Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1940

I 40 V veszedelmet elkerülnie. A pannonhalmi olasz intézet, mely tanulóival — legalább is a tehetségesebbekkel — két év alatt annyira megismertette az olasz nyelvet, hogy azt elég jól tudják kezelni, a fent vázolt tanulmánytervvel is jelzi eredetiségét; talán nem is a két első évben elért eredménnyel, hanem a jövőben megvalósítandó lehetőségekkel, amikor tanulóink értelme az élet minden kérdése előtt megnyílik. A társalgás az első osztályban a legnehezebb és a legfárasztóbb is, mivel a nyelvtani elemek szokatlanul igénybe veszik a még mesevilággal, vagy a csupán tényekkel számoló és a szabályoktól idegenkedő gyermeki értelmet. A társalgást vezető tanár első feladata tehát, hogy rövid idő alatt annyi szót és kifejezést tanítgasson meg a tanulókkal, amennyi elégséges ahhoz, hogy az őket érdeklő tárgyakról beszélhessenek. A kívánt célt elérhetjük játékszerek használata, felnagyított képek, alakok bemutatása, az »Olvasmányok külföldön élő olaszok számára az elemi iskola első osztályának« c. könyv művészi szemléltető képei, végül később a »\ittorioso« c. élvezetes és okos olasz gyermekújság képsorozatainak vetítése útján. * A második osztályban, ahol a növendékek — hía nem is hibátlanul — de mindenről tudnak már beszélni, a ^nyelvtani nehézségek háttérbe szorulnak az igazi és szoros értelemben vett társalgás és a teljesen kihasznált mesék és bemutatott képek érdekessége mellett. Az érdekesség mellett azonban mindig állt a szabály — legtöbbször a tanulók figyelmét elkerülve is: »Beszéljünk mindenről, de csak helyesen beszéljünk.« És az igen élénk, de nemes verseny szelleme, mely növendékeinket eltöltötte, még a gyöngébbeket is teljes erejük megfeszítésére ösztönözte, hogy ők is megkaphassák a tanár dicséretét, mely a jó felelet velejárója volt. A társalgások tárgyválasztásában elsősorban a fiúk érdeklődésének és kíváncsiságának kielégítésére, de a nyelvtantanulás nem egészen kellemes ízének elfeledtetésére is törekedtünk. Erre a célra legalkalmasabbnak látszott a már említett »Vittorioso« képeinek vetítés útján való bemutatása. Ennek az újságnak élénken színezett képsorozatai moziszerű egymásutánban és gyorsaságban mutatnak be egy-egy, néha még felnőttek számára is érdekes eseményt vagy cselekményt, elhagyva minden feleslegest és kielégítve a gyermek türelmetlen, mozgékony és azonnal kielégülést kereső szellemi vágyait. Ezt az újságot minden olasz gyermek ismeri és szereti. Kedves lapjuk mindenről beszél nekik. Észrevétlenül megfelel a kis olvasó lelkében felmerülő számtalan miértre és a mese érdekes köntöse alatt gyarapítja ismereteiket. Például megemlíthetjük a »Vittorioso« »Beowulf« c. képes folytatásos regényét, mely a dánok keresztény legendáját meséli el, s melyet az egész második osztály nagy érdeklődéssel kísért végig. A csaknem minden észak4