Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1943

10 gyarok lenni! A külföldiek Magyarországon nem az ö rossz utánzataikat keresik, hanem azt, ami jellegzetesen magyar. Sok magyar értéket kiástunk a feledés homokjából, de sajnos még mindig úgy kezeljük őket, mint ásatási leleteket. Megcsodáljuk, megtapsoljuk őket, mint egy-egy regősbemutató dal-, vagy táncszámát, melyet érdekes jelmezekbe öltözött diákszínészek adnak elő; aztán üveg alatt tartjuk ünnepi alkalmakra. Ifjúságunk feladata lenne, hogy a magyar zenét, nótát, táncot, ruhát megszokottá, elfogadottá tegye; hogy ne műsorszám, hanem élet legyen. Ehhez azonban lélek kell. Magyaros lélek, mely nemcsak megbámulja, hanem meg is érti és szereti mindazt, ami magyar. Milyen nagyszerű lenne, »ha a magyar fiatalság legalább úgy szeretné és olyan öntudattal énekelné az igazi magyar dalokat, mint ahogy más nemzetek fiai szeretik a maguk népi dalait, és büszkélkednek velük.« A magyar fiatalságra itt nagyon szép hivatás vár. »Ez a fiatalság már tudni fogja, hogy neki nem kell a »sláger«, mert idegen a lelkétől. De a bugaci kanásznótát is csak mint magyar exotikumot és muzeális értéket becsüli és szereti. Viszont az igazi és szívéhez álló magyar nótákat megszereti — akár népdal, akár magyarlelkű műdal is az. Ez a megszeretés pedig nemcsak abban áll, hogy parancsszóra és propagandaelőadásokon tele torokkal énekli, hanem abban, hogy ha szívéből nóta csordul, akkor nem »eláger«, hanem szép magyar nóta lesz az.« (Szívós Donát: Magyar vagyok. 83—84. 1.) c) A magyar hivatástudat erősítésének kiváló eszköze a cserkész- és leventemozgalom. Mindkettő teljesen megfelel az ifjúság tettvágyának, kalandkeresésének, és fejleszti a lélekben a nemzeti szempontból olyan lényeges katonai erényeket. A magy ar diáknak tehát szeretnie kell mindkettőt, mert fegyelemre, igénytelenségre, kemény életmódra nevel. Ez a két intézmény az, mely az iskolán kívül legjobban megismerteti ifjúságunkat a magyarság értékeivel, elsősorban a magyar múlttal és a magyar hősökkel. A nagy magyar mult és vezérei ismerete nélkül nincs magy ar lélek. Ezért a magyar történelem sohasem lehet száraz »bemagolandó« tantárgy, hanem magyar öntudatunk tápláló forrása. Szégyen egy magyar fiúra, ha nem ismeri hazája történelmét s így az ellenség minden rágalmat rászórhat hazájára. Nem igaz magyar az, akit nem érdekel hazája története. Ha minden magyar diák a magyar gondolat szerelmeseként indul az életbe, — ha még a legkisebb magyarban is él a magyar hivatástudaton alapuló önérzet, — ha minden magyar diák tudja, hogy egész és munkás életet kell szentelni árra, hogy az utódok majd magyar önérzettel mondhassák: Civis Hungarus sum! — ha majd minden magyar érzi, hogy a magyar hivatástudaton alapuló és az összefogó munkával kiérdemelt önérzetet és magy ar kötelességet tovább kell adni az utódoknak is, — akkor nem kell félni a magyar gondolat ellenségeitől, mert akkor minden magyar szent kötelességének érzi majd, hogy éljen és haljon a nagy célért: Magyarországért, Szent Istv án keresztény birodalmáért. Ez az igazi magyar hivatástudat munkálásának a végcélja. Légy a magyar hősök méltó unokája!