Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-07-29 / 10.szám

PÁPA és VIDÉKE 1906. julius 29. ellen is mindenféleképen. Egyszer ugat- j nak, mint a kutya a holdvilágra, máskor meg krokodil könnyeket hullatnak és kaján módra féltik szövetkezetünket, j a bukástól, pedig ha nyitott szemekkel nézünk körül, az ilyen pityi-potya fráterokat könnyen felismerhetjük és lesajnálhatjuk. Akinek részvénye van, vagy ha nincs is, hanem mint. vásárló pártfogónk I néz he holtunkba, az látja olt a pezsgő I életet, élénk forgalmunkat és becsületes munkánkat. Az. nem hisz azoknak a bitangoknak, akik oly vak ostobaságokat hocsájtanak a hir szárnyaira, hogy nem tudunk gabonát vagy cukrot venni, mert nincs pénzünk. Az ilyen hirek csak a gyávákat félemlítenék meg, ilyenek pedig köztünk nincsenek. Kitől kértünk már hitelbe gabonát vagy cukrot? Szóljon az illető, hadd fizessük ki. Nem vagyunk annyira hülyék, mint azt azok a pálinkával megvesztegetett hamis hirezők gondolják. Az ilyen hitvány lelkeket sárba tiporja a szövet4 ' I kezeti eszme, mely átjárta az emberek j szivét és agyát, hogy diadalutra induljon az egész országban. Láttuk a lelkesedést, mely a folyó hó 20-án megtar- j tolt kerületi gyülésünkön megnyilatkozott, midőn az egybegyűlt hatvan szövetkezeti igazgató egyhangúlag kimondta, hogy szövetkezetünkben fogják áruikat beszerezni. Önként, tiszta meggyőződésükből hozták e határozatot, mely szövetkezetünket a pápai járás kereskedelmének hatalmas tényezőjévé avatta. Üdvözöllek benneteket falusi Testvérszövetkezetek, amiért megígértétek, hogy karöltve fogunk együtt küzdeni. Lebegjen előttünk Árdánháza példája, hol minden maga kezére dolgozó ember szövetkezeti tag. Önmagunkat becsüljük meg, ha ily példát követve megragadunk minden oly alkalmat vagy eszmét, melynek zászlója alá sorakozhatik gazdag és szegény, ur és polgár. Fűzzön koszorúba bennünket a faji szeretet lánca és becsüljük meg különösen »azokat az embereket, akik már hivatásukból kifolyólag is a népjólét előmozdításán fáradoznak. Szeressük papjainkat és tanítóinkat, mint ahogy szeretik az árdánháziak. Hallja meg Háry János is, hogy mit mondott M&iláth József gróf a héten Fonyódon tartott szövetkezeti nagygyűlésen, azt, hogy: »A tanítói kar valóságos hadsereg, melyre nagyobb szükségünk van, mint a szuronyokra«, mert az ő munkásságuk után: »Sugárként kifejlődhetik a hitel, a fogyasztó, a magtár, a tejszövetkezet, a dalos egylet, házi ipar, egyszóval a falusi jólét emelésére irányuló minden intézmény«. Éljenek az Árdánháziak, hogy sokan tanulhassunk az ő példájukon. Munkaadás és az építendő kath. iskola. (A pápai rom. kath iskolaszék szives figyelmébe) O Nevezetes szociális gondolatok az u. n. létezési jog és az u. n. munka jog. Az egyik szerint, mivel az ember a világra született, joga van élete folytatására, tehát élete fentartására. Akinek vagyona nincs, munkája után kell megélnie. Ebből folyik a munka joga, vagyis azon jog, hogy akinek nincs megélhetést biztositó vagyona, joga van a munkára. A soc. demokrata elmélet csinálói ez utóbbihoz ragasztanak egy vakmerő állítást, azt t. i. hogy joga van a munkásnak arra, hogy munkát kapjon. Ez azonban nem folyik a munka jogából! «Jogom van a munkára», ez azt mondja, hogy senki sem akadályozhat. oly munkában, mely megengedett és másnak jogát nem sérti. De a hozzáfűzött gondolatból sok igazságtalanság születnék. Pl. van az udvaromon egy öl felvágatlan fa, és van a zsebemben 5 korona; a fát nem kell felvágatnom, az öt koronára másutt van szükségem. Beái lit hozzám egy munkátlan és a létezési jog és a munká jogán (mert a soc. «apostolok nem ugyan magára a névre, de a gondolatra kinevelik híveiket) követeli, hogy ővele vágassam fel, holott nekem rendes, szokott, régi favágóm van, jó megbízható embei és hozzám liuzó. Ez magán ember példája, de hozhatunk fel példát a mai magyar iársadalmi életből, — hatósági munkaközvetítők vannak, mert a munkátlanok már veszélyessé kezdtek válni a közbiztonságra, a közcsendre, igy kellett gondoskodni a baj orvoslásáról. De itt hangsúlyoznunk kell, hogy az államnak, a társadalomnak nem kötelessége, hogy az egyes ember földi jólétéről gondoskodjék. Csakis a nagyobb társadalmi baj elkerülése végett a tömeges munkátlanság esetén keli közbelépnie. Azonban a felebaráti szeretet gyakoroltatja velünk a munkaközvetítést. De kimondjuk, hogy a szeretet csak akkor okos, ha jól rendezett. Szeretnem első sorban azt kell, aki hozzám húz, velem tart, nem ellenségem. Nem kötelességünk tehát bárkinek munkát adni, hanem csak annak, akinek akarunk, vagy jónak látjuk. E pontnál térjünk át az iskola ügyére! Besenbach ur beadta ajánlatát a m. t. iskolaszékhez. — Besenbak ur tudomásunk szerint nem válogat munkásai közül azon szempontból, vájjon ker. socialista-e, vagy vörös socialista. De egy kimondottan hitvallásos, a jelen esetben kath. erkölcsi testületnek, amilyen a kath. iskolaszék, kell külömbséget tenmajd használják. A présház melletti pincében állanak szép sorban az óboros hordók ezon mód porosan, pókhálósán. Ezekhez ugyan nem nyúlna, hadd lássa a nemzetes ur, hogy János érintetlenül hagyta őket. A pincén tul van a vincellér-lakás, egy szoba, konyha és kamra, mind gondosan ki lesz takarítva, mert szüretkor annak a sok hetyke urikocsisnak Jutka asszonynál lesz terítve. Végre megérkezik a nagy nap. Korán reggel társzekéren viszi Miska az uri családot és a rengeteg eleséget a szőlőhegyre, még a gitár is fel lesz téve, hátha még ma szükség lesz rá. Megkezdődik a munka; csinos leányok metélik le a fürtöket; a két vincellér és Miska atig győzik a puttonyokkal elhordani. Nemzetes uram a szüretelőknél vigyáz, nemzetes asszony és Juliska a konyhán sürgölődnek hogy a vendégek jöveteléig minden készen legyen. Egymásután érkeznek meg azok; már a kis fenyves utján puskaropogással jelezve közeledésüket. Nemzetes uram régi mordályával felel nekik Istenhozottat. Kölcsönös üdvözlés után végigjárják az egész szőlőbirtokot, elszélednek a szüretelők közt, azután a házigazda szives hívására az öregebbek a pincébe mennek bort kóstolni, az ifja pedig letelepszik a nagy gesztenyefa alá, ahonnan az egész muravölgyön végiglátni. Előkerül a gitár, megcsendül a dal. Akkoriban nem tartották műveltnek, aki németül nem tudott s azért nagyon divatos volt mindenféle lovagének. A vendégek már sok szép német nótát elckdoltak, midőn a házikisasszony, vette kezébe a gitárt s rákezdte a Kisfaludy örök szép «Csobánc»-át énekelni. Senki más nem tudta a dalt, csak ő és Károly úrfi. Károly úrfi a szomszéd birtokos fia volt. 'Most végezte iskoláit Pozsonyban, s ha Isten megsegíti,'a jövő megyegyűlésen megválasztják esküdtnek. Ők énekelték olyan szépen, hogy mire az utolsó versszak is elhangzott, még sokáig némán, megilletődve álltak a többiek. Azután mindenki szerette volna tudni újra és újra és újra kellett megismételni, mig végre az egész fiatalság együtt énekelte. De megcsendül a környék templomainak tornyaiban az estharangszó. Elnémul a dal, minden ajak imát rebeg. Majd vacsorára hivő szava hallatszik a háziasszonynak, bemennek s leülnek a teritett asztalhoz. Még a vacsora felére sem értek, felhangzik az ajtó előtt a Rákócy induló. Az öreg Gsernelóczi Laci bandája az. Nem kellet felkérni, jól tudja, mikor van melyik háznál névnap s ki mikor tartja a szüretet. Emlékezete naptárában ezek a számok piros betűkkel vannak feljegyezve. Táncra perdül a fiatalság s ugy éjfél felé már az öreg urak is kezdik a nénémasszonyokat forgatni. Károly úrfi is összekerül Juliskával. Eszükbe jut együtt töltött gyermekkoruk ezer apró eseménye. Mint kergetődztek, mint mutogatta Juliska bábuit, kis cicáit s egyéb játékait az idősebb Károlynak. ; ő meg mint épített kártyavárakat Juliska gyönyörűségére. — Eszébe jut-e Juliska kisasszony — kérdé Károly, hogy olyankor mindig azt mondta, majd ha mi nagyok leszünk, én leszek a mama, te meg leszel a papa és mi is ilyen szép kastélyban lakunk, de igaziban? Volna-e kedve X