Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1944-46

37 hogy az emberi tökéletesedéshez és tudáshoz Isten segítségével valamit hozzáadhattunk. Köszönetet mondunk azoknak a jószívű adakozóinknak, akik a Rektori hivatal decemberi kérésére a szegénysorsú tanulóknak segítséget nyújtottak. Erre a kérésünkre 836.— Ft-hoz jutottak rászoruló növendékeink. Deo gratias! A csa'ád és a nevelőintézet együttműködése. A csa'ád a nevelés legtermészetesebb talaja. A családnak siet segítségére az iskola és a nevelőintésetek. A családnak ezt a vitán felül álló jogát igazolja a tény is, hogy azoknál a szerencsés gyermekeknél, akiknek szülei élnek, az iskola és a nevelőintézet csak úgy tud elérni százszázalékos eredményt, ha a család és a nevelőintézet életfelfogása egyezik, vagyis ha a gyermek azokkal az elvekkel és gvakorlati magatartással találkozik az iskolában, nevelőintézetben is, mint a szülői házban. Ezt az igazságot látja minden szülő és hivatásos nevelő, ha a gyermek és ifjú lelkében a diszharmóniák gyökerét bogozgatja. Tehát bizonyos, hogy ha a.i intézetben élő gyermeknél és ifjúnál sikert, eredményt akarunk elérni, az otthonnak és a nevelőintézetnek jószomszédi viszonyban kell egymással lenni, és a gyermekből kialakítandó férfi érdekében tudatosan együtt kell működniök. Ennek az együttműködésnek az alapvető követelményeiről szeretnénk röviden szólni. Az együttműködés szükségessége. A család és a nevelőintézet között igen sok, könnyen felfedezhető olyan vonás van, amelyek úgy mutatják a két intézményt, mint egyéneket, akik összeütközhetnek, gyanakodhatnak egymásra, nem vesznek tudomást egymásról, de egyik a másiknak segíthet is, sőt vállvetve dolgozhatnak. Ez a néhányféle magatartás szokott előfordulm az iskolák, nevelőintézetek és a család között. Az első hármat: az ellenségeskedést, a lappangó gyanakvást és a semmibevevést azok is kárhoztatják, akik a gyakorlatban benne élnek. Az együttműködést a szülők részéről a következők miatt tartjuk fontosnak. Vannak szülők, akik leveleikben, szünetek alkalmával — ha nem is kiszámított szándékkal — akadályozzák az általuk választott intézetnek a hatását gyermekükre. Néha talán féltékenység az oka, máskor meggondolatlanság. Más szülők a gyermek előtt tett bírálgatásaikkal ássák alá a nevelő hatás kibontakozását. Talán attól tartanak, hogy akaratuk ellenére olyan irányba fejlődik a fiúk, hogy a papi vagy szerzetesi pályánál köt ki. E tekintetben a Szentírásra kell hivatkoznunk: ..Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket", mondja az Űr Jézus tanítványainak; máshelyen olvashatjuk, hogy az Űr kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. Tehát amelyik ifjúban megvan az Isten hívó szava, abból lehet pap, akiben nincs meg, annál a külső beavatkozás nem sok eredménnyel járhat. — Egyesek elzárkóznak az együttműködéstől, mások viszont túlzott bizalommal teljesen a nevelőkre hagyják fiúkat abban a hiszemben, hogy szakemberre bízták, biztosan jól csinálja a dolgát. Végül vannak olyanok, akik helyesen együttműködnek, azaz megkönnyítik a nevelők munkájának hatását. Az ilyen szülők nemcsak jóindulatú érdeklődéssel kísérik az intézet szellemi és anyagi érdekeit, nehézségeit, hanem cselekvő módon is azon vannak, hogy a nevelők hatását kiegészítsék, segítsék, megtartsák, és az intézetből való kilépés utáni időkre is meghosszabbítsák. Csak ez az egyetlen helyes magatartás méltó az igazi nevelőkhöz: tudjanak szívélyesen együttműködni. Egyedül ez vezethet a megkívánt eredményre. Ha a család és a nevelőintézet szellemében (esetleg külsőleg észre sem lehet venni) ellenmondás van, ezt a körülményt a növendék nem kerülheti el veszteség nélkül.