Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1939

ORA gyatkoztunk — mely az ember tetteinek biztos vezére — és állan­dóan azon voltunk, hogy azokat a természetes adottságokat, me­lyek kisebb-nagyobb mértékben és különböző formában minden em bernek, s így a tanulóknak is sajátja, kiaknázzuk, kamatoz­tassuk. A napi olasz órák felépítéséhez a használt könyv (Király: Olasz Nyelvkönyv) adta a vezérfonalat, melyben sok és változatos olvasmány szerepelt a családi élet szemléltetéséből kezdve egészen a két ország (Olasz- és Magyarország) földrajzáig. E két ország egymás mellett említve mintegy szimbóluma intézetünk tulajdon­képpeni céljának, mely abban áll, hogy a magyar növendékeknek megadja a római szépségben és régiségben gyökeredző olasz nem­zeti kulturába való belekapesolódást. Azt mondják, ahhoz, hogy kis hazánkat jobban becsüljük és szeressük, jó egy kissé külföl­dön megfordulni. Ez igaz, nagyon igaz. Ehhez még hozzáfűzhetjük, minél alaposabb az idegen ország értékeinek ismerete, annál töké­letesebb a sajátunk megbecsülése. Erre az illető ország nyelve, művészete, hagyománya vezet. Kis magyarjaink az olasz nyelv ál­tal kapcsolódnak bele a sokrétű olasz kultura áramkörébe. Á társalgás anyaga meglehetősen változatos volt és habár min­den órának megvolt a maga sajátos arculata, a kérdések mégis gyakorta a gyermekektől már ismert tárgyak körül forogtak. Álta­lában, ami a módszerünk külső formáját illeti, elmondhatjuk, min­den törekvésünk arra irányult, hogy a tanult szavakat szemléltes­sük akár a tárgyak, akár pedig ennek hijján, ábrázolások bemuta­tásával; társalgási óráink a legváltozatosabb környezetben játszód tak le: többnyire az osztályteremben, néha a monostor ebédlőjében, hol a falakon található szimbolikus freskók álltak társalgásunk kö­zéppontjában, majd az ősi monostor egyéb helyein, végül pedig sokszor künn a sza"badban. így- könnyebben ment a már egyszer megtanult szavak, nyelvtani alkalmazások és sajátos olasz kifeje zések ismétlése, mert beszélgetésünk tárgyait mintegy megeleve­nítve tudtuk a gyermek szemei és képzelete elé állítani. Utóbbi idő­ben kihasználva a fiúk érdeklődését, egy olasz gyermeklap, »II Vit­torioso« illusztrációit vetítettük vászonra. A lejátszott komikus és élénk képek nag}' tetszésre találtak és így a fiúk egyik jelenetet a másik után nézve a mesélt kalandos történetet is élvezhették. Pe­dagógiai szempontból ez az eszköz nagyon bevált, mert amellett, hogy látókörük szélesedett, nagyfokú készségre és ismeretre tet­tek szert az olasz nyelvi sajátságok és a beszélgetési nyelv terén. Természetesen egy-egy jelenetnél huzamosabban megálltunk — ami nem volt éppen a gyerekek ínyére, hisz ők a mese végére voltak kíváncsiak — és azt pontosan megmagyaráztuk és többszr elismé­teltük a kifejezéseket, mikor szükségesnek láttuk egészen aâdig, míg csak tökéletesen meg nem tanulták mindannvian. Az igaz,liogy ez az állandó s kissé aprólékos ismételgetés el-eltávolodott a tulaj­donképeni, élénk társalgástól, azonban mind a kiejtésnek toszkáni nyelvjárás szerinti javítgatása, mind a nyelvtani és mondattani hi­bák kiküszöbölése, végül pedig a sajátos, az olasz nyelvet jellemző

Next

/
Thumbnails
Contents