Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-05-27 / 1.szám

Pápa és Vidéke Ez is igaz! De az is bizonyos, bogy ha megbukott, megbukott végleg, nem ugy, mint mások, akik minden bukás után — gazdagabbak lesznek!. . . Sokat lehetne még beszélni a szövetkezetekről, de egyelőre elég ennyi! Csak ahhoz a ,,békeszerető katholikus polgárhoz" van még egy-két szavunk! Oh, azok a szelid ,,békeszeretők !" Megjelennek mindenütt, ahol ártani lehet a kath. ügynek. Mikor tenni kell, mikor önérzetes, férfias fellépésre van szükség, mikor a kath. ügy áldozatot követel, akkor hallgatnak, vagy hátba támadják a küzdő harcosokat! S mikor a küzdők az ő örökös kicsinylésük, gúnyolódásaik ellenére is kivivják a diadalt, akkor fölcsapnak — kritikusoknak ! Mindig bukástól féltik a kath. tábort! Es ők mindig a győztes párton vannak! Mikor a leányzó még aludt, azt tanácsolták, hadd aludjék, legyen az álma csendes és — örök! S most, hogy oly keserű harc után mégis megalakult a szövetkezet, nyiltan oda állnak ellenfeleink mellé ! ,,Felháborodik a vallásos érzésük" és a megyés püspök után kiabálnak. Ferdítenek, gyanúsítanak és — álmodnak! Hogy mi történt május 15-én, eléggé megvilágítja a helybeli plébános ur nyilatkozata. A többi, amiről a P. L. békeszerető katholikusa regél — mese. Annak a vallásnak a szertartásait, „szentségeit", amelynek ő olyan „rendithetetlen tagja", nem „profanizálta" senki „rideg, anyagi érdekli üzlet céljaira". En ott voltam az egész ténykedés alatt. Es felszólitom a nagy nyilvánosság előtt a Pápai Lapok „békeszerető katholikusát" bizonyítsa beállításait! Bizonyítson, ha — tud. Nem vagyok vak. S nem láttam processiót. Süket sem vagyok. S mégsem hallottam a „liarangzugást". sem „az áhítat fenséges imájának, az Ave Mariának éneklését". Nekem is van szivem. Érző, meleg szivem. Nekem is szent a vallásom. S a vallásos érzületem mégsem háborodott föl! Ugyan kérdem, szeretettel, micsoda szentséget profanizáltak itt? Keresztelni nem szoktak a boltokban csak — Engelék; papot sem szenteltek a szövetkezetben, s ugy „lxirlik", hogy bérmálni is csak a Pollacsek ur óhajt a „szent boltban"; házasságot sem kötöttek, nem gyóntattak, nem áldoztattak, az utolsó kenetet sem adták fel senkinek — hát ugyan milyen „szentséget" profanizáltak ott? A „békeszerető katholikus" nem tudja a különbséget a szentség és szentelmény között S ha joga van az egyháznak ahhoz, hogy megáldja a kereszteket a hidakon, utakon, hegyek tetején és a rónaságon, a templomban ugy, mint a magánházban, vagy az Isten szabad ege alatt, miért ne volna szabad megáldania a keresztet csak azért, mert az véletlenül a szövetkezeti boltban van elhelyezve? Béke kell nekünk is. De sokat kell szenvednünk, sokat kell küzdenünk, mire eljutunk az igazi béke révébe. Forrong az egész világ; uj eszmék, uj emberek léptek a régiek helyébe. S ha boldogulni akarunk, ha azt akarjuk, hogy a társadalom vezérlő gondolata a krisztusi szeretet legyen, dolgoznunk, küzdenünk kell. Béke kell? Nekünk is kell! De igazi béke! Nem a halál békéje. Mozgás az élet s mi élni akarunk! Tüzes, lüktető, eleven élet kell nekünk! Kinőttünk már a bölcsőből, végre-valahára férfiak akarunk lenni! . . . Tövises az utja, keserii a sorsa annak a néhány embernek, aki a szövetkezetet megalapította. De a sok keserűséget édesítse meg az a tudat, hog}' sokan gyűlölik ugyan, de még többen szeretik őket! S akit egyszer a magyar nép megszeret, „meg van az szeretve!" Csak bátran előre 1906. május 27. Bojtár ábránd. Hejh, be magas a toronynak keresztje, Még magasabb az a felhő felette, Még sincs az a kettő együtt oly távol, Mint az eszem ettől e kis juhnyájtól. Ha királyfi és nem bojtár volnék én, Fenn aludnék szénás szekér tetején, Jávorfából faragnám a furulyám. Nem is járnék későn, korán nyáj után. Túri pörge kis kalapom is lenne, Uj kalapnál piros rózsa lengene. Rámás csizmám, lenne tiz-husz ránc rajta. Yáci szűröm tulipánnal kivarrva. Édes anyám ötlovason hordanám, Minden tánckor elhuzatnám a nótám, Ha bemennék a templomba misére, Tudom, minden szempár engem kisérne. Hát még, hogyha király lenne belőlem, Maradhatna a regruta felőlem! Pénzverőnek sohse lenne szíinetje, Minden zsellér egész telket vehetne. Takács Gedeon. hiv enné és legkevésbbé sem a papságé. Május 15-én az üzlet megnyitása napján nem 3 papos nagymise volt fényes segédlettel, hanem vallásos híveim mondattak egyik káplán úrral kis misét, mely után a szövetkezet igazgatósága kérelmére káplánjaim segédletével felszenteltem a szövetkezeti boltban elhelyezett feszületet. Ezzel az üzlet Isten nevében megnyílt. Ez a tónyálladék és a helyi liberális lapokban is közölt liarangzugás, sz. énekek zengedezése, ünnepélyes körmenet stb. mind valótlanság, kiszinezés, hazugság, mint ezt ezer, meg ezer hi vem igazolhatja. Miután a papság a helyszínéről eltávozott, Varga Rezső m. kir. dohánygyári tiszt, szövetkezeti igazgató intézett a megnyitási ünnepélyre összegyűlt részvényesekhez és szép számú közönséghez néhány buzdító szót. Pálinkafogyasztásról szó sem lehetett, mert a szövetkezetnek nincs is italmérési engedélye. Pápán, 1906. május 21. kitűnő tisztelettel Kriszt Jenő, plébános. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur\ Kötelességemnek ismerem a helybeli hírlapok hasábjain megjelent katholikusellenes vádakat visszaverni s ezért kérem a megvádoltak nevében ezen levelemnekb. lapjában leendő szószerinti közlését. Felkérem, ha van Tekintetességedben igazságérzet, — a maliciából vagy téves informálás alapján közölt rágalmazó kiszinezéseket a valósághoz mérten rektifikálni. Egyébként nemcsak a helyi sértő lapokban, hanem az összes fővárosi kath. lapokban is közzé tétettem a tényállást de a valósághoz hiven. Egyházi gseftelés. Ezen a cimen jelent meg a „Népszava" 1906 május hó 19. számában egy rövid liiradás, mely mégis elég hosszú arra, hogy egyszeri elolvasás után mindenki meggyőződjék arról, hogy azt a katholikus vallás ós papjai elleni gyűlölet és rosszakarat irta, mert fáj sokaknak, hogy a katholicizmus Mária országában kezd béredni, a papok lelkesen felvilágosítják a kizsarolt népet és kezdik őket egy boldogabb keresztény Magyarország érdekében tömöríteni. Mit feleljek a „Népszava" valótlanságaira ? Pápán megnyílt egy keresztény szövetkezeti bolt, mely a már-már vándorbotot kezébe venni kényszerülő, de a létért tovább való küzdésben most már tömörült Irodalom és művészet. Két uj könyv. A mult hét folyamán négy kiválóan értékes munka jelent meg a magyar könyvpiacon. Sohasem hagyja nyugodni a nagy elméket, hogy a Megváltó életét történelmileg feldolgozva ugy állítsák a tudni vágyó és hitéhez hú közönség elé, hogy az ö isteni és emberi természete, szent tanítása, működése a maga dicső valóságában, komolyan, de élvezetesen is a hivők elé tárassók. Berthe francia redemptorista müve : „Jézus élete, működése, szenvedése és diadala", ha lehet igy beszólni, megfelel e nagy és nehéz feladatnak. Mély hittudományi ismerettel; felvegyverkezve a francia stilus minden ékességével; mély emberismerettel, szónoki lendülettel; egyszerűen, mégis remekül tárja elénk Megváltónk működését. A fordítás nehéz munkáját Szeghy Ernő dr. végezte. (A mű ára 6 kor.) A könnyebb olvasmányokat kedvelő közönség pedig örömmel értesül arról, hogy egy sokat járt-kelt, sokat tapasztalt éles látású, kitűnő megfigyelő, tehetséges férfiú világkörüli utjának leírását olvashatja. Sebők Imre dr. ós Izsóf Alajos járták körül a világot 1905. és 1906. években. Sebők dr. most számol be tapasztalatairól és benyomásairól „Öt világrészen keresztül" c. művében. Nem tudja az ember, az elevenséget csodálja-e, a mély bepillantást bámulja-e, vagy a szerző sokoldalú tudománya előtt tegye-e le tisztelete adóját. Önérzettel ki is mondja, hogy szívesen fogadja a kritikát, de csak olyantól, aki járt azon a vidéken, amelyre vonatkozólag bírálatot akar mondani. Több száz képet is ad, mely mind-mind eredeti fölvétel. (E kötet ára fűzve 6 kor., az előzővel együtt a Szent István Társulat adta ki.) Valóban nem tudunk e két műnél jobb bérmálási ajándékot ajánlani. Sebők dr. könyvéből legközelebb mutatványnyal is szolgálunk. Körök és könyvtárak, tanult férfiak és gondos apák vegyétek meg e könyveket!