Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-08-05 / 11.szám

Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör s a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: E"ész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 till. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÍ TIER JÁNOS. Kiadótulajdonos: Ä PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség; Pápán, Petcfi-utca IO-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal • Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. f 1906-ik év nevezetes Pápa városának történetében. 120 éve annak, hogv e város disze, koronája, a rőm. kath. öregtemplom, teljes pompájában készen állott a város nagy piacán. Minő öröm, büszkeség, hála tölthette el a a város lakóit e momnmentális. ragyogó templom láttára ! Hatalmas tömege az egész városon uralkodott. Ritka művészettel [megépített, gazdagon aranyozott vörösréz-tornyai ragyogtak a nap sugaraiban. Szép látvány lehetett ! Alapköve 1771 március hó 16-án tétetett le Galánthai gróf Eszterházy Károly. Pápa, Hgod, Devecser örökös ura, egri püspök, v. b. t. tanácsosnak jelenlétében. Feiner Jakab volt építőmestere. Munkásai a pápai, devecseri. tatai céhmesteremberek és pápai jobbágyok. 15 évig épült, Katona József, Biritz József és részben Simon György plébánosok alatt. 1786-ik évben fejezték be. Felszentelése a legnagyobb fénnyel és pompával ment végbe. Ezt Hódosi Prixer György, tinnini felszent, püspök, győri nagyprépost, az infulás szt. misét pedig Zsolnai Dávid veszprémi apátkanonok, püspöki helynök, végezte fényes segédlettel. Emlékezzünk ! Újítsuk fel e lélekemelő szép napokat! Hisz" olyan jól esik, ha e sivár hétköznapiságba egyegy ünnepnap is esik. Az öröm és büszkeség érzelmein kivül mélységes hála is tölti el szivemet. Lelki szemeim előtt lebeg Eszterházy Károly egri püspöknek alakja, ki nemcsak Pépa városának a büszkeségét, az öreg templomot építtette, hanem Pápa városát is valósággal modern várossátette. Talán elkala» lozom,csudálom e nagy férfin iránt elragad, de lehetetlen, hogy e 120 éves évfordulóval kapcsolatban föl ne ujitsuk azon rendkívüli érdemeket, melyek városunk törtenetének. fejlődésének főalakjává s előttünk felejthetetlenné teszik a kiváló magyar főurat és püspököt. Mi volt azelőtt Pápa? Külső ellenségtől. belső villongásoktól megviseltvidéki kisebb város. Utcái rendezetlenek, házai aprók s a bástyák körül szétszórva, nagyobb térsége nem volt. A mostani termékeny tókertek és park helyét sással, náddal félig benőtt halastó foglalta el, melyet a Tapolca folyó és Bakon vér vizei tápláltak. Most tessék megnézni ! Igaz, a mai alakját nem neki köszönhetjük, de alapját az ő zsenialitása vetette meg. Köz-, lekedésre alkalmas utakat s utcát teremtett. A mai nagypiac is főleg az ő érdemé. A mocsaras tavat Böhm Ferenc tatai mérnökével (1771 év) lecsapoltatta s termékeny szántóföldekké varázsolta. Szabályozta a céhrendszereket, elfogadta a főatyamester cimet s védőjévé tett az egyes céheknek, amit különben már elődei is gyakoroltak. Nem volt olyan városát érdeklő kérdés, hol nagy szelleme, páratlan bőkezűsége ne nyilvánult volna. Ur volt a. szó legnemesebb értelmében és főpap. A kettő benne a legtökéletesebb összhangban voll. Emlékezzünk ! Szenteljünk e nagy férfiú emlékének néhány pillanatot ! T A RCA Lilioinhervadás. — Vi'ágrege. — Ragyog a hajnal bíboros arca, Járnak a méhek zümmögő rajba. Bájos virágok százféle szinbe Köszönték egymást bókokat hintve, Mosolyg a cserje, illatos a lég. Ezer gyémánton a napsugár ég. Harmatos éjtől megittasulva Dicsérik egymást gyönyörben úszva A kert virági; de mind csodálja: Nincs a liljomnak szépségben párja: Kelyhe ezüstnél ragyogóbb fehér, Karcsú termete a jázminig ér, Edes illata oly dúsan árad. Mézben füröszti a kerti tájat. Szóltak a szépek s a liljom előtt Bókkal hajolt meg illatos fejők. Akkor az éber hajnalka szólalt, Szekfűnek súgott hallkan ily szókat: Legszebb liliom, szebb a többinél Nézd, ott magaslik s erkölcse mit ér? A mult éjfélkor csapodár lepke Járt ott s a szépnek csókra nyilt kelyhe. Szegfű haraggal dorgálta őtet: Bizony rágalom beszél belőled! Ha csúf irigység téged erre készt. Férget küldünk rád, a mi megemészt! Szólt a megszeppent hajnalka viszont: básd majd az éjjel a tilos viszonyt! Hogy az est. árnya pihenőre int, Szép liliomok szokásuk szerint Csukódtak szendén, csak a legszebbik. Várta ki büszkén ragyogó kelyhit. Rá szólt a többi: Jaj veszély érhet, Ne tárd ki kefyhed a sötét éjnek! De az nem hajtott az intő szóra. Tárta a lepkét találkozóra. Langyos szél hátán jött és libegve S kelyhére szállott a hiines lepke, Édes mámorban suttogtak lágyon, Mig pihent minden zöld levélágyon. Gonosz csillag járt akkor az égen S hullatta mérgét harmatgyöngyképen. A szép kelyhébe esett a harmat S ocsúdván érzett égő fájdalmat. Elszállt a lepke, megszűnt a mámor, Bánat és szégyen eredt nyomából. Hogy rózsás szinben fénylett a hajnal. Megtelt a kis kert. sírással, jajjal, Szép liliomok busán könnyezték Hervadón látva a büszke testvért. Mi lelt — kérdezték — hova lett élted? Rozsdaszin szeplők kelyheden égnek. De csak halk sóhaj felelt a szóra S meghalt a kertnek legszebb lakója. * A jámbor szekfü azon az éjen Hajnalka mellett virrasztott ébren; Látta titkon a liliom vétkét, Hogy itta kelyhe a harmat mérgét S társinak reggel sirva beszélte, Mint, lett a szépnek szomorú vége. Gergyesi Ferenc.