Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-07-15 / 8.szám

I. évfolyam. Pápa, 1906. julius 15. 8. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A Rápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. * — AV ^<Ö^lőfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség; Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető minden­nemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. .; MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.\ Gazdák ide vigyázzatok! Irta: dr. Molnár István. Nincs a magyar parasztnak na­gyobb ellensége, mint önmaga. Mert szük látókörénél fogva semmit sem tud az üzleti világ rohamos fejlődéséről. ígv aztán rendszerint rosszul vesz és rosz­szul ád el. Erre a tudatlanságra egész rend­szert építenek a nép nyuzói. Ha a gazdák zöme rendesen olvasna az ő igényeihez irott gazdasági lapot, akkor föl lehetne világosítani most is, máskor is, hogyan kell a nép nyakára szánt hurkot rá­pányvázni a csalóéra? Az a kis kiadás, melyet a gazda az ő szaklapjáért fizetne, évenként tízszeresen megtérülne neki s igy ez lenne az ő leghasznosabb be­fektetése. Mig ez létesül, addig is kér­jük a nép barátait, hogy az alábbi fej­tegetést terjesszék minél szélesebb körben. Ausztriában el van tiltva a papiros­buza, Budapesten ellenben szabad ; mert igy akarták régente a szabadelvűek. akik a népet a hamisok közprédájául szánták. Már most mi történik ? A bécsi börzejátékosok itt játszanak a buda­pesti börzén és tömegesen vetik piacra azt a búzát, melyből nekik egy szem sincs, nagyon olcsón. Céljuk ezzel az, hogy a bőséges kínálattal lenyomjak itt az árakat és ezzel a fogással a terme­lőt, aki kénytelen termését a szérűről eladüi, megkárosit.sák. Ez az egész forgalom a börzén teljesen lát.szatos és hamis. A bécsiek és az ő itteni bűntársaik épen ugy dol­goznak, mint a hamis kártyások, akik ketten-hárman közrefognak egy negye­diket és mig a kifosztott áldozat pén­zén megosztoznak, addig egymásnak tolvajbecsülettel pontosan visszaadják a különbözeteket. A börzén is igy törté­nik, mert a papirosbuza lovagjai csak egymásnak adnak el olcsón és rend­szerint egyforma mennyiséget, ugy hogy köztük különbözet nem is támadhat s a.' egész játék csupán a tényleges buza árának leverésére való. vagyis a ter­melő bőrére megy. De beszéljenek a számok! Budapesten julius hó 2-án az uj buza októberi szállításra 15 korona 60 fillér méterenkint. Ugyanakkor Ame­rikában Newyorkban a börzén 16 ko­rona 60 fillér, tehát egy teljes koroná­val drágább. Ez annyit jelent, hogy Amerikából az európai szabad piacokra, amelyeken gabonavámot nem ismernek, nem hozhatnak a mi rovásunkra egy könnyen búzát, mert annak árához még szállítási, kezelési, biztosítási és egyéb dijak is járulnak. Innen van, hogy a jelzett napon Liverpoolban, angol földön 18 korona, Párisban 22 ko­rona, Berlinben majd 21 korona a buza méterje. Kérdés már most: lehet-e komoly világárnak elfogadni a budapesti jegyzést? Nem lehet, mert az Ausztriával való és március óta érvényes vámszövet­ség szerint minden méter külföldi buza, amelyet Ausztriába vagy Magyarországba behoznak, 6.30 kor. vám alá esik. Ausztria tehát arra van utalva, hogy vagy tőlünk vegye a búzát, vagy a TÁ RCA Ellentétes világok harca. Irta : Béri F. Zsigmond. I. Keltőn állottak fönn a hegyfokon. Egy férfi és egy nő. A férfi arca forrongó tűzben égett, sze­mében pokoli szenvedély lángolt. A leányka vonásain szelíd, mélabús komolyság honolt. Szemében ott lobogott egész benseje: szegény, szenvedő szive, mely annyi megpróbáltatás után végre révpartra ért; olt lüktetett, a lelke, melyen annyi tévedés, annyi vergődés után újra tisztán, egész fényében ragyogott az örökkévalóság gondolata. Selymes pilláját álmodozólag hunytai le szemére és szelíd, de határozott hangon mondta a szenvedélytől égő ifjúnak: — Benjamin, az Ur látja a lelkemet, hogy igazat mondtam. Ne* kísérts, ne csábíts! Úgyis hasztalan erőlködő!, mert az Ur Jézus megvéd engemet! — Sára! — kiáltotta az ifjú szenvedé­lyesen. — Ne, csak ezt ne mond! Hát el tud­nád feledni azt a sok édes órát melyet együtt töltöttünk? Hát nem emlékszel már azokra a szép, feledhetetlenül szép napokra mikor a szivünk ugy egybeforrott, mikor az ajkunk... — Ne, ne idézd föl előttem ezeket a ké­peket esengett a leányka és szemében köny­nyek csillogtak. Halvány, átlátszó arcát pirosra festette a szégyen. — Ami előtted gyönyörű, utálatos én előttem, amit. te visszakiváns, at­tól én undorodom. Vétkeztem, de met bűn­hődtem érte. Ne, ne idézd föl a multat, az — Ur Jézusra kérlek! — De Sára, én szeretlek. En azt aka­rom, hogy te ismét a régi légy. Még azt is elnéztem, hogy Krisztust imádd; az én olda­lam mellett majd úgyis visszatérsz Izrael ősi Istenéhez. — Az Isten nemcsak Izrael Istene, ha­nem az egész világé. Ne fáradj, Benjamin. Az én elhatározásom megmásíthatatlan. Soha, de sohasem leszek a tiéd, mert én már elvagyok jegyezve** Krisztusnak. — Krisztusnak! Mindig csak ennek az amitónak nevét hallom! Sára. hát zsidó nő te? Nem tudod-e, hogy a meddőség szégyen minálunk? — Jöjj, légy az én feleségem! Vesd le e darócot, én bíborba öltöztetlek. Hullámos, aranyos hajadat megkenem illatos ollajjal, gyönyörű karjaidat csillogó ékszerrel ékesítem. Jöjj, szivem epedve vár. Légy az én felesé­gem. Ha nem kell a pompa, menjünk hát el messze, messze, hova a madár sem jár. Ma­gas hegy ormára, csillogó patak mellé, ott. épitek ( ides, puha fészket s élünk, mint a madár, ott fönn a magasban, egymásárt élve, egymást szeretve, boldogítva. — Nem! Sajnállak, Benjamin, de nem segíthetek rajtad. Akit te káromolsz, az Izrael Megváltója. Ti nem fogadtátok be, megtagad­tátok. megostoroztátok, keresztre feszitettétek, de én Üdvözítőmnek vallom, ki vérét ontotta érettünk a kereszten! Nem feledem el soha azt az órái, mikor oda hurcolták a Kálvária

Next

/
Thumbnails
Contents