Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-10-28 / 20. szám

Portré Paksi Hírnök, 2022. október 28. M 11 Jó napot, mi újság? Kovács Lajos Kovács Lajos életét meghatározza a népze­ne. A Vetővirág Népzenei Együttes vezetője a Tolnai úton töltötte gyermekkorát. Édes­apját, aki postás volt, gyakran elkísérte, egy ilyen alkalommal találkozott az Akác ut­cában Lőrincz bácsival, aki citerát, hárfát is készített magának. Jó néhány alkalom­mal megkérte, hogy zenéljen neki, mert na­gyon megszerette a citera hangját. Bár meg­érintette a zene, a későbbiekben nem foglal­kozott vele. Vasszerkezeti lakatosnak tanult Budapesten, a paksi atomerőműben dolgo­zott 36 éven át különféle pozíciókban, na­gyon szerette a munkáját. Harminckét éves volt, amikor újra kapcsolatba került a cite­­rával. Akkor Dunaújvárosban éltek, és kis­iskolás Robi fiát kísérte el a zeneiskolába, ahol a paksi Gutái Istvántól tanult citeráz­­ni. Aztán elvitte a kisfiát egy népzenei tábor­ba is, ahol a következő évben maga is ott­maradt, mert látta, micsoda zenei élet folyik ott. Csak az első napon érezte magát fur­csán felnőttként a gyerekek között, öröm­mel tanulta velük együtt a citerázást. Isme­reteit autodidakta módon fejlesztette tovább majd, amikor elérte azt a szintet, hogy meg­akadt az egyéni tanulásban, kért segítséget a paksi zeneiskola tanárától, Lehőczné Ildi­kótól. Játszott a zeneiskola diákjaiból alakult Kalinkó zenekarban is. A citeratáborban ka­pott indíttatást arra is, hogy maga készítse el a hangszert. Kunszentmiklóson ismerke­dett meg egy citerakészítővel, akinek a se­gítségével az egyik tábor ideje alatt el is ké­szítették első hangszerét, és a táborzáró mű­soron már azzal muzsikált. Azóta nemcsak készíti, hanem gyűjti is a hangszereket, vagy hatvan öreg citera található a gyűjteményé­ben. Hobbiként ismerősöknek készít hang­szert. Kovács Lajos elmondta, hogy tagja a Magyar Tekerőzenekarnak. Budapesten, a Fonóban havonta próbálnak, november 1-jén a Fiumei úti sírkertben adnak kon­certet. A tekerővei egy táncháztalálkozón ismerkedett meg, ahova a paksi zeneiskolá­val utaztak. Mint mondta, amikor meghal­lott tizenöt tekerőt egyszerre szólni, annyira megfogta a hangzás, hogy úgy érezte, meg­állt az idő. El is határozta, hogy kell neki egy ilyen hangszer. Egy citeráért cserébe kapott egy rossz állapotú tekerőt, amit megjavítta­tott, majd néhány év múlva vásárolt egy újat. Azóta tekerőn is játszik. A Vetővirág Nép­zenei Együttessel most a karácsonyra ké­szülnek egy teljesen új repertoárral, amit a Hattyú, illetve az Árok utca lakóinak adnak elő, a már 2015 óta megszokott jó hangula­tú házi koncerteken. Kovács Lajos 2019-ben vonult nyugállományba, felesége, Kovácsné dr. Hesz Katalin ügyész is követi a napok­ban, így már együtt élvezik a jól megérde­melt pihenés éveit. Fiúk, Robi régen letette már a citerát, de az unokáknak, Borókának, Zetének és Tomajnak már készült egy-egy hangszer. Kétszáz kilométer a távolság a nagyszülőktől, de havonta egyszer minden­képpen találkoznak. Kovács Lajosék lánya, Vanda Hollandiában él, januárban ő is uno­kával örvendezteti meg a szüleit. Lajosnak a teljes kikapcsolódást a zene nyújtja, és a mű­hely, ahol hangszereit készíti, valamint az unokákkal együtt töltött idő. Emellett a ház körül tevékenykedik, de, mint mondja, min­dig csak annyit, amennyit a test megkíván... Sólya Emma

Next

/
Thumbnails
Contents