Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-07-15 / 8.szám

6. PÁPA és VIDÉKE 1906. junius 15. külföldiért mázsánkint az árán íelül 6 korona 30 fillér vámot fizessen. Auszfrianak a saját termésével nem födözött évi bnza szükséglete 18—14 millió métermázsa és ő ennek beszerzésére az idén egyenest Magyarországra van utalva. Mert a velünk versenyző országokban: Galíciában, Oroszországban sőt Amerikában is, gyenge termés mutatkozik. Ennélfogva holt bizonyos, hogy az osztrákok — ez idén először — kénytelenek lesznek az előbbi évek áraihoz képest legalább 6 koronával többet fizetni a magyar búzáért, mint az ezelőtti években. Mert ha ezt nem teszik, külföldről kell rosszabb búzát, messzebbről, tehát drágábban hozatva, a mieinknél is magasabb áron fogyasztaniok. Ezt pedig nem fogják megtenni, mert drága mulatság lenne. Ezt akarják szédelgő börzejátékukkal kikerülni és innen van a budapesti börzén a 15 korona 60 filléres jegyzés, hogy aztán ennek alapján a falusi kupecek 14 — 16 koronás árakon összeharácsolhassák a gazdáktól a készleteket s mikor aztán felgyüjtötték, a vámra hivatkozva, óriási haszonnal adják tovább. Nagy jót tenne a néppel, aki ezt a ravaszul kitervezett parasztfogást plakátokon hozná köztudomásra és értesítené a gazdákat, hogy aki ez idén 20 koronán alul egy zsák búzát is elveszteget, az készpénzt dobál ki az ablakon. Kérjük lapunk barátait, hogy ezt a cikket lehetőleg juttassák az érdekeltek tudomására és a nép okulására alkalmas helyen függesszék ki. Ennyivel tartozik a népjólét előmozdításának mindenki, aki a nép kezéből él — már pedig mindnyájan abból élünk. Hátra van még, ezen vérszopók és csatlósaik ellen az önvédekezés módjait kifejteni. Az az orvosság, hogy »nem kell hegyére. Szent válla roskadozott a teher súlyától, mert még a keresztet is neki magának kellett vinnie. - Ott álltam én is az orditó néptömegben s megesett rajta a szivem. Észrevette szánakozásomat. Rám pillantott, Benja- min, ha te azt láttad volna! Megrázkódtam, mintha a villám ütött volna belém. Szivemet gyötrő fájdalom mardosta. — De gyermek voltam még akkor. Azok a benyomások csakhamar elhamvadtak, csak néha-néha cikáztak végig lelkemen, mint távoli villámlás elhaló fénye. Mire fölserdültem. szivem már megromlott, a szenvedélyek őrült erővel ostromoltak. — S én szerencsétlen engedtem az árnak. Elbuktam. Vétkeztem. — De az Ur Jézus megkönyörült rajtam. Elküldte tarsusi Pált, az ő lánglelkű apostolát, hogy megmentse lelkemet. Most is a fülemben csöngenek még ennek a szent embernek a szavai, nem ő találta ki, mesterétől tanulta. nekik eladni«, nem vezet célhoz; azért, mert a termelők milliói között szorult ember' mindig akad, aki kénytelenségből elvesztegeti a termését. Hanem meglevő és rögtön életbe léptethető ellenfogásokat kell kieszelni. Hála Istennek, ilyenek is akadnak választékban. Először is: Ne adja el a gazda búzáját szabott áron, hanem alkudjon meg a kereskedővel éppen ugv, mint ahogy ez a malmokkal alkuszik. Ennek a szerződésnek ismét többféle formája lehet. 1. Elád a gazda például 100 métermázsa búzát, vesz föl rá métermázsánkint öt forint előleget, hogy sürgős szükségleteit fedezhesse; a többi pénzre vonatkozólag pedig ugy nyilatkozik, hogy: »Majd eljövök a többi pénzért, ha á napi ár nekem tetszik.« Az ár pedig: a hasonló sulyu buza budapesti ára, levonva a legközelebbi állomástól Budapestig járó vasúti fuvart — ami állandó összeg. Ha a kereskedő és malom spekulál, spekuláljon a gazda is! Hisz most is azt teszi — tudtán kivül. 2. Eladja a gazda a búzát, be is szállítja, de előre kiköti, hogy például a március 30-iki börzei ár szerint fognak leszámolni; a kockázat viselése fejében a malom nem fizet kamatot, viszont használta s forgatja pénzét a hitetbuzából készült lisztben s ad arra mm.-kint bizonyos előleget, rendesen 5—6 forintot. Ne tessék a malmot attól félteni, hogy nagy lesz a rizikója. Mert a malom, ha például át vesz 1000 mm. tényleges búzát márciusi leszámolásra, egyszerűen fedezi magát a börzén ugyanannyival hasonló leszámolásra. És ezzel leszögezi a napi árakat, ugy hogy ő az ár nélkül vett buzán nem veszíthet, de esetleg nyerhet, addig is elhasználja azt a napi áron, mert a liszt árait ahhoz szabhatja. Ugyanis a márc. 30-án esedékes papirosbuza, a tényleg átvett buza aznapi árához képest a) vagy emelkedik, b) vagy sülyed, vagy c) azonos áron lesz, mely esetben a két üzlet fölmegy egymással. De fölmegy az árkülönbség mindkét másik esetében is; Mert ha március 30-án drágább lesz a papirosbuza, mint volt a valódi, akkor amit a papiroson nyer, azzal kiegyenlíti azt, amit az effektivbuzán elvesztett. Ha pedig a papirosbuza olcsóbb lesz, mint a tényleges vételkor volt a beszállított buza, akkor kifizeti a gazdát ós zsebrevágja a különbözetet. Ez az eset azonban, hogy tavaszkor olcsóbb legyen a buza, ritkaság; mert a jövő termés bizonytalansága, a készletek megfogyatkozása és a malmok őrlési kényszere, vagyis embereik foglalkoztatása, a legjobb kilátások mellett is rendszerint megemeli tavaszkor az árakat. Mihelyt a börze urai tapasztalják, hogy a termelő is spekulál és tényleges részt kér a határidő-üzletből: nem marad neki más hátra, mint ezt az uj állásfoglalást tűrni és vele megalkudni, A gazda ezzel nem megy bele semmiféle uj kockázatos játékba, hanem megmarad a régi álláspontján; amennyiben eddig is hol vesztett, hol nyert, aszerint amint eltalálta a legmagasabb, vagy legalacsonyabb árat. Átlag mégis a nagy többség folyton vesztett, mert aratáskor legtöbb a kínálat és legnyomottabbak az árak. Ezt a tömeges kínálatot kell tehát összetartással megosztani s kártételétől menekülni. És ennek a sikere föltétlenül biztos, ha a.jobb gazdák egyenest kijelentik a kereskedőnek, hogy másképen, mint tavaszi vagy évvégi (december 31.) leszámolásra nem hajlandók búzát eladni. — Gyermekem, megbocsátatnak a te bűneid! De többé ne vétkezzél... — Nem! Soha! Ismersz Benjamin. En megtartom a szavamat. A meddőség már nem szégyen. A szűzi tisztaság most már dicsőség. — De te ezt nem érted! Adja az ur, hogy megértsed! Elhallgattak mindketten. A leányka szeméből csudálatos melegség sugárzott ki, arca lázas tűzben égett. Benjamin tépelődve nézett maga elé. Szive majd megrepedt. 'Amint ott álltak tekintetüket a határtalan hegyláncolatra szegezve, hirtelen megkondult az egyik szikla, mintha harang szólott volna. — Isten veled! — riadt föl a leányka. — Isten veled! Benjamin, felejts el engemet. — Soha! Soha! — kiáltott a férfi elkeseredve s keblére akarta ölelni a leányt forrón, tüzesen, szenvedélyesen, hogy soha, de sohase válhasson el tőle, de Sára, mint az evet siklott ki karjai közül. A férfi a kétségbeesés erejével szaladt utána. Egy kiszögelésnél sikerült is elérnie. Megragadta erős karjaival, de ugyanebben a pillanatban rémülten leikiáltott. Az oroszlán ordít igy, mikor a kölyköt rabolj ák. A leányka alatt megcsúszott az ingatag talaj. Ruhájának széle ott maradt Benja'min kezében, ő maga meg alázuhant a hegy lábánál zuhogó vizesés sziklás partjára. A fiatal ember egy pillanatig halálra döbbenve állott a sziklacsúcson, aztán lélekszakadva róhat alá a mélységbe. Maga sem tudta, hogy ért oda. Ott pihent a szép Sára. Aranyhaja kibomlott s ráborult bársonyos arcára, keble alig pihegett, szive alig dobogott, csak nefelejcs-szemének boldog, mélységes tüzű ragyogása matatta, hogy van még benne élet. Benjamin reszketve, zokogva borult le mellé. A haldokló észrevette s édesen mosolyogva vigasztalta: