Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1943

9 voltunk, amely a legtöbb királyi szentet ad'ta az Egyháznak. Ezeknek a szent ősöknek a koszorúja éppen ebben az esztendőben szaporodott meg egy újabb drágagyönggyel. Minden magyar ifjúnak Úgy kell hitet tennie keresztény mivolta mellett, mint Béldjy Alajosnak, a magyar ifjúság honvédelmi nevelése és a testnevelés országos vezetőjének, aki éppen ott merte nyilvánosan megvallani kereszténységét, ahol az merev visszatetszéssel találkozott. De megtette, és példlát adott nekünk. Hitvallását kiegészíti gróf Esterházy Jánosié, akinek szavait minden diák szívébe kellene égetni: »A magyar hősi és katonai erények egymagukban nem lettek volna elégend'ők ahhoz, hogy a 'magyarság egy ezredévig megmaradhasson a történelem állandó hullámzásában. A magyar kardhoz kérészt is kellett. A haza oltárai mellett mindig ott állt Isten oltára is.« Hivatástudatunk első meggyőződése tehát az, hogy ezeréves keresztény mivoltunk jogot és helyet biztosít számunkra a jövőben isi Európa népei között. Hivatástudatunk legerősebb megnyilatkozása azonban a magyar jelleg. Tervszerűen erősítenünk és támogatnunk kell mindazt, ami magyar. Különb, öntudatosabb magyaroknak kell lennünk, ha nem akiarunk elveszni a viharban. Mi legyen már most az ifjúság teendője? a) Először is jelszavunkká tesszük Zrinyi mondását: »Egy fajnál sem vagyunk alábbvalók.« IgaZ, ennek az érdekében nem sokat kell fáradni, mert ami hiúságunknak tetszik, azt nagyon könynyen elhisszük. Inkább arra kell törekedlnünk, hogy ehhtez a büszke tudathoz méltóan viselkedjünk. Noblesse oblige. Az »Egy fajnál sem vagyunk alábbvalók« nem arra "jogosít, hogy magunkban tetszelegve mélázzunk a magyar mult dicsőségén, és beérve á szép múlttal Pató Páloskodjunk, hanem az a szükséges', hogy mindenki a maga kis körében állja meg a helyét, ott erősítse a magyar lelket, ott képviselje és művelje a magyar kultúrát. A mindennapos diákkötelességek teljesítése, a lelkiélet gyakorlása, a sport, a játék', a d'alolás, a cserkészet, a levente mind' olyan feladatok, melyekkel a diák az egész magyarság ügyét szolgálja. Az iskolai fegyelem megtartása, a bajtársias szellem kialakítása, barátok, könyvek', szórakozások megválogatása, a helyesen fölhasznált szabadidő, a vakációnak testet-lelket erősítő felhasználása mind

1 fontos a magyar jövő szempontjából. Minden kis magyar munka hazamentő, hazavédő, hazamegtartó munka. b) Második feladatunk az, hogy Szeressük, védjük, műveljük mindazt, ami magyar. Ezen a "téren már sokat tettünk. Észrevettük — és talán még nem későn —, hogy a »világháború előtti években és a világháború alatt a magyar faji sajátságokat teljesen megtagadó Budapest vezetésével már nagyon útban voltunk a fajt nem ismerő nemzetközi kultúra felé«. Megindúlt tehát a munka. Ifjúságunk a cserkészet és a leventemozgalom keretében nagyon sokat tett, hogy a magyar nóta, magyar zene, magyar tánc, magyar népviselet, magyar művelődés értékei újra napvilágra kerüljenek. Diákjaink leikésen küzdenek az idegen hóbortokat, idegen dallamokat kedvelő divat ellen. Jelszavunk: Ne majmoljuk az idegeneket! Merjünk ma-