Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-07-29 / 10.szám

I. évfolyam. Pápa, 1906. juliüs 29. 10. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör s a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre . . . . 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petöfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is ;lletö mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. é Árdánháza. Irta: Varga Rezső. Ezen a c.imen egy kis közlemény jelent meg a »Budapesti Hírlap« f. hó 22-iki számában. Nem tudom, ki irta, mert csak V. L. kezdő betűkkel van a közlő neve jelezve: de azt tudom, hogy aki elolvassa, megdobban a szive örömében. Egy kis falunak, Árdánházának a sorsa van leirva, melyet ifjú lelkészének, Kossy Eleknek gondoskodása és szorgalma kiemelt a szegénységből, sőt virágzóvá tett. Tiz évvel ezelőtt csak 28 ökre volt a falunak, most. pedig 276 drb szántja a határt. A házak patyolat tiszták, az udvar felsöpört, az ablakok nagyok és nincsenek papirossal ragasztva. Jólét honol minden házban, se hire, se hamva a szegénységnek. Hogyan mivette ezt. a csudát Kossy Elek lelkész ur? Meg van irva. olvassátok el és tanuljatok belőle. Higyjetek saját szemeiteknek, mert ha én irnám le, talán vakbuzgó szövetkezőnek tartanátok. Letettem a »Budapesti Hirlap« emiitett példányát szövetkezeti boltunk asztalára, vegyétek kezetekbe és olvassátok el. Én csak a közlemény végét idézem, mely igy hangzik: »És ahová inség oszlatásért fogtok munkába, ott kivirágzott a népjólét fája. Árdánháza egy beszédes gyönyörű példája, hogy a helyesen vezetett szövetkezet előtt mindenki vegye le a kalapját«. Igy fejezte be cikkét V. L. és bizonyára nem tért el az egész ország szine előtt egy hajszálnyira sem az igazságtól. IIa Árdánháza népe közönyös lett volna a szövetkezeti eszme iránt és ha bizalmatlanul fogadta vr ina lelkészének jó tanácsait és oktatását, akkor nem létesülhetett volna a faluban h/tejszövetkezet, nem volna szövőtelepük, szilvaaszalójuk, szeszfőzőjük és nem tudnának 40,000 koronás munkát vállalni a kincstártól. A pap bizott népében, a nép pedig papjában és ez a kölcsönös bizalom megtermette a falu jólétét, virágzását. Hány ezer ilyen boldog falu lenne az országban, ha a nép jobban hallgatott volna barátaira, mint ellenségeire. Nem jutott volna egy talpalatnyi földünk sem bevándorlók kezére. Nem volna mos! a magyar ember béres vagy cseléd saját földjén. Nem roskadoznának templomaink és nem volnának dohos levegőjű, szalmafödeles iskoláink. Nem lennének most szétszórva véreink Európában és Amerikában. Nem aratnának most itt aranykalászt a. bevándorolt varázs szavú uzsorások. Amint megveted az ágyadat magyar ember, ugy alszol benne. De ne keseregjünk az elmúlt idők hibái felett, hanem fogjunk kezet és dolgozzunk vállvetve jobb jövőért. Amit az elmúlt lomba század veszített, visszaszerezheti egy serény évtized. Amit rombadöntött á bizalmatlanság, azt gyorsan felépítheti a bizalom és összetartás. Taszitsuk félre az egyenetlenséget szítókat, mert azok vagy gyávák, vagy a bevándorlók iepálinkázott ügynökei. Ilyenek lármáznak a mi szövetkezetünk TA RCA Jól fűtöttek ... Jól fűtöttek fenn a napba', Kiszáradt a gégém csapja; Mig a pintest ölelgettem, Tilosba ment a ménesem. Fó'biró ur, megkötetem, Nagy keményen ne büntessen, Hiszen tudjuk, — itt is néha Nem legjobban fog a kréta. Pista fiam, hallod-é te, Vesd a pánytát a szürkére, Hajtsd a biró udtarára, Derék ember, megszolgálta. Takács Gedeon A gesztenyefa árnyékában. Ott áll a nagy gesztenyefa, a szőlőhegy alján, a présház közelében. Körülte kis tisztás, a tisztáson tul kis fenyveserdő. Elhullatták már lombjukat a fák, hűvös szél fuj SzentSebestyén felől, de engem még egyszer a gesztenyefa alá csalt az őszi napsugár. S a mint a szél végigbúg a fenyők örökzöld koronáin, azok regét suttognak nekem letűnt idők boldog embereiről. A harmincas évek elején nemes nemzetes Berkessy uramé volt a szőlő-hegy. Nem ütött még bele a civilizáció filloxera és pernoszpora képében. Adót tőle nem fizettek, mégis aranyos fürtökkel dúsálkodott a tőke. Öreg János vincellér, Jutka asszony a felesége és Ferkó fiuk Isten szent nevében végezték munkájokat: kezdve a metszésen, végezve a préselésen. A szüret ideje ugy lett beosztva, hogy ne mindenütt egyszerre legyen, mert komámuraimékat, sógoruraimékat s a többi ismerősöket mind meg kellett hivni. Akkoriban az egész tótság urai mind rokonok, vagy legalább is jóbarátok voltak. Odahaza az ősi portán a nemzetes aszszony leöldöztette a már e célra hizlalt libákat. récéket, csirkéket, hogy kedves vendégeit lehetőleg jól láthassa el. Juliska, a ház örüme, büszkesége, a szépséges kisasszony sajátkezüleg dagasztja a jó porhanyós vajas pogácsát és egyéb finom süteményt. A nagy gyepes udvar hátulján nemzetes uram mosatja Miska kocsissal a hordókat. Mig idehaza igy készülődtek, azalatt kint a szőlőben a vincellércsalád sem pihent. .A hegytetőn volt az uriház; egy nagy szobából, konyhából és pajtából állt az egész. De mily ragyogó fehérre meszelte .Jutka asszony azt. A földjét szépen kisározta, mert alighanem tánc is lesz. A konyhán is minden darab edény fényesre lett zsurolva, mert tavaly óta bizony poros és rozsdás is lett. János szakértő arccal vizsgálja a távolabb álló présházban a prést, igazit rajta egyet-mást, kiforrázza kétszer-háromszor, megkeni a nagy nyomtatófát. emelő facsavart, hogy ne nyikorogjon, ha