Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-05-19 / 20. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1907 május 19. Révai-emlékünnep Győrött. Nagy Révai ÍMiklós halálának százados évfordulóját nagy 'fénnyel ünnepelte meg mult vasárnap Győr város közönsége. Az ünnepségen képviseltette magát a kormány, az akadémia, a Kisfaludyés Petőfi-Társaság, a piarista rend stb. Az ünnepély a városházának ligetté varázsolt közgyűlési termében kezdődött meg óriási közönség jeleni étében. Wennes polgármester megnyitó beszéde után dr. Teli Anasztáz bencés-tanár méltatta magasszárnyulásu, poétikus beszédben Révai költői és nyelvészeti működését. Majd Pálos Ede főreáliskolai tanár mondott igen érdekes beszédet Révairól, mint rajztanárról. A városházáról a r. kath. elemi iskola elé vonult az ünneplő közönség, mintegy 12—15000 ember. Az iskola épülete gazdagon fel volt diszitve s a letakart emléktábla előtt emelvény magasodott. Az emlékleleplező beszédet Farkas Mátyás főjegyző mondotta. Utána Ziskay Antal, a r. k. autonomia elnöke rendkívüli hatalmas beszéd keretében átvette az emlékművet, melynek alapja svédgránit Révai ércbeöntött domborképével. Az emlékművet Horváth Adorján szobrász-művész mintázta. A gyönyörűen sikerült ünnepséget Lippay Géza főispán díszebédje fejezte be. A sportegyesület helyiségében kedvező idő esetén zene lesz ma d. u. fél 6-tól kezdve. A mértékhitelesítők újjáalakulása. A miniszter értesítette a városi elöljáróságot, hogy 1907 január 1-től kezdve állami mértékhitelesítő hivatalokat állit fel s a városoktól fenntartottak hatályukat vesztik. A polgármester erre vonatkozólag felterjesztést intézett a minisztériumhoz, hogy az újonnan felállítandó állami mértékhitelesítő hivatal vegye át a várostól csak nem régen beszerzett mértékhitelesítő eszközöket, amelyek a városnak majd 6000 koronájába kerültek. Hisszük, hogy a miniszter ezen méltányos kérésnek helyt ad. hogy Rákóczi szóhoz ne juthasson. Már öt perce ácsorgunk itt, mert a főudvarmester még nem adta tudtunkra, fogad-e bennünket a felség. -- Ha megengedi a kegyelmes herceg, majd én fogom bejelenteni — szólt a hölgy s annyi melegség rezgett a hangjában, oly igaz esdeklés reszketett a szemében, hogy Rákóczi már-már engedett. De, amint Bercsényi szenvedélytől égő szemébe tekintett, összerázkódott. A nemzet lelkt látta ott lobogni abban az izzó villámló tekintetben. A nemzet lelkét, mely tud áldozni, tud szenvedni, eltud menni a vérpadig is, ha kell, de megalázkodni nem tudott soha! — Köszönöm hercegnő — szólt csendes, megindult hangon s melegen megszorította Hildegard hercegnőnek, a császári udvar dédelgetett kedvenceitek a kezét. — Végtelenül sajnálom, hogy most az egyszer nemet kell mondanom. Szeretnék már tisztába jönni azzal, fogad-e ő Felsége a magam emberségéből. Hildegard hercegnő elhalaványodott. Villámló tekintettel mérte végig Bercsényit. Hidegen köszöntötte az urakat, s elhagyta a termet. De ott benn, mikor magára maradt, megeredtek könnyei. A győri keresk. és iparkamara hétfőn tartotta meg májusi közgyűlését, mely a rekkenő hőség dacára is igen látogatott volt. Különösen a vidéki tagok jelentek meg szép szép számban. A közgyűlésen részletesen megbeszélték a kamarai székház megnyitását, melyet május 29-re tűztek ki. Szterényi államtitkár bizonyosan megjelenik, de valószinüleg lerándul Kossuth Ferenc is. A kormány tágjai május 29-én d. e. érkeznek Győrbe, délelőtt 11 órakor lesz a díszközgyűlés az uj székház nagytermében; utána tisztelgések, majd a Grab-féle ujgvár megnyitása. Május 30-án pedig a Gyáriparosok Országos Szövetségé tart Győrött kongresszust. A kamarának a kereskedelmi alkalmazottak érdekében tett előterjesztésére elhatározta a minisztérium, hogy az érdemes és az egy helyen huzamosan szolgáló kereskedelmi alkalmazottak a kormány részéről pénzjutalomban, dicsérő elismerésben vagy kitüntetésben fognak részesülni. A soproni kamara átiratára felir a győri kamara is a keresk. minisztériumhoz a Győr—Sopron—Ebenfurti vasút államosítása végett. A katonai biztosítási tárgyalásokhoz bizalmi férfiakul Wottitz Gusztáv és Bülitz Ferenc pápai kereskedő küldettek ki. Devecser 4 uj vásár iránti kérelmét elutasították. A közgyűlésen városunkból is többen megjelentek. A tűzoltó-egylet közgyűlése. Lapunk mult heti számából helyszűke miatt kimaradt egy hosszabb közlemény a tüzoltó-égylet közgyűléséről. Most már csak röviden regisztráljuk, hogy főparancsnoknak Berkes Ágostont, a közkedveltségnek örvendő grófi titkárt, alparancsnoknak pedig dr. Csoknyai Jánost, a kath. kör népszerű ügyészét választották meg. A szűcsi volt szövetkezeti bolt-helyiségbe valaki betört a héten, de nem tudott ellopni semmit. A kedélyes bácsi alighanem megnyúlt képpel távozott, mert össze-vissza hányta afuvarleveleket anélkül, hogy észrevette volna az alájuk dugott 400 koronát. „Szegény, szegény Rákóczi« susogta zokogva. Mikor magukra maradtak, Bercsényi megindultan ragadta meg Rákóczi karját. — Köszönöm. Áldjon meg érte az Isten! Itt az ideje, hogy magunk intézzük sorsunkat. Hogy az asszonyi kegy játékszere legyen a nemzeti büszkeség! Az óramutató ezalatt egyre előbbre haladt. Már tiz perce, hogy bement a főudvarmester. Már busz. Már egy félórája. Lassan-lassan egy óra is eltelt. S ők még egyre vártak. Bercsényi lelke háborgott, mint a viha ros förgeteg. Indulatosan szorongatta kardját. — Megyek. Nem várok tovább. Mégis gyalázat, hógy Magyarország legelső főurának órákhosszatt kell ácsorogni ott, ahova minden csepűrágó német azonnal bemehet. — Megyek. Keze már a kilincsen volt, mikor hirtelen megnyílt az elfogadóterem ajtaja, s kilépett Kinszky gróf. Körülnézett a teremben, de nem látott meg senkit. (Hirtelen igen meggyöngült a szemelj Elővette szemüvegét. Megtörülte. Az ablak felé forditotta. Megvizsgálta, tiszta-e. Rákócziról már csurgott a verejték. Zászlószentelés. A keresztényszociálista építőmunkások országos szakszervezeténele szanyi csoportja f. hó 20-án d. e. tartja meg zászlószentelési ünnepélyét. Értesülésünk szerint képviseltetni fogja magát a helybeli ker. munkásegyesület is. Pápai iparos a pécsi kiállításon. A f. hó 15-én megnyílt pécsi kiállításon Vágó Dezső jónevü fiatal törekvő szabó iparosunk három munkával vesz részt. Az egyik egy aranyzsinóros blúz, a másik egy barna télikabát, a harmadik szalon kabát. A három kiállítási tárgy egyik főtéri kirakatba is ki volt téve. Vágó Dezső nem először állit ki szakmája körébe vágó munkát és mindannyiszor kitüntetés érte kiváló jóizléséért és igazán szép, gondos munkájáért. Reméljük, hogy ezúttal is dicsőséggel tér haza, a pécsi kiállításról s nemcsak a maga jó hírnevét öregbiti, hanem városunk szabóiparáét is. Járdák öntözése. A rkapitány ez uton is felhivjc a háztulajdonosokat, hogy az utcajárdákat naponkint a reggeli és esti órában felöntözzék, mert különben meg lesznek büntetve. A ker. munkásegyesület női szakosztálya mult vasárnap tartotta meg záró-ünnepségét az egyesület helyiségében. Megjelent Mayer Istvánné is, a szakosztály fáradhatatlan elnöke, aki egész odaadással buzgólkodik a szakosztály felvirágoztatásán. Polgár Mariska igen szépen szavalta a Bujdosó Rákóczit. Gyönyörű organuma van; gyakrabban fel kellene kérni szereplésre. Zajos derültséget keltett Valta István kitűnő humoros előadása. Szépen szavaltak még Fejes Mariska, Móritz István, Horváth Annus és a kis Tóth Annuska. Béri Zsigmond bencés tanár a szabadakarat akadályairól tartott szabad előadást. A hiúságra felhozott példái zajös derültséget keltettek. A záróünnepség az elnöknő zajos éltetésével ért véget. — Jó napot, gróf ur — szólt nehezen palástolható indulattal. — Ah! Itt van a kegyelmes herceg? Épen önt keresem. Ejnye, miért is? . . . Ja, persze! Azaz hogy mégsem! — A királyhoz akarok menni — szólt Rákóczi, kinek arcát elöntötte a vér. — Ja, persze . . . persze! Lássa, milyen szórakozott vagyok Hiába, öregszünk. Ilyenkor már feledékeny az ember. S újra elővette szemüvegét, hogy megtörülje. Bercsényi már nem állhatta tovább. Szikrázó szemmel ugrott a gróf elé. — Mit izen a király ? Fogadja-e Rákóczit ? A gróf arca hideg maradt, mint a jég. Nyugodtan törülgette szemüvegét s hanyagul, szárazan vetette oda: — Persze önök arra kíváncsiak, mit izen a császár. Hát csak ennyit: ő Felsége igen sajnálja, hogy most nem lehet szeren- • cséje a kegyelmes herceghez. Nem ér most rá a magyar tartomány ügyeivel foglalkozni. Sokkal fontosabb teendők foglalják le legmagasabb idejét — sakkozik! Sötétség lett egy pillanatra. Aztán vakitó villám cikázott végig az égen. Megvirradt . . .