Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-06-09 / 23. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907

. junius 9. 23. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Nzépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal • Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Újvári Ferenc, f | Gyászol a veszprémi káptalan Egy érdemekben gazdag és rokonszenves tag.ának, Újvári Ferenc apátkanonoknak halálát ^siratja. E gyászból Pápa városa is kiveszi részét, hisz Devecserből, szülőhazájából idekerült káplánnak és innét lett kaposvári plébánossá. 1843 január 23-án született Devecserben 1871 augusztus 2-án szenteltetett pappá s Devecserben volt káplán, majd 1879 juniustul 1881-ig Pápán, amikor elnyerte a kaposvári plébániát' Ezen időtől kezdve egymás után érik a kitüntetések és előléptetések. A megyés püspök ur 1882-ben a kaposvári főgimnáziumhoz püspöki megbízottá, 1883-ban a kaposvári kerület alesperesévé nevezi ki 1886-ban (3 Felsége, érdemeinek elismeréséül a Ferencz-József rend lovagjává, rá egy évre a B.-Szüzről nevezett dombói apáttá teszi 1900-ban pedig elnyeri a veszprémi székesegyházi kanvnokságot s egyúttal a vészprémvárosi plébániát. Mindenütt közbecsülésben és szeretetben részesült nyugodt, szeretetre méltó modoráért és kiváló szép szónoklataiért. A plébánia-hivatalt csak 1806-ig tudta viselni. Gyógyithatlan betegség támadta meg belső szervezetét. A folyó év tavaszán Kőszegre ment a gyógyintézetbe, hogy enyhülést keressen. *• Ott is halt meg junius 4-én délután. Temetése Veszprémben nagy részvét mellett ment végbe junius 7-én, Jézus szent szive ünnepén, kinek egész életében nagy tisztelője volt. Jézus szent szive képét állandóan magánál hordta. Lux perpetua luceat ei! V ?n is, nincs is. — Hoitsy Pál orsz. képv. ur figyelmébe — Hol ebben, hol abban a fővárosi újságban olvas az ember jótanácsokat a vidéki városok számára. Köszönjük alásan a fővárosi urak szives jóindulatát, de hát jó tanács kerül a vidéken is. Nem Pestről fogják a vidéki városok megtanulni, hogy mily befektetés, mily városi vállalat jövedelmező, sőt talán a legújabb jó tanácsot is köszönettel félre tehetjük, hogy t. i. a városok a polgármesteri állást országos pályázat utján töltsék be, akkor majd szörnyű okos, borzasztó tapasztalt, rettentő hozzáértő emberek lesznek a vidéki városok vezetői és egy-kettőre más világ lesz a vidéki várósokban, taláb még pótadó sem lesz. Ilyes jó tanácsot ád legutóbb a M—g.-ban Forbáth J. dr. mérnök. Ez az ur rossz helyen kereste a logaritmust- Nem ott a baj, hogy kevés as ész, hanem ott, hogy kevés a pénz. Említettük már ismételten is, hogy a városok rendőrségi és bizonyos közigazgatási munkák végzéséért, — melyet tulajdonképen az államnak végeztetnek, valamelyes tisztességes rekompenzációl kérnek az államtól. A miniszter urak nagy jóindulattal fogadták a polgármesterek és rendőrkapitányok küldöttségeit, — részvétüket is kinyilvánították, de szerényen kifejezték azt is, hogy pénz azonban — nincs. Most azonban hirtelen van pénz. Tehát van is, nincs is. Nincs, ha. a vidéki városok mernek kérni és van, ha Budapest — még nem is kér, hanem arra gondol, hogy tán kellene kérni. Az imént idézett M—g mult hó 25-iki számában azt olvassuk (a többi is megirta), hogy a többek közt uj hidat építenek Pesten a Dunán, az állam visszatériti a fővárosnak a Sárosfürdő vételárát. — ami egy millió korona, a főváros pénzügyi állapotának javítására rendelkezésére bocsát az állam a városnak két millió kétszázezer koronát és ád neki két millió korona kamat nélküli kölcsönt az Attila-körut végleges szabályozására. Ha van pénz, jól teszik, ha fejlesztik belőle a fővárost, igy az országot is, — de hát újra kérdjük: a vidéki városok — nem ajándékot kérünk — nem kapnak semmit? Tudjuk, hogy a főváros egyes kulturális és gazdasági vagy más közcélokra sokat áldozott. Azonban a vidéki városok is megtették és meg is. teszik a maguk kötelességét. A vidéki város, — nem Pápa ugyan, de sok más — aránylag iskolát is többet tart fenn, mint Budapest. Kifejlesztették a fővárost, erőszakkal is középponttá^ tették, ami a forgalom szempontjából nem mindig előnyös, túlzóan középpontjává tették minden rendű és rangú hivatalnak, ami szintén bénítja a vidéket, szóval Széchenyi elvét, hogy teremtsünk középpontot, mely itthon tudja tartani főurainkat, ugyancsak iparkodtak érvényesíteni, de amidőn Budapestet dédelgették, ápolgatták, ugyanakkor ujabb meg ujabb eret vágtak a vidéken, vagy egy-egy eleven erét elkötötték. Nem a mi feladatunk, nagy fába is vágnók fejszénket, ha meg akarnók I állapítani, vájjon Budapest nem tud-e már megállani és fejlődni a maga erejéből. Nelmnk mindig ezt ajánlják: légy self made man, ember a magad erejéből. íme, visszakínáljuk a receptet! Cseréljünk, vagy ha tetszik egyezkedjünk. A városok rendőrségét vegye át az állam s jól van, adjon a fővárosnak visszafizetést. Nekünk is kellene utcanyitás, csatornázás, mert itt is kell a jó levegő, a jó egészség. Tehát kérünk kamatnélküli kölcsönt. Győrmegye pl, hidat kért a Nagy Dunára, a bajaiak, kalocsaiak szintén mióta kérik a hidat! Megkapják-e? Pest kap, adjanak tehát amazoknak is. Volna még sok példa. Dehagyjuk! Nem az irigység mondatja ezt velünk, hanem az, hogy irtózunk a mostoha gyerek sorsától, tehát mi is kérünk a jófalatból. Sokan vagyunk, az igaz, de kevesebbel is beérjük. Hoitsy Pál ur nagyon jól ismeri az állam pénztárát. Igen jól tudja, vájjon van-e pénz, vagy nincs. Ha van, kérünk mi is belőle, ha nincs, ne adjanak senkinek. Hoitsy P. ur ott fenn szóljon ezen ügyben. Budapestet az ország tette naggyá.