Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1942

I KELEMEN KRIZOSZTOM TÍZÉVES FŐAPÁTSÁGA. Főapát urunkról sok szépet írtak és mondtak jubileuma alkalmával. Sokfelé méltatták alkotásait. Mi mindezekről most nem emlékezünk meg. Csak egyet emelünk ki: A magyar királyi kormány támogatásával ö a pannonhalmi diákotthon és gimnázium alkotója. Voltak többen, akik ezt az iskolát máshol szerették volna megépíteni. ö Pannonhalmához ragaszkodott. Állandóan rajta akarta pihentetni szemét. Tiszteletreméltó szempontok, 1400 éves bencés és ősrégi magyar hagyományok vezették ebben az elhatározásában. Szent Benedek atyánk Regulájában külön fejezetet írt ,,De puer is" és ,,De filiis nobilium'

1 címen a kolostor ható körében nevelődő fiúkról. Pannonhalmán is a szentistváni régi szép időkben szintén voltak „puer scolasticus"-ok. Főapát úr ezért óhajtotta, hogy most, amikor új magyar jövő vajúdik, Pannonhalmáról se hiányozzék ennek a szebb jövőnek drága Ígérete: a gyermek, a diák. Főapát urunk, míg meg nem épült az új gimnázium, gyönyörű képet élvezett lakásából. A Bakonynak finom pasztelszínekben kirajzolódó képén nyugtathatta meg szemét és lelkét. A megépült új gimnázium elvette tőle ezt a szép képet. Nem bánja. Még szebbet kapott helyette. Az iskolavár udvarán nyüzsgő, szaladgáló gyermekhadra esik most tekintete, amely tüdőt tágító, izmot erősítő játékok közben szívja magába a sacer mons Pannoniae-nek tiszta levegőjét. Élvezi zsibongó gyerekek csengő hangjának hozzá átszűrődő ezüstmuzsikáját, kacagását. Főapát úr szívesen megmutatja látogatóinak a lakosztályában elzárt Mátyáskorabeli drága kelyheket, az elefántcsontból készült és színarany oszlopocskákkal díszített ereklyetartókat és sok más drágaságot. Mégsem ezekre, hanem diákfiaira mondja a Gracchusok anyjának szavait: Haec sunt ornamenta mea. Ezek az én drága kincseim.