Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-11-25 / 22. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2022. november 25. M 15 Az eltűnt városkép nyomában A német megszállás Pakson Fotó: magánarchívum Németek vonulása a Deák Ferenc utcában Az 1930-as évek végére a zsidókérdés törvé­nyi rendezése Pakson is ahhoz vezetett, hogy az antiszemita légkör a politikán át begyűrű­zött a mindennapokba. 1938-ban Szelp József asztalos, ipartestületi elnök az újságba küldött nyílt levélben tette szóvá, hogy a paksi Hangya Szövetkezet által megvett ház átalakítási mun­kálatait zsidóval végezték, noha Pakson há­rom keresztény szerelő is volt {Új Nemzedék, 1938.12.29., 4.0.) Az 1939. májusi második zsidótörvény már helyben is éreztette a hatá­sát, többen utcára kerültek zsidó származásuk miatt Köztük volt Komlós Ferenc, a paksi ál­lami polgári fiúiskola óradíjas helyettes tanára. A Székesfehérvári Tankerületi Királyi Főigaz­gatóság bocsátotta el 1940. február 1-jeihatály­­lyal, és mind a nyugdíjat, mind a végkielégítést megvonták tőle. {Paksi Tükör, 2004. nov., 5.O.). Jellemző volt, amikor a svábok paksi nagygyű­lésén Perczel Béla nyugalmazott Tolna megyei főispán egy fiatalembernek odaszólt: „Szégyell­­je magát a »Sieg Heil!« köszöntésért, amikor itt magyar kenyeret eszik!’’. Kioktató választ ka­pott a fiatal volksbundistától: „Téved az úr, nem mi eszünk magyar kenyeret, önök esznek német kenyeret!”. (Igaz Szó, 1944.03.28., 2.o.) Komor hangulatról tanúskodnak a paksi Kasza Kata­lin levelének sorai, amit a bátyjához, Kanadá­ba küldött 1939 tavaszán: „Kedves bátyám, Főnököm Fischer Lídia zsidó rövid- és divatáru kereskedő kért, kérdezzem meg tőled, miután kivándorol­na, lehetne-e ott is kereskedő, vagy milyen szakmára képezze át magát? Nagyon rosz­­szul megy most itt a zsidóságnak, Pesten is nagy zsidó-cégeket számolnak fel. Itt csend­őrök igazoltatják őket, hogy magyar állam­polgárok-e? Csak azt ismerik el honosnak, aki 1850-ig visszamenően igazolni tud­ja, hogy azóta Magyarországon élt csa­ládja. Ezért Paksról is sokan kivándorol­nak. Látod itt is furcsa világ van, ami nem fog jóra vezetni...” (Idézi: Paksi Hírnök, 1993.04.21., 9.O.) A háborús hangulat 1944-re már Pakson is te­tőzött, vitéz Kiss Kálmán boltja tele volt a vég­ső harcra buzdító hatalmas plakátokkal: „Győ­zelem vagy Szibéria!” - ez volt rájuk írva. Így emlékezett Szelp János egy különös plakátra a Paksi Hírnök 1992. augusztus 14-i számában. Egy másikon vonatszerelvény volt látható. Az utolsó kocsin a vörös csillagos sapkában, pus­kával a vállán a halál ült csontváz képében, a sín mentén holttestek feküdtek. A kísérőszö­veg: „Szibériába akarsz kerülni te is? SOHA! Akkor harcolj és dolgozz a győzelemért!”. 1944- ben a paksi ortodox hitközségnek 573 tag­ja volt, Steiner Gyula kereskedő elnököl­te, Altmann Simon rabbi vezette. Az Aggok háza mellett a Chevra Kadishát és az Izraeli­ta Nőegyletet a két paksi hitközség (ortodox, statusquo) együttesen tartotta fenn, a tagok is közösen voltak nyilvántartva. A paksi orto­dox hitközség tagjai közül ez időben 52 fő volt munkaszolgálatos. így érkezünk el az 1944. március 19-i német megszálláshoz, mely során a paksi macskaköves főutcán is végigvonult a teherautós, oldalkocsi-motoros német hadi konvoj, melyből a 8. SS-tüzérezred állomá­sozott Pakson. A 22 éves Erhard Mösslacher (1921-1945) parancsnok már a német bevo­nulás másnapján azzal foglalkozott, hogy a paksi zsidóságot terrorizálja, és kivégzésekkel fenyegetőzött. 1944. március 22-én, egy szer­dai napon Mösslacher SS Obersturmführer megjelent a járási főszolgabíró hivatalában (ma a Pro Artis Művészeti Iskola épülete), és leadta a zsidók mozgásának korlátozására vo­natkozó szabályokat dr. Arany László szolga­bírónak. Ezek alapján korlátozták a zsidók sza­bad mozgását az utcákon este hat és reggel hét óra között. Minden paksi zsidó üzletet sárga színű csillaggal kellett megjelölni, mellette be­tűkkel magyar és német nyelven kiírni, hogy „Zsidó üzlet - Judengeschäft”. A hitközség el­nökei kötelesek voltak az összes zsidót feltün­tető kimutatást készíteni, és minden családfő köteles volt a hitközség elnökénél délután négy órakor jelenteni, hogy a családjába tartozó sze­mélyek valamennyien Pakson tartózkodnak. A hitközség elnökei kötelesek voltak a kimu­tatást mindennap délután öt órakor a kato­nai parancsnoknál az ipartestület Petőfi utcai székházában bemutatni, és jelenteni az esetle­ges változást Abban az esetben, ha a tilalom ellenére bármely zsidó Paks községből eltávoz­nék, és ezt a hitközségek elnökei nem jelentik, száz zsidó kivégzését fogja a katonai parancs­nokság elrendelni. Minden zsidó kereskedő köteles a kereskedésében lévő összes árucik­kekről leltárt felvenni, és ezen kívül köteles a vagyoni helyzetét részletezve (ingó, ingatlan) feltüntető leltárt a községi elöljárósággal lát­tamoztatni. A jegyzőkönyvet dr. Arany Lász­ló szolgabíró, Altmann Simon rabbi, Steiner Gyula orthodox hitközségi elnök, Horváth Ist­ván statusquo hitközségi elnök és Mösslacher SS-parancsnok látták el kézjegyükkel. {Évszá­zadokon át III., 581-582.0.) Dr. Komis István paksi járási főszolgabíró megküldte az alispán­nak a fenti jegyzőkönyvet Az alispán „tudo­másul, irattárba” megjegyzéssel napirendre tért a németek intézkedései felett. (Folytatjuk!) dr. Hanoi János

Next

/
Thumbnails
Contents