Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1944-46

38 Mert az é!et sokszor azt igazolja — a matematikusokkal ellentétben — hogy egy meg egy nem minden körülmények között kettő: azaz a család és az intézet együtthatása nemcsak megkétszerezi az intézet növendékének jóirányba való haladását. a közöttük levő ellentét pedig nemcsak megfelezi. Természetes, hogy a fejlődő ifjú károsodás nélkül nem viselhet el két, nem egyirányú hatást. Ugyanis az ifjú gyorsan és határozottan, de felületesen ítél, s ebben az esetben feltétlenül az az íté'ets, hogy a két ellentétes felfogásnak egyszerre. .ugvanázon tárgyban semmiképen sem lehet igaza, s legtöbbször azt az álláspontot fogadja el, amely számára kényelmesebb. A nem egy felfogásról tanúskodó állásfoglaíások csak szomorú eredménnyel végződhetnek. Az ilyen esetekben a család és a nevelőintézet megosztják Penelopé munkáját: az egyik szétbontja a lélek és jellem szőttesén azt, amit a másik alkotott rajta. Az együttműködés a család és a nevelők szempontjából. Amikor a nevelők a szülők kezéből megkapják a gyermeket vagy ifjút, felkiálthatnának : Végre egyedül! Távol minden befolyástól, érvényesíthetjük elgondolásunkat! De mekkora tévedés lenne ez az öröm, hiszen ebben az esetben a nevelő részéről a lojalitás kérdése és a nemes küldetés eredményessége forogna kockán, s az az alapvető kívánság kerülne veszedelembe, hogy növendékünk maradjon kapcsolatban családjával. Ezen a téren nem tagadható, hogy a nevelőben sok kezdeményező erőnek és leleményességnek kell lenni, mert hiszen nem egyszerű végrehajtója a szülői akaratnak, nem visszhangja senkinek. Nevelési ügyben a nevelő úgy tekinti magát, mint a szülő megbízottját, nem pedig úgy, mint helyettesét. A nevelő sohasem felejtheti el, hogy növendéke számára a Gondviselés kijelölte humusz a család. Ha nevelésében erre nem lenne tekintettel, csak mesterséges eredményt termelhetne, s minden siker, amit a szülői háztól elszakítva hozna létre növendéke lelkében, csak tiszavirág életű lenne. Hiszen növendéke szünetekre hazamegy, előbb-utóbb elhagyja az intézetet, s ha tanulmányait elvégzi, még akkor is évekig a szülő

; ház lesz életének középpontja. A nevelő munkájának eredményessége miatt a nevelőnek bizonyos vonatkozásokban ismerni kell a családot. Sikeresebben tud dolgozni, ha ismeri azokat az alapokat, amelyekre építhet, s ha ismeri a hiányokat, amelyeket pótolnia kell. A család továbbra is, az intézetben is, igen nagy hatással van az ifjúra, hiszen mindent az otthonnal, a ,,nálunk"-kal hasonlít össze. A szülök sem lehetnek érdektelenek gyermekük második otthonával szemben. s a szülők szerepe távolról sem ér véget azzal, hogy intézetbe adták gyermeküket. Ellenkezőleg: az a feladatuk Isten, a gyermekük és önmagukkal szemben, hogy az intézettel való kapcsolatukat kiépítsék, gyermekük képességeiről, öröklött vagy szerzett jó és rossz tulajdonságairól tájékoztassák a nevelőintézetet. Az együttműködés akadályai. Az együttműködés folyamán sokféle akadállyal találkozunk, de sem az" első, sem a következő nehézségeknél nem szabad kedvünket veszíteni. A család részéről a súlyosabb nehézségek a nevelő munkáról vallott felfogásban gyökereznek. Vannak emberek, akik bizonyos lekicsinyléssel tekintik a nevelő munkát, s vele kapcsolatban kritizálnak, illetőleg lekritizálnak mindent, ami pillanatnyilag nem tetszik nekik. Legtöbbször természetesen az ételt, mint ahogyan szállodában szokás. Más szülők egyáltalában nem törődnek a nevelőintézettel. Ügy vannak vele és fiúkkal, mint a ruhatárral, ahová az utasok felesleges holmijukat beteszik .£gy időre. Pedig a nevelőintézet nem a felesleges terhek lerakodó helye, s a keresztény szülő sem elégedhetik meg ezzel a felfogással.