Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1927

Szófia—Konstantinápoly—Athén. (Tanulmányuti vázlat). Irta : Dr. Kálovics Adorján. „Discendi studio peregrinatíones institutae sunt." Az utazások a tudásvágy gyermekei. Szent Jeromostól származik e jelmondat, mely a tanulni vágyó, értelmes utazót a pusztán kíváncsitól oly élesen megkülönbözteti. Ugyancsak ő mondotta azt is, hogy „a görög történetírókat jobban megértjük, ha Athént láttuk, az Aeneis harmadik könyvét, ha Troasból a Leukáson és Akrokeraunián át Szicíliába utazunk, hogy innét ismét a Tiberis torkolatához jussunk." Ez a „discendi Studium", a tanulniakarás és lelkesedés vitt bennünket, mint az esztergomi bencés gimnázium 14. Holló cserkészcsapatának vendégeit, a jubiláris szentévben, hogy 24 napos mozgótáborozás alatt végig járjuk Itália egyrészét: a lorettói kegyhelyet, assziszi Szent Ferenc hazáját, az örökváros ker. műemlékeit, a pogány római kultúra romjait, gyönyörű montecassinói anyamonostorunkat, Subiakót az Anio völgyével, a festői fekvésű Nápolyt, a Vezúvot örökké gomolygó füstfelhőivel, a régi Pompeji kiásott romjait, a művészetek városát Firenzét, a páduai Szent Antal-templomot és Velencét, az álmok városát. Ezerféle kellemesnél kellemesebb benyomással méhek módjára megrakódva tértünk haza jól rendezett és szépen sikerült tanulmányutunkról. Bár a júliusi és augusztusi perzselő napsugaraktól sokat szenvedtünk, valamennyien azzal gondoltunk később a kiállott fáradalmakra, hogy ennyi lelki és szellemi gyarapodásért érdemes volt áldozatot hozni. Ennél is merészebb feladatra vállalkozott ugyancsak az esztergomi bencés gimnázium cserkészvezetősége, midőn az elmúlt vakációban megtett balkáni kirándulás tervét előkészítette. Júliusban 23 napos balkáni utat tenni, mindenképen meggondolandó és semmikép sem irigylendő dolog. A csapat főparancsnokának sokirányú gondos fáradozásáért ezúton is köszönetet mondunk. Az állandóan derűs hangulaton, a Balkánon élő magyarok szíves önfeláldozásán kívül elsősorban az isteni Gondviselés őrködő kezének kell tulajdonítanunk, hogy a társaság minden tagja nagyobb baj nélkül került haza.