Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-06-16 / 24. szám

1907 junius '9. PAPA és VIDEKE 3. mai magyarság aggódó búja, keserű bánata, zokogó fájdalma: mind benn van abban a levélben, melyet a nagy költő' idegen világba bujdosott barátjának irt. A szavalat elhagyása után felcsendült a nemzet imája: Isten álld meg a magyart. A közönség lassan-lassan oszladozni kezdett szivében egy szebb jövőbe vetett hittel, az algimnázium főgimnáziummá való kifejlesztésének reménységével ! Dr. Tauber Sándor bekeblezett hittudor. A budapesti kir. tudományegyetem hittudományi kara a mult hó 10-én tartott VII. rendes ülésében dr. Tauber Sándor theologiai tanárt a szombathelyi papnevelő aligazgatóját , bekebelezett doktorainak sorába iktatta (doctor collegiatus). A bekebelezésről szóló diszes okmány a mult hét folyamán érkezett meg. Ur. Tauber Sándor már több mint egy évtized óta működik a szombathelyi theologiai fakultás egyházjogi kathedráján. Ezen idő óta páratlan buzgalommal és nagy tudással művelte hazánk eddig eléggé szereny egyházjogi irodalmát. Önálló tanulmányai alapján egy, a külföldön is a legnagyobb méltánylást és dicséretet kiérdemlő egyházjogi kézikönyvet (Manuale Juris Canonici) irt, mely felette becses magyar vonatkozásai révén az összes magyar szemináriumokban tankönyvül szolgál. A hatalmas munka ma már Il-ik bővített kiadásban forog közkézen. A kat'n. időszaki és napisajtóban minduntalan feltűnik egyházjogi és szociális cikkeivel, melyekben az actuális kérdéseket tárgyalja ritka meggyőző erővel és tudással. Termékeny iró, akiben a tudás nagy munkakedvvel és szorgalommal párosul. Főleg e könyve, de rendkívül mélyreható s objektiv könyvbirálatai révén is a magyar egyházjogászok elsőrangú tekintélye lett, kinek véleménye és tudása nem egy bonyodalmas kérdésre vetett fényt. Kitüntetése nagy örömöt kelt mindazok körében, kik dr. Tauber Sándor irodalmi és társadalmi tevékenységét ismerik. Nemcsak jeles tollával, hanem szavaival, tetteivel is a kathedrán épugy, mint az egyesületekben sokat dolgozik a hazai katholicizmusért a keresztény magyarság felvirágzásáért. Dr. Tauber Sándor a bécsi egyetemen végezte theologiai tanulmányait. Jeles földink kitüntetéséhez igaz szívvel gratulálunk. A kísértés óráján. Irta: JÁNDI GYÖRGY. (Folytatás). Szomorúan kitekint az ablakon; de ott is csak sötétség, amit lát. Olyan volt az ő boldogsága is, mint ottan az ég alján az a csillag, mely alighogy támadt, ragyogott, máris lehullott. — »Boldog csillag, te parányi égi fény, kialudtál-e egészen, avagy feltűnsz máshol az ég ivén? Az én boldogságom se hajt már többé szép virágot; ami volt is rajta, mind lehullott; csak tövise maradt, amely szivemet szurja-szegi szüntelen.« A hűvös esti levegő becsapott a tárt ablakon s borzongva járja át á leányt. Mintha gondolatait rendezni akarná, keskeny kezével végigsimítja égő homlokát, s a felhők mögül kibukkanó holdnak ráeső fénye kísértetiessé teszi karcsú fehérruhás alakját. Érzi, hogy távoznia kell e helyről; s mégis olyan nehéz neki tekintetét levennie arról a lugasról, ahol az ő boldogsága szálaiból boldogtalansága szövődött. Ingó léptekkel távozik az ablaktól, de a szoba közepéről újra visszamegy betenni az ablakot. Hisz ugy érzi, hogy mindenik lépéssel egy-egy szálat tép ki abból a boldogságból, melynek tündér palástját minden este e kis szobában összeszövögette. * * * Az a néhány sötét felhő, mely a keleti égboltozaton a holdvilágot rejtette, lassanlassan szertefoszlott a szerhhatár peremén. Azoknak a csendes, idillikus estéknek egyike volt, mikor földfeletti hatalmaknak bűvös munkálkodását lehet érezni. Olyan boldogság és nyugalom szállja meg a szivet, mint mikor kis korában békében aluszik virrasztó édes anyja puha ölében. Szinte bele sem illett ebbe a nyugalmas kertbe az a mozgalmas kép, mely a Kökényessy-ház előtt látható. Q

r

e0

e

s anyókák beszélgető csoportja, anyjuk szoknyájuk mögé bujkáló csacska gyermekraj, Sárika testvérei meg a házbeliek mind várják-várják a tavalyi tűzvész alkalmával fogadott sasvári bucsujárásról megtérő processziót, melynek kisérő fáklyái tekergő tüzkigyóképen látszanak már e határszélen. E kíváncsi várakozás, mindeki lelkét eltöltő öröm közepette kinek is jutna eszébe a Sárika, ez a magába vonuló szerény leányka ? Alighogy a cimerszobába lépett, szeme önkéntelen arra a sarok- divánra tévedt, melyen annyi boldog órát beszéltek át kedves együttlétben. Közelben, körül mindenütt csokrok, elhervadt virágok, az ő ajándékai. És amint a piros-ernyős lámpás fénye rájuk: esett, mintha hervatagságuk, fonnyadt száraz voltuk csak még inkább kitűnnék. Mennyire egyezik az ő sorsa e virágokéval. Nyíltak, dúsan illatoztak, s hervatagon elszáradtak. Néma mesélői a hűtlenség történetének. A ő szive is hajtott virágot, szépséges rózsa szálat: odaadta annak, kinek hevétől, ápolgató melegétől kiviritott; de az, a helyett, hogy védelmezte, gondját viselte volna, letépte, eldobta és ott hagyta- kitéve a nap sorvasztó hevének, irigység bimbótörő hidegének. S a rózsaszál hervadni kezd; szirmáról le fog majd hullani ifjúsága bársony hamva, mignem végre oda vész egészen. Bárhová esik is tekintete, mindenütt a pusztulásnak ez a sorvadó képe lép elébe. S mintha minden csokor mögül a szenvedő Margit sápadt arca nézne reá s hívogatná. Olyan fájdalmasan nézi ezeket a száraz csokrokat ! talán szive-lelke minden keserűsége a szemébe szorult. Amint igy tekintget, szeme egy kis fényes tárgyon akad meg. Az a kis buldogrevolver, amellyel őt Sándor tréfaképen annyiszor ijesztgette. Ránézett a mellette levő csokorra, vájjon ott látja e még azt a sápadt leányarcot ? És az az arc mintha még sápadtabbá válna, mintha még jobban hívogatná, ugy tekintget feléje. Szinte öntudatlanul ahhoz az asztalhoz nyúlt, melyen az a pici jószág oly nyugodtan feküdt. Milyen jó is volna véget vetni lelke háborúságának j A megtérő bucsujárat épp a házhoz ért. Már az egész népség, örege-apraja egyesült vele s mind-mind ujait erővel, lelkesedve zengi: Oh tekints le irgalommal Szent kegyelmek Anyja ránk; Légy a esüggedők reménye, Szenvedők vigasztalója, Sebesültek orvosa. És oly szépen szólott az ének méllóságos, diadalmas áriája, mintha hadatverő győzelmekből tértek volna vissza. Sárika is hallja, hozzá is bevitte a szellő e diadalt hirdető hangokat, melyeknek árja szárnyara vette ég-felé szálladozó lelkét s vitte, vitte, s elvitte messzire, ahol gyermekálmait álmodta, békén, boldogan, jó nevelői szerető körében. Oda vitte lelkét az ének s letette egy fényes, ragyogó kápolnában. Égő gyertyák fénylő özönében, illatos virágok szine pompájában állott az oltáron a boldogságos szűz Anya tündöklő fehér márvány-szobra. Előtte szép sorban fehérruhás kis és nagy leányok koszorús főkkel állnak; a padokban meg a jó nénik pörgetik az olvasót. A leányok sorban oda mennek az oltárhoz, letérdelnek KISGAZDÁK, HÁZ- és FÖLDBIRTOKOSOK FIGYELMÉBE! o tg 1/2 1/2 "Q2 "o VI O 09 "J3 -co eg l—l 09 A Győregyházmegyei Alapítványi hivatal a t. hitelt keresők figyelmébe ajanlja olcsó és kedvező feltételű törlesztéses és állandó jelzálog-kölci önéit. A törlesztéses kölcsönöknél a kamatláb és a törlesztési hányad nagysága, valamint a törlesztési idő tartama a kölcsönkérővel egyetértőleg állapittatik meg. Előzetes költségek nincsenek. A kölcsön készpénzben fizettetik ki elenyészően csekély bekeblezési költségek levonásával. Meglevő kölcsönök olcsón konvertáltatnak. A kölcsönök, a pénzviszonyok változásával kamatláb emelésének, az alap.tványi tőkék természetéből kifolyólag

1 pedig felmondásnak kitéve nincsenek. Mindennemű kölcsön ügyben készséggel nyújt tájékoztató felvilágosítást a Győr egyházmegyei Alapítványi Hivatal GYŐR, Káptalandomb 5. SZ. I. em (Hivatalos órák csak hétköznapokon d. e. 9—12-ig. cd t—> eo ££ o* cs • i-t-' cd C9 VI cd-. e/2 un 04