Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1940

33 Krisztus azért igazságunk, hogy életünkké legyen: bensőnket átalakítsa önmaga hasonlóságára, s megvalósítsa bennünk Istennek Benne testetöltött embereszméjét. S teszi ezt különösen az "Eucharisztia által. Igyekeztünk hát megértetni fiainkkal, hogy az Élet Kenyere Isten gyermekének, s később Isten harcosának, valóban é'etfenntartó kenyere kell hogy legyen. Nélküle elcsenevészedik, sőt el is pusztulhat bennünk a krisztusi, új élet. Különösen elsőpénteken, de vasárnap és ünnepen is, sokan járultak a szentáldozáshoz, sőt nem egynek mindennapi kenyere lett az Ür szent teste. A szentáldozáson kívül fiaink imádságaikban találkoztak az Úrral. A vasárnapi szentmiseáldozatot az oltár körül állva és a pappal együtt imádkozva mutatták be, s imádságukat az Égi Lantból vagy a Magyar Cantualéból vett énekekkel tették változatossá. Közösen végezték reggeli és esti imádságukat is; az esti ima szövegét egyegy litániával váltogatták, s aztán egy szép latin vagy olasz Máriaének dallamával tértek aludni. Májusban gyakran mondották el esti imájukat a székesegyház Mária-oltára előtt. Hétköznap nem volt közös szentmise, fiaink egyéni buzgóságukat követve mehettek reggelenként templomba, s ministrálhattak tanáraik szentmiséién. Egy-két kivétellel meg is tanulta valamennyi az oltár szolgálatát. A valláserkölcsi nevelés szolgálatában állott a Szent Benedek gárda is. Ez az einsiedelni bencés iskolából kiindult intézmény a tizennégy évszázados bencés hagyományokra támaszkodva igyekszik tagjait az öntudatos keresztény életre nevelni. Krisztus szeretete, az Egyház iránti hűség és a családhoz való ragaszkodás jellemzik a gárda szellemét. Tagjai különös feladatuknak tekintik a Szűzanya tiszteletét és az Egyház istentiszteleteibe való bekapcsolódást. A gárdisták — valamennyi növendékünk — többször részt vettek a győrszentmártoni egyházközség híveinek szentmjiséjén és meg is ajándékozták az egyházközség szegényeit. Szent Márton napjára tizenkét elemiiskolás fiúnak gyűjtötték össze nélkülözhető ruháikat és cipőiket, ötven pengő értékben pedig tizenhat gyapjuinget vettek nekik. Áldozócsütörtökre az elsőáldozó szegény kisleányok fehér ruháira adtak össze ismét ötven pengőt. Gárdistáink az Anyaszentegyház hűséges fiai akartak lenni azzal is, hogy szívükön viselték a katolikus világmissziók ügyét. Mint a »Jézus szent gyermeksége« missziós egyesület tagjai, esténként közösen imádkoztak a pogány gyermekek megtéréséért, 43.60 pengővel támogatták az egyesületet és két példányban járatták folyóiratát, a Kis Hitterjesztőt. A kőszegi missziós szeminárium építkezési költségeire 50 pengőt adtak össze és harminc példányban járatták a kőszegiek folyóiratát, a Világpostát. Közülök kerültek ki azok is, akik öt kis kínai pogány gyermek megkereszteléséhez, ül. keresztény nevelésének megkezdéséhez szükséges 8—8 pengőt ajándékozták: ezek: a II. o. gárdistái, Gáli József, Gyöngyössy Imre és Rédly Pál külön-külön, Czartoryski Iván és gr. Forgách 5