Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-06-17 / 4.szám

1905. junins 17.' PÁPA és VIDÉKE 2. tul nincs szerepe, az intelligencia egy része meg tán azért, mert a szocialista agitációkban nem látott egyebet a papság elleni izgatásnál. A szociáldemokrácia igy szabadon garázdálkodhatott. Hiszen jóformán nem volt, senki, aki gátat vetett volna terjedésének. A nép lelkében lappangó elégedetlenség. a kormányok üldözése, a börtön, a már-már szinte elviselhetetlen adórendszer mind-mind csak az agitátorok malmára hajtotta a vizet. Csak egy-két évvel ezelőtt akadt néhány lelkes munkás és pap, aki nem ijedt meg a »vörösök« terrorizmusától, hanem kibontotta a ker. szocializmus lobogóját. S az ige jó földbe hullott. A munkásság igen jelentékeny része hallgatott a szive jobbik felére. Újra imádja Istenét, újra szereti hazáját. És bízik egy szebb, boldogabb jövőben. De nemcsak bizik benne, hanem küzd, fárad, szenved, dolgozik is érte. Ezt. a célt szolgálja a pápai Ker. Munkás-egylet is! Szeretettel kérek azért mindenkit, akinek a szive melegen tud érezni, keresse fel a mi derék munkásainkat. Higyjék el nekem, szives fogadtatásban lesz részük. Alert a mi becsületes, jóérzésű munkásaink megbecsülik azokat, akik szeretik őket. És ne szégyeneljék. ha az a munkás megszorítja a kezüket. Kérges a tenyere, a munkától megdurvull, megbarnult, de szenny nem érintette. Színarany a lelke. Valóságos bün, hogy ennyire elhanyagoltuk! Hiszen az az egyszerű ember is vér a mi vérünkből! Ugyanazok az eszmék lelkesítik, ugyanazok az érzések hevítik. Az is szenvedett, vérzett a hazáért! S tagadhatatlan, hogy szenvedéseiért nem igen kapott jutalmat! Legyen az intelligencia a tölgy, a nép a repkény. S a repkény ölelje át a tölgy sudarát oly forrón, oly erővel, hogy ne legyen többé hatalom, ami el tudja őket szakítani egymástól! Akkor aztán jöhet a vihar. A pusztító, a rettenetes. Jöhetnek az izgatók! Csalóka jelszavak, kápráztató Ígéretek többé nem tudják őket egymástól elválasztani. Mert szeretik egymást! Tegyük a pápai Ker. Munkásegyletet a ker. szociálizmus bevehetetlen várává Ma még nem késő. Két év múlva talán már késő lesz! Pápa-Devecser-ukki vasút. O Ha a hírlapok valóban a kövélemóny tolmácsai, akkor azt kell hinnünk, hogy a tervezett Pápa-ukki vasút, melyre Rechnitz Béla pápai kereskedő engedélyt nyert, városunk kereskedelmét és iparát újjá alakítja; városunkat vasút dolgában Kiscellé, sőt Szombathellyé varázsolja. Bár csakugyan igy lenne! Erre a tervre vonatkozólag van egy kifogásunk és több kétségünk. Kifogásunk az. hogy a vasút oly. művészi lóugrások szerint van tervezve, hogy egy csapásra akarja érinteni Borsosgyőrt és Kéttornyúlakot, Dereskét és Dáliát, majd Sa^ lamont, Noszlopot, N.-Bogdányt, Oroszit, Borszörcsököt, és egy váratlan halra át-tal — Devecsert. Innen Zalamegyében Bodorfám át Csabrendekre, — végre merész könyökfordúlással Ukk állomásra futna. Ez, valljuk. meg,, egyes helyeken művészi csavargás; vagy, talán egyik-másik helyen majd szeli a község határát s majd — fütyül nekik, de messze' tőlük robog tova. Ennek nehezen fog örülni az; u. n. érdekeltség. Persze, ha több község haspesti úr« érdeklődik a sorsa iránt! Kérdezősködik ügyes-bajos dolgai felől. 8 ami a fő. emberi hangon beszél vele. Mintha csak az édes testvére volna! 8 észre sem veszi, hogy lassankint egészen átalakul a lelki világa. Azelőtt ez a föld volt. neki mindene. Érte bármely pillanatban szívesen kiontotta volna a vérét. Most már nincs hazája, csak — földje! Azelőtt, ha bánat érte. imádságos ajka az Isten nevét suttogta s lecsillapalt a lelke. Most, a fájdalom keserű óráiban csak a mások jólétét, csak a mások boldogságát látja elhomályosult tekintete s vérbe borul a szeme, ökölbe szorul a keze! Ő maga nem veszi észre, mennyire átalakult. De annál inkább észreveszi a gazda. Egy szép napon csak arra ébred. hogy az aratója letette a kaszát. Ott. áll a tenger buza — aranykalásza, ott csillog a napfényben, de a kasza nem peng, az aratók ajkán nem csendül föl az ének. Csend van, mintha a temetőben járnánk. Gazda és arató már nem testvérek. Nem értik , meg egymást. Egy egész világ választja el őket egymástól! S az áldott rónákon nincs többé élet! Ugyan igy vagyunk az ipar és kereskedelem terén is. Munkaadó és munkás közé mélységes árkot ástak az izgatók, meg a rossz törvények. Mily könnyű lett volna a gyógyítás kezdetben! Hiszen az intelligencia a nép természetes vezére. Maga is a népből sarjadzott. A lelke gazdagabb. Szellemi kincsekkel azért áldotta meg az ég, hogy szétossza vérei között! De nem igy történt! A papság egy része és a világi intelligencia túlnyomó többsége mereven elzárkóztak a szociális kérdések elől. A papság tán abból a téves felfogásból indult ki, hogy neki az oltáron vissza. Dolgozni ugyan már tudok egyet-mást, de a főzés nagy mesterségéhez biz' nem is konyítok. Tehát otthon még megtanulok sütni, főzni, várni stb., hogy azután mentől előbb elérhessem célomat. (Leül). A múlt évben már tettem kisérletet a sütés-főzésben. Ugyanis édesanyámnak fontos ügy miatt hamar Pestre kellett mennie s engem, mint nagy lányt bizott meg, hogy vezessem a háztartást. Hozzá fogtam teljes komolysággal a nagy munkához. Elhatároztam, hogy burgonyalevest, zöld borsó főzeléket, borjúcombot kirántva és almás rétest készítek. Pompásan sikerült! A leves ugyan kozmás volt, a főzelékből és húsból kimaradt a só, de hát — Istenem — csak nem sózhatja el az ételt az, aki apáca akar lenni! Meg aztán a rétesből is kifelejtettem a mazsolát, no meg a cukorral is fösvényen bántam, de egyébként — kitűnő volt az ebéd. Az egészet — nekem kellett megennem ! Hogy ez ne történjék többet, megtanulom a konyhaművészetet .(Feláll). Jaj de szeretném már, ha engem is úgy szólítanának: Mater Natália vagy Mater Clariss. (félre mondja — itt ez a két Mater a legkedvesebb s ezeket szeretem legjobban). Milyen ünnepélyesen is hangzik: Ma-ter Claris-sa! De majd ez is meglesz! Csak sikerüljön minden úgy, amint én tervezem. Beosztom magamnak az egész szünetet: reggel, mondjuk fél 7-kor felkelek. Bizony nem nagyon kellemes, hogy olyan korán kell majd abból a jó puha ágyacskámból felkelni. De aki apáca akar lenni, annak sok mindenről le kell mondania. Hiszen itt a Materek már négykor felkelnek. S ha jobban meggondolom a dolgot, hát odajutok, bogy a korai felkelés nagyon egészséges. Én ugyan nem vagyok nagy híve, mert egyszer már megjártam vele. Tessék elképzelni, egy izben reggel fél 4-kor keltem fel tanulni; mert hát sok volt az ismételni való. A felelet persze nagyszerűen sikerült: egy kettőre s lefújtam az egész leckét. Hanem aztán, óh Istenem, ahogy a helyemre visszamegyek, lehajtom fejem a padra s annyira erőt vesz rajtam az áhítatos buzgóság, hogy pár perc múlva édesen alszom. Az idő múlik s elmúlik a magyar óra is. Csöngetnek, társnőim felállnak az imához s látva, hogy én alszom, hangos nevetésre fakadnak. Csak a kacagásra nyitom fel a szemem nagy nehezen s csak akkor tudtam meg, hogy óra alatt aludtam. De csodálni való ez, mikor az ember éjfélig tanul s reggel már fél 4-kor fel kel szintén tanulni ?.• De hogy ez, vagy ehhez hasonló többé ne történjék velem, korán kell lefeküdnöm s igy majd fel tudok kelni fél — hétkor! (hangsúlyozva). Tehát Clára, el ne felejtsd, hogy mindennap legkésőbb fél hétkor kell felkelned, azután rögtön reggeli ima s utána reggeli. Ezután segítek a takarításnál; künn a konyhában én leszek a kis tündér, a háznál pedig a napsugár, melyet soha el nem takar a felhő s amely melegével a sziveket is felmelegíti. Délután majd megkérem édesanyám, hogy ami érdemes javítani való van, adja ide, én majd kijavítom. Ha van pl. rongyos harizsnya v. a kis öcsém ruhája találna folytonossági hiányban szenvedni, ami pedig nagyon gyakori, mivolhogy sokszor hol innét-