Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-06-16 / 24. szám
>2. PÁPA és VIDÉKE 1907 má jus 2 6. ezelőtt egy sokat szenvedett nemzet és az 1 Istentől súlyos próbára tett fejedelem kőzött köttetett; azt a frigyet, amely egy nemzet arcáról letörölte az elfojtott zokogásnak, a néma fájdalomnak harmattisztaságu könnyét, s reá varázsolta a jobb jövőbe vetett hitnek hajnalpirját; azt a frigyet, amely egy nemes 1 királynak szivéről levette az aggódás, a bo- ; rongó tépelődés mázsányi terhét. És ebben az ünnepies pillanatban nem találok a szivemben hullámzó érzés kifejezésére illőbb szavakat e régi magyar ének szózatánál: Úristen Áldd meg országunkat, Mi magyar hazánkat: Vezéreljed jóra A mi királyunkat! Éljen a király! (Zajos lelkes éljenzés). Az a talaj, melybe száz évvel ezelőtt sz, Benedek-rendje Pápán került, bizony nem veit valami kedvező. Az az országszerte élő szeretet és együttérzés a renddel, melynek eltörlését a Karok és Rendek alkotmányellenes cselekedetnek minősítették s visszaállítását kérték: Pápán bizony nem élt. A sziveket a pálosok birták, akik 1647 óta kifejtett működésükkel, mint a lelkek vezérei, mint iskolák tanitóí ezer meg ezer szállal voltak hozzá nőve a közönséghez. Az uj rend múltja ismeretlen előttük, jelene még nincsen, jövője még Isten nevében. E feketeruhás férfiak megjelenése azonfelül szívesen táplált, édes reménységüket döntötte romba, azt a reménységüket, hogy az ő kedves, szivükhöz nőtt fehér papjainknak rendjét mégis csak visszafogja állítani a király. Hogy is fogadta volna hát szívesen az Isen fekete seregének azt az öt tagból álló őrcsapatát, amely 1806-ban Pannonhalmáról Pápán megjelent. Nem ismervén, nem látván a fekete ruha alatt élő fehér lelket, a fehér ruhás papjaihoz ragaszkodó város lakói közül senki se várta, senki se fogadta a jövevényeket, akiknek nem igen jutott idejük sem a bosszankodásra, sem a busulásra; mert az iskolai évnek kezdete dandárjával döntötte á munkát, gondot s készítette a teret, melyen az a fehér lélek látható tettekben nyilvánuljon s induljon sziveket hódító útjára. Az első napsugár, melynek melengető csókjára engedni kezd a ielkek idegenkedése, közömbös fagya: az együttérző, bajtársi, testvéri szeretetnek ama tette volt, hogy az uj jövevények megosztják házokat, meg mindennapi kenyeröket a régi lakókkal. A közönség, melyet az ellenreformáció viharos éveiben sz. Ferenc fiaival együtt épen a pálosok gondoztak lelkileg, sőt nagyrészt katholikussá tettek, ez a közönség látta, hogy a fekete ruha alatt époly szerető hazafias sziv dobog, mint a fehér alatt. Még inkább alkalma nyilt meggyőződni erről az évek folyamán. 1809 jun. havában a városi hatóság a francia sebesültek kórházául jelöli ki a gimnáziumot, később katonai raktárul; székházukban pedig vendégekül látják a pálosok mellett az irgalmas rendieket, akiket a helytartó-tanács kiszállásolt otthonukból a katonaság miatt. 48—49-ben Villax polgármester horvát katonákat akar a gimnáziumba szállásolni; ám a padok szétszedésére siető ácsokat maguk a diákok.. verték széjjel, a polgármestei t pedig Bády Izidor bencés tanár erélyes nyilatkozata bírta más elhatározásra. Ezek az események, teljesen elsöpörték a hideg fogadtatásnak, az idegenkedésnek legkisebb nyomát is s oly benső viszonyt teremtettek város és székház között, hogy Pápa városának a 48-as törvények szerinti első tisztviselőit és képviselőtestületét a bencés székház ebédlőjében választotta a város polgársága. Nagyban hozzájárult e rokonszenvnek s becsülésnek keletkezéséhez és megerősödéséhez a rend tagjainak viselkedése is. A hitből fakadó önfeláldozásnak s hősies magatartásnak példáját láthatta a közönség az 1831-iki kolerajárvány alkalmával, mikor a benedektinusok is felkeresték a haldoklók szentségeivel s a vallás vigasztalásával a szegény betegeket. És a rend, amelynek jelszava: Pro Deo et patria; amelynek története összeforrott a nemzet viszontagságos történetével az elnyomás napjaiban való viselkedésével csak mélyítette azt a becsülést, melyet a pápai közönség szivében magának szerzett. (Tetszés). A cs. királyi főigazgatók egy ideig dicsérgették a pápai tanárokat, csakhogy bizalmat keltsenek bennök maguk iránt; de amikor 54-ben arra a kérdésre, haladtak-e már annyira, hogy valamelyik tárgyat németül taníthatnának, nemmel feleltek, elfogyott a dicséret; a törvénynek, az utasításnak megtartották ugyan szabályait, de a szellemét gyögyörüen távol tudták tartani maguktól is, az iskolától is. Csak igy kerülhették el az intézet becsukását anélkül, hogy egy hajszálnyit engedtek volna a szellem, a lélek magyarságából, amely azután a 60-as évek második felében lelkesedve csattogtatta szárnyait Vaszary Kolos láugoló szónoklataiban. A benedektinus léleknek ilyforma megnyilatkozása teljesen meghódította a pápai közönséget, amely szeretete jeléül s hogy szivébe fogadta, bizonyságául, a maga kedves fehér papjainak nevét, a „fehérek" elnevezést alkalmazta rájok. Ennek a teljes egybeforradásnak folyamányakép tekinthető az a mozgalom, amely ismételten jelentkezett a gimnázium kifejlesztése ügyében. A hetedik próbálkozás immár a mienk s hiszem, ami nem sikerült hatszor, sikerül majd hetedszer. (Hosszas éljenzés, taps.) Korunk sekélyes, internacionális szellemének légkörében s felfogásával szemben végtelenül örvendetes és biztató jelenség ez a mozgalom; mert jele annak, hogy a szivek mélyén mozog, él egy érzés, amely azt mondja, hogy valamint a nemzetek, ugy családok és egyesek is csak akkor teljesitik utódaikkal szemben erkölcsi kötelességüket, ha már gazdagon nem is, legalább csonkitatlanul, sértetlenül adják át nekik az őseiktől örökölt erkölcsi, szellemi s anyagi javakat, melyek együttvéve alkotják a hagyományt. Ennek a hagyománynak tűzhelyei, kincsesházai az iskolák. Nagy eszmék, világot átformáló gondolatok mindig egyes lángeszű férfiak termelései, az iskolák csak átveszik, beleillesztik a mult hagyományaiba s ugy plántálják bele lassanként a felserdülő nemzedék leikébe. Szent Benedek-rendje megalakulása első pillanatától kezdve lelkes ápolója a legszentebb hagyományoknak. Istentől kapott drága kincsként őrzi, hirdeti Krisztus tanítását; menti meg a pusztulástól mind, ami szépet. jót s igazat alkotott a régi görög és római szellem; gyűjtögeti-, dédelgeti a nemzeti irodalom maradványait; ahol csak megjelen s közkinccsé igyekszik tenni a nép legszélesebb rétegeiben. Ahol egy .kolostora épül, kigyullad ott rögtön a művelődés őrtüze s lakói féltő gonddal ápolgatják, élesztgetik lángját. M. t. hölgyeim és uraim! Volt a régi Görögországnak egy ünnepe; a hazaszeretet ünnepének nevezem. Kialudt e napon mindenütt a tüz, csak egy hegynek ormán lobogott tiszta lánggal a máglya. Ide sietett minden görög férfi s aki először feljutott, meggyújtotta fáklyáját a máglya tüzénél. Ez aztán tovább adta a másodiknak, a harmadiknak és igy lefelé az utolsónak, aki a templom oltárán gyújtotta meg aztán az áldozatot; innen az egyes házak tűzhelyére vitték el s gondozták, táplálták a haza szeretefének ezt a tiszta lángját. Mi is, akik ez intézet tanárai vagyunk, ilyen tiszta lánggal égö áldozati oltárt örököltünk őseinktől: e legszentebb hagyományok égő áldozati oltárát. Isten és e haza szeretelének, szolgálatának oltárát. Hozzákötözzük életünket, becsületünket, mindenünket; önfeláldozás az olaja, önfeláldozás a táplálója, munkaszeretet az élesztője. Ezt gyújtogatjuk az önöktől reánk bizott drága gyermekeik lelkében s lángját sem elaludni, sem elhomályosidni, sem elhamvadni nem engedjük soha! Isten minket ugy segéljen! A tüzes, lelkes beszéd nem tévesztette el hatását. Az esküszerü fogadalom után percekig zúgott az éljen és taps, ugy, hogy az Ambrus Józsinak (III. oszt.) ugyancsak sokáig kellett várnia, mig szóhoz juthatott. Mindszenti G. egyik szép költeményét szavalta; »A szentek unokáihoz« beszélt tüzelve, lelkesítve, hogy apáink örökét, az élő hitet meg ne tagadják soha, hanem vigyék diadalról-diadalra, Krisztus lobogóiát. Hangja rezgésén megérzett, hogy átérzi szive mélyéből, amit beszél. Majd egy királyhimnuszt énekelt az ifjúság énekkara, azután Zsigmond József (IV. oszt.) ringatott bennünket mélabús hangulatba Tompa egyik örökbecsű költeményének elszavalásával. A r r rr Legelismertebb cég . (J- T ) J] 2j S Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme PiPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású férfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztiszteknek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá
