Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1942

4 Szereti azt a diákot, akiről valaki így nyilatkozott: A diák az a senki, akiből minden lehet. Ö azonban már a kis diákban is értéket lát. Becsüli a diákban a szülőknek legféltettebb kincsét, értékeli benne a bontakozó és sokszor igen eredeti egyéniséget, szellemi és erkölcsi javak hordozóját, egykor a magyar jövő szolgálatába állítható erőknek értékes csiráit. Amikor szeretettel meg-megpihenteti szemét a pannonhalmi diákokon, tekintete a magyar jövő messzeségébe révedez és bizonyára örömmel reméli, hogy Pannonhalma természetfölötti és magyar szellemiségével telített diákjai építik majd valamikor a szebbnek remélt magyar jövendőt. Bár úgy ünnepelnének most a pannonhalmi diákok, hogy Főapát úr reménykedéseire szent ígérettel felelnének. Meg is kell ígérniök, hogy nemes viselkedésükkel, kemény kötelességteljesítésükkel egyszer valóra váltják azt a szép tervet, amelyet a magyar bencés diákok legfőbb atyja remél a vele egy fedél alatt nevelődő fiaitól, a pannonhalmi diákoktól.