Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1939
ORA gyatkoztunk — mely az ember tetteinek biztos vezére — és állandóan azon voltunk, hogy azokat a természetes adottságokat, melyek kisebb-nagyobb mértékben és különböző formában minden em bernek, s így a tanulóknak is sajátja, kiaknázzuk, kamatoztassuk. A napi olasz órák felépítéséhez a használt könyv (Király: Olasz Nyelvkönyv) adta a vezérfonalat, melyben sok és változatos olvasmány szerepelt a családi élet szemléltetéséből kezdve egészen a két ország (Olasz- és Magyarország) földrajzáig. E két ország egymás mellett említve mintegy szimbóluma intézetünk tulajdonképpeni céljának, mely abban áll, hogy a magyar növendékeknek megadja a római szépségben és régiségben gyökeredző olasz nemzeti kulturába való belekapesolódást. Azt mondják, ahhoz, hogy kis hazánkat jobban becsüljük és szeressük, jó egy kissé külföldön megfordulni. Ez igaz, nagyon igaz. Ehhez még hozzáfűzhetjük, minél alaposabb az idegen ország értékeinek ismerete, annál tökéletesebb a sajátunk megbecsülése. Erre az illető ország nyelve, művészete, hagyománya vezet. Kis magyarjaink az olasz nyelv által kapcsolódnak bele a sokrétű olasz kultura áramkörébe. Á társalgás anyaga meglehetősen változatos volt és habár minden órának megvolt a maga sajátos arculata, a kérdések mégis gyakorta a gyermekektől már ismert tárgyak körül forogtak. Általában, ami a módszerünk külső formáját illeti, elmondhatjuk, minden törekvésünk arra irányult, hogy a tanult szavakat szemléltessük akár a tárgyak, akár pedig ennek hijján, ábrázolások bemutatásával; társalgási óráink a legváltozatosabb környezetben játszód tak le: többnyire az osztályteremben, néha a monostor ebédlőjében, hol a falakon található szimbolikus freskók álltak társalgásunk középpontjában, majd az ősi monostor egyéb helyein, végül pedig sokszor künn a sza"badban. így- könnyebben ment a már egyszer megtanult szavak, nyelvtani alkalmazások és sajátos olasz kifeje zések ismétlése, mert beszélgetésünk tárgyait mintegy megelevenítve tudtuk a gyermek szemei és képzelete elé állítani. Utóbbi időben kihasználva a fiúk érdeklődését, egy olasz gyermeklap, »II Vittorioso« illusztrációit vetítettük vászonra. A lejátszott komikus és élénk képek nag}' tetszésre találtak és így a fiúk egyik jelenetet a másik után nézve a mesélt kalandos történetet is élvezhették. Pedagógiai szempontból ez az eszköz nagyon bevált, mert amellett, hogy látókörük szélesedett, nagyfokú készségre és ismeretre tettek szert az olasz nyelvi sajátságok és a beszélgetési nyelv terén. Természetesen egy-egy jelenetnél huzamosabban megálltunk — ami nem volt éppen a gyerekek ínyére, hisz ők a mese végére voltak kíváncsiak — és azt pontosan megmagyaráztuk és többszr elismételtük a kifejezéseket, mikor szükségesnek láttuk egészen aâdig, míg csak tökéletesen meg nem tanulták mindannvian. Az igaz,liogy ez az állandó s kissé aprólékos ismételgetés el-eltávolodott a tulajdonképeni, élénk társalgástól, azonban mind a kiejtésnek toszkáni nyelvjárás szerinti javítgatása, mind a nyelvtani és mondattani hibák kiküszöbölése, végül pedig a sajátos, az olasz nyelvet jellemző