Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-05-19 / 20. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1907 május 19. Uj doktor. Iíj. Sült Józsefet tegnap avatták az államtudományok doktorává a kolozsvári egyetemen. Gratulálunk. Birtokvásárlás. Pollák Ferenc, püspöki főerdész, mint értesülünk, megvásárolta a veszprémi káptalantól a Pápa határában levő malmot s hozzájáró földbirtokát. A földeket, amint halljuk, pápai lakosok között fogja parcellázni. Botka István a kolozsvári egyetem jeles tehetségű hallgatója, a héten kiváló szép sikerrel tette le az első jogi szigorlatot. A rokonszenves fiatal földi nk örömében igaz szívvel osztozunk. Gratulálunk! Kegyelem a szökevényeknek. Junius 8-án lesz negyven esztendeje, hogy I. Ferencz József fejére rátették Szent István koronáját. A jubileumot bizonyára fényes, nagy ünneségek keretében üli meg a kormány. A hivatalos ünnepségek sorrendje ugyan még nincs megállapítva, de azt irják a lapok, hogy a király ezen a napon a legfelsőbb haduri jogánál fogva meg fogja engedni hogy mindazok a hadkötelesek, akik Amerikában vagy a külföldön élnek, büntetlenül hazatérhessenek. Ezer és ezer család láthatja viszont elveszettnek hitt rokonait, családtagjait, ezer és ezer külföldön élő magyar ember számára, akit eddig a büntetéstől való félelem tartott távol hazájától, megszűnik a számkivetés keserve. Sopronvármegye kedden tartott közgyűlésén lélekemelő példát nyújtott a többi vármegyének, mikor nagy lelkesedéssel kimondotta, hogy a nemzeti küzdelem évét duplán számítja be a megyei tisztikar és a jegyzői kar nyugdijába. Az irgalmas nővérek vezetése alatt álló kath Polgári leányiskola kitűnően sikerült kirándulást rendezett csütörtökön a hali erdőbe. A héten az elemi iskolásokat fogják elvinni kirándulásra. A bencés gimnázium Mária-kongregációja rendkívüli kedves ünnepélyt rendezett mult vasárnap. Kováts József szép latin szavalata, ügyes hangsúlyozása általános feltűnést keltett. Nagy tetszést aratott Ambrus József, aki Somló Sándor egyik nehéz, de nagyon szép költeményét, á Fra Girolamot szavalta. A költeménynek egész szépségét kiaknázta és kitűnő előhaladásával 'zajos tapsokra ragadta a szép számban megjelent közönséget. Ügyesen szavalt Széplaki Rezső is. Stanits Fulgent praeses tartalmas beszédben buzdította az ifjúságot a Szüzanya tiszteletére. Élénk érdeklődéssel hallgatta a közönség a levélszekrénybe bedobott kérdéseket,melyekre szintén a praeses adta meg a rövid, de találó feleleteket. Az ünnepség végén Jándi Bernardin igazgató lépett a ragyogó fényárban uszó Immaculata szobor elé s szívhez szóló szavakban emlékezett meg olaszországi utjának egyik megkapó emlékéről, Szent-Monika sírjáról. Kevés szem maradt szárazon, mikor nagyhatású beszéde végén azt kivánta az édesanyáknak, hogy, ha meg kell is járniok Szent Mónikával az édesanyák Kálváriáját, részesüljenek valamennyien e szent asszonynak, az édesanyák mintaképének örömében is: lássák fiaik lelki megújulását, fetámadását! Keményítő gyár. Bisso Alfréd városunkban keményitő-gyárat óhajt felállítani, melyre vonatkozólag a feltételeket e hó 17-én állapították meg s be is mutatták a gyárosnak. Kinevezés. Örömmel értesülünk, hogy a veszprémi kir. törvényszék teljes tanácsa ápr. hó 27-én tartott teljes ülésében Kajdacsy Endrét a vármegyei gazdasági egyesület ügyvezető titkárát a mezőgazdasági szakismeretekre a veszprémi kir. törvényszék állandó mezőgazdasági szakértőjévé nevezte ki. Talált pénz. A tapolcza folyó partján pénz találtatott, igazolt tulajdonosa a rendőrkapitányi hivatalnál felveheti. Zászlószentelés. Ma e. e 9 órakor lesz az Őrangyal-Társulat zászlószentelő ünnepsége a nagytemplomban. A zászlóanyai tisztre katholikus hölgytársadalmunk egyik legnemesebb, legfáradhatatlanabb tagját, Kobera Károlyné úrnőt kérték fői, aki a társulat legnagyobb örömére meghajolt a bizalomnak és szeretetnek ily megkapó megnyilvánulása előtt. Közgyűlés. A volt Pápai Általános Ipartársulat tagjait f. hó 20-án (holnap) tartandó közgyűlésre az Ipartestület helyiségébe tisztelettel meghívja Néhman Gábor elnök. Zene a Kath. körben. Mióta megkezdődött a szebb idő* állandóan élénk élet uralkodik a Kath. Kör nyári kerthelyiségében. A kör tagjai naponként szép száinmal jelennek meg s kellemes szórakozással töltik az időt. Kalmár Károly, a fáradhatatlan háznagy, minden alkalmat felhasznál, hogy a tagok mentől otthonosabban érezzék magukat a kör helyiségében. Csütörtökön zenével lepte meg a vendégeket, akik között jól esett látnunk nagyszámban megjelent uri hölgyeinket. Holnap, pünkösdhétfőn ismét lesz zene a körben, melyre külön is felhívjuk t. olvasóink és a kör tagjainak figyelmét. Idegenben halt meg. Rosenthal Adolf pápai magánzó midőn elhatározta, hogy a pünkösdi ünnepeket Celldömölkön lakó fiánál és hozzátartozóinál fogja tölteni, vonatra szállt; bizonyára apai érzésekkel szivében indult útnak s az utolsó ut gondolata messze távol állt tőle. Ideérkezése után rosszullét fogta el s két nap alatt, 73 éves korában elhunyt. Tetemét hazasszállitották Pápára s ma d. u. helyezik örök nyugalomra. A Kath. Legényegylet gyéren látoga- • tott táncmulatságot rendezett a mult vasárnap. Sajnálattal láttuk, hogy önálló iparosaink legnagyobbrészt távollétükkel tündököltek épen most, amikor minden alkalmat meg kellene ragadni az egyesület felvirágoztatására. A XVII. század Smólen Tónija egyszerre olyan lett, mint a főtt rák. Dühtől szikrázó szemmel mérte végig Bercsényit. — Vagyok olyan ur, mint kigyelmed — rikácsolt dühösen. Majd megmondom ő Felségének, milyen botrányt csinál itt a császár előszobájában. Hiába, a magyar csak nem tagadja meg magát. Azt hiszi, hogy a legfelsőbb ura előtt is ugy fenegyerekeskedlietik

; mint a korcsmában a borosüvegek mellett! De el is inalt ám rögtön, mert különben alighanem freskóvá változott volna a Burg falazatán . . . Lassan teltek a percek. Egyszerre csak megnyílt az ajtó. Selyemsuhogás hangzott. Édes, bóditó virágillat töltötte be az előszobát. Egy hölgy lépett a terembe. A termete oly művészi, hogy szobrász sem faraghatott volna remekebbet. Csillogó arany a haja, kláris az ajka, nefelejcs a szeme, bársony az arca, ölelés a hangja. Bájos vonásait édes pir borította el, mikor a daliás herceget megpillantotta. Mintha madárdal csendült volna meg, oly dallamosan zengett a hangja, mikor Rákóczi felé fordult: — Talán ő Felségéhez akar bemenni a kegyelmes herceg? — Igen, oda — vágott közbe Bercsényi, szemét. Megtörülte, megvizgálta, tiszta-e, aztán újra feltette és nyakig begombolózkodott. De nem szólt egy árva szót sem. — Nos? — kérdezte Rákóczi. —- Hát csak annyit mondok, hogy Lipót esászár nem szorult rá ilyen ajánlatra. Ha neki ugy tetszik, hát minden kártérítés nélkül is elveheti egy felségsértő családnak a vagyonát. Ezt ne felejtse el a kegyelmes herceg. Adieu uraim! Bercsényi lopva rátekintett Rákóczira. Alig ismert rá. Nem az a leányos arcú, gyengédlelkü Rákóczi állt előtte. Nem. Hanem egy villogó tekintetű hős. De csak egy pillanatra. Aztán újra ellágyultak azok a hősi vonások . . . Ugy szeretett volna neki valamit mondani. De nem vitte rá a lelke. Látta, menynyire szenved. Különben majd rájön arra magától is . . . — Miklós, az égre kérlek, jöjj velem! Nem, nem tudom elhinni, hogy nincs igazság a földön. Ha ez a nyomorult szolga ily arcátlanul viselkedett velem szemben, én magához a királyhoz appellálok! — A császárhoz! Mert nincs a magyarnak királya! — dörmögte Bercsényi. — Van! Meglátod, hogy van. Jöjj velem a királyhoz. Én tudom, hogy Lipótnak nemes szive van, csak a tanácsadói rosszak. Majd föltárok előtte mindent. Hiszen magam láttam, mit csinálnak csatlósai. Ő nem fog elutasítani! — S ha mégis megteszi? — Akkor . . . Nem folytatta tovább. De oly borzasztó volt a tekintete, hogy még a szilajlelkü Bercsényi is megdöbbent tőle. Pár perc múlva már ott voltak a Burgban. — Ez a magyar király udvartartása? — kérdezte Bercsényi keserű gúnnyal, mikor a bőbugyogós, borotvált képű, rizsporos hajú lakájokon végigtekintett. Rákóczi szemrehányólag fordult feléje: — Miklós, az Isten szerelméért, ne csinálj botrányt! A tüzesvérü magyar dörmögött még valamit, aztán elhallgatott. — Jelentsen be a felségnek ! — szólt oda Rákóczy a főudvarmesternek, ki feszesen meghajolt előtte. De látszott minden mozdulatán, hogy elrejtett guny lappang alrtta. Oly lassan, vontatottan mászkált, hogy Bercsényi nem állhatta meg szó nélkül. — Ugyan, édes sógor, talán köszvénye van, hogy oly keservesen baktat?