Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-09-02 / 15.szám

I. évfolyam. Pápa, 1906. augusztu 8. 13. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadóiul aj (jo nos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petöíi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A pápai református egyház kérvénye. A pápai reformátusoknak a városhoz intézett kérvényét mindnyájan ismerjük; hisz hetek óta ez a közbeszéd tárgya. Elmondjuk mi is tárgyilagos nézetünket. Hogy ref. testvéreink uj templomot akarnak építeni és arra jó helyet akarnak, nagy örömünkre szolgál. S e célra a várostól helyet és segélyt kérnének, nagyon helyesen cselekednének. — De engedjék meg Ret. Testvérek. hogy kijelentsem: kérvényük hangja nem őszinte és aém s*eveny. — Ily szerénységgel bátran kérhették volna, hogy a kath. főtemplomot engedjék át a reformátusoknak. — Ha a szinház-téren nem volna a színház és ha oda egyáltalában nem is akarnának színházat építeni és tervezni és akkor kérnék e szabad teret templomépitésre, semmiféle kifogása senkinek sem lehetne. De ott van már a színház és a színháznak csak ott van a legjobb helye. Mily furfangos és fogárdos beszéd: a templomot a színház mögé építjük és egyelőre ottmaradhalna. a színház is. Tudják-e, templomhoz közel nem szabad korcsmának, mulatóhelynek lennie; tehát egy-két év után azt követeinők: a színházat, le kell rombolni; mert a templomhoz közel van. Azt mondják: a szinház kicsi. Mi ugy tudjuk, hogy állandó a panasz: a közönség nem látogatja eléggé a színházat. Kicsi ugyan március 15-én, de az évenkint csak egy alkalom. — Avagy lehetne nagyobb színházat egy szűk utcáktól körülvett (okollegium), vagy pláne nehezen megközelíthető helyre (fökertek) építeni? Mí lenne akkor veszély és szerencsétlenség íclején? Ugy-e erre nem gondolnak? S miből építünk egy uj s nagyobb színházat? Az önök pénzén? Hisz mindig azt mondják: »mi szegények vagyunk,« Allctmi segélyig el ? Az államnak arra nem lehet, pénze, mert Pápa elégedjék meg teljesen szép és jó színházával. Közadakozás idján ? De ki fog adni? Mindenki joggal mondhatja: 25 évvel ezelőtt épült föl a régi szinház közadakozás utján és azzal a határozott kikötéssel adtuk azt át a városnak, hogy az szinház maradjon örökre; s ha a város ezt semmibe se veszi, akkor esetleg 20 év múlva egy fele.kezet ismét kérhetné az uj szinház helyét, hogy »igy mindenünk szépen együtt lenne.« Pápán a. reformátusok száma 2500* tehát a lakosságnak nem is hetedrésze2500 léleknek pedig nem szokás monumentális templomot emelni, pláne midőn olyanok építenek, akik azt mondják: mi szegények vagyunk« — avagy ugy akarnak tenni, mint az uj főiskola építésénél, mely nemcsak hogy nem került egy fillérükbe sem, hanem még maradt is. Avagy szerény az oly kérés, mely azt kívánja, hogy a lakosság hatheted része máshova menjen színházba csakis azért, mert egyheted része a szinház helyén akar temploT A RCA Cigánybecsület. Irta . Béri F. Zsigmond. (Folytatás De ekkor már a csendőrök is lefogták Pistát; a két hatalmas legény megragadta a boldogtalant s pár perc múlva már bilincsbe volt verve a szépséges Katica jegyese. — Kétszáz florenth! — nyögött a zsidó a földön fektében. - Kendé a birtok! — sóhajtott nagy kinnal a végrehajtó s a Ságiak ősi birtokán másnap már a kevéssel előbb még rongyszedő Icig zsidó pöffeszkedett. Hasztalan kiabált a község népe, hogy sokan vannak még, akik többet is adnak érte, orros ur kimondta «a szentenciát, miszerint a Sági birtok Grünkurnpler Ignác úrra ruháztatik». Phömphásan shikherült ez a dolghot. Au veli! cshak a bél fháj en thőlem! dörzsölte a kezét a zsidó. Sikerült! Hanem az orrom! Levágatom mind a négy lábát a gazembernek ! nyögött a végrehajtó. Hogy á tizses ménkű ígesse ki ázs orrodnak a dobhártyáját! — kesergett a cigány. — Gyalázat! zúgott, közbe a falu népe. — Verjen meg benneteket az Isten! orditott Sági Pista s vadul rázta meg kezén a bilincseket. Hasztalan ! Másnap már ez a tábla fityegett a zöldsalugáteres házon: Grünkumplér Ignátz bór sör; — és khóhász'sarnoka. Kabhadó szolámi és dahán, meg subix. IV. Út hónap múlt el az árverés óta. Üt hónapig sinylett Sági Pista a megyeházán, mig végre megpillanthatta a napvilágot. A faluvégi füzesben fütyülve fujt a szél, meg-megrázta a suttogó nádast. A Tisza partján hevesen viszhangzott a hullámok moraja. A szél fel-felkorbácsolta a ringó habokat és süvöltve rohant végig a viz bodros taréján. Egy halvány, barna legény üldögélt a parton, nagy busán nézve a folyam zajlásátKörülötte felkavarodott a lég, a ki-kicsapó viz nem egyszer nyaldosta csizmáját, avittas pitykés dolmányát ide-oda himbálta a szél, — észre sem vette. Szeme előtt elhomályosodott minden. Egyszerre csak felállt. Hosszasan elmélázva nézte a viz sajgó felületét, aztán elkezdett beszélgetni a habokkal: — Öt hónapi szenvedés után hát újra itt vagyok, a bilincs lehullott kezemről, de vájjon — szabad vagyok-e azért? — Szabad vagyok, de odasirt a boldogságom! — kesergett a legény. Itt vagyok ősi falumban, hol apáim becsületben, nyugalomban éltek s hol én is nevelkedtem s ahonnan kiűztek, mint valami bitang ebet, jószágomat elrabolták tőlem, zsidó ült a Ságiak ősi fészkébe— Jöjj ide közénk! — morajlottak lassú, lágy hangon a hullámok.