct3 Ifi N £ « A Győregyházmegyei Alapítványi hivatal a t. hitelt keresők figyel­mébe ajanlja olcsó és kedvező fel­tételű törlesztéses és állandó jel­zálog-kölct önéit. A törlesztéses kölcsönöknél a kamatláb és a törlesztési hányad nagysága, valamint a törlesztési idő tartama a kölcsönkérővel egyet­értőleg állapittatilc meg. Előzetes költségek nincsenek. A kölcsön készpénzben fizettetik ki elenyészően csekély bekeblezési költségek levonásával. Meglevő kölcsönök olcsón kon­vertáltatnak. A kölcsönök, a pénzviszonyok változásával kamatláb emelésé­nek, az alapítványi tőkék ter­mészetéből kifolyólag 1 pedig fel­mondásnak kitéve nincsenek. Mindennemű kölcsön ügyben készséggel nyújt tájékoztató felvi­lágosítást a Győr egyházmegyei Alapítványi Hivatal GYŐR, Káptalandomb 5. SZ. I. em (Hivatalos órák csak hétköznapokon d. e. 9 —12-ig. £. S* S I I—< O CD". ifi • er CD rji ISI

Next

/
Thumbnails
Contents