Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-08-26 / 16. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2022. augusztus 26. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Zsidó kereskedők a paksi főutcán 2. rész Fotó: magánarchívum A Spitzer testvérek üzlete a Kossuth L. és Templom utca sarkán (képeslaprészlet, Wiener Hajman kiadása, kb. 1901) A péntek volt a hét legmozgalmasabb napja, a főtéri nagy hetipiacon rengeteg baromfit, halat és gyümölcsöt árultak. Vitték is a gazdagabb zsidók a nagy halakat, a kövér libákat. Délután már minden szombattartó üzlet bezárt. A szombat délelőtt istentisztelettel, a délután sétával telt, a hajóállomás és a korzó volt a legkedveltebb sétahely. Idézzük fel további paksi kereskedőcsaládok emlékét. A Behr testvérek, Jakab és Amain a 19. század második felében Paks jómódú, gabona- és borkereskedelemmel foglalkozó vállalkozói voltak. Gyermekeik közül országosan ismert lett Ármin fia, Berényi (Behr) László újságíró, a Pesti Hírlap, majd a Budapesti Hírlap alapító munkatársa. Ismert volt még Ármin lányának, Behr Reginának férje is, dr. Kohn Gábor orvos, 1848-as szabadságharcos. Irodalmi munkássága révén Behr Jakab (1827- 1915) lánya, Rosenákné Behr Blanka (1881-1965) írónő emelhető ki. A Behr család sírboltja a zsidótemetőben van: „Pakson f. hó 18-án az orth. és statusquo hitközségek általános nagy részvéte mellett temették a 87 éves korában elhunyt, köztisztelt Behr Jakabot. Nemes, közhasznú munkában eltöltött élet után szólította el az Úr. Évtizedeken át volt előbb az orthodox, majd a különválás után a statusquo hitközség elnöke. Megteremtője volt az iskolának, az izr. nőegyletnek, de a hitközség ügyein kívül is minden társadalmi munkából kivette részét. Ritka szellemessége, mellyel embertársait mindenkor szórakoztatni iparkodott, egész Tolnamegye közkedvelt »Behr bácsi«-jává avatta. Vele a paksi zsidó hitközség egy darab élő története szállt sírba!’ {Egyenlőség, 1915.08.29., lO.o.) Szintén gabona- és lisztnagykereskedő volt a Kereszt utca sarkán a Fő utca 29. számú impozáns házban lakó Weisz család. Weisz Gerzson (1848-1916) jótékonyságáról volt ismeretes, és éveken keresztül elnöke volt a paksi izraelita szent egyletnek. A cégét fiai vitték tovább, Weisz Salamon, Weisz Sámuel hitközségi elnök és Weisz Joachim (1887-1944), aki bár az első világháborúban szerzett hősi érdemeket, de végül családjával együtt Auschwitzban lelte halálát. Fischl Bernátot (1844-1893) 1876-tól jegyzik, mint liszt-, vegyes- és gabonakereskedőt, majd 1882-ben alapította ecetszeszgyárát, amit borkereskedéssel is bővített. Gyermekei vitték tovább a családi vállalkozást, a Fischl Bernát Fia céget Fischl Viktor működtette a Fő utca 19. szám alatt, itt működhetett az ecetgyár, hordó- és borkereskedésük. 1908 nyarán szerepeltek a madocsai tűzkárosultak javára adományozók listáján, akiknek 57 liter ecetesszenciát küldtek. Másik fia, Fischl Joachim (1876-1944) is borkereskedő, ecetgyáros volt, a Vörösmarty utcában lakott, az 1140. népsorszám alatt. 1944-ben családjával együtt Auschwitzba deportálták. A Kramer Mór és Társa gyapjúfonó-, kötő-, szövő- és festőgyár a Fő utca 88. szám alatt működött, és készített harisnyakötéshez és szőnyegekhez való fonalat. Ez az üzem az 1910-es években épült ki, és kb. 35 munkást foglalkoztatott. Práger Sámuel bőrkereskedő az Árok utca 10. szám alatt lakott. A hírek szerint Fő utcai üzletébe 1936-ban betörtek: „Folyó hó 22-ére virradó éjjel betörők jártak Práger Sámuel paksi bőrkereskedő üzletében és onnan kb. 600 pengő értéket legnagyobbrészt finom bőrárut vittek el. A betörők a Fő utcán levő üzletbe az Üzlettel szomszédos héber iskolából falbontással jutottak be, s a helyi viszonyokat jól ismerő és a bőrszakmában jártas egyének lehettek. A csendőrség azonnal megindította a nyomozást". (Tolnamegyei Újság, 1936.04.25., 5.O.) A Fő utca 32. szám alatt működött Ausch Dávid (1857-1933) üveges, képkeretező üzlete. Mellette a Fő utca 34. szám alatt, a Keskeny utcával szemközt épült fel 1902-ben a Rosner testvérek építkezési, kőfaragó üzlete és síremlékraktára. Rosner Mór és Rosner Ármin kőfaragók a századelőn alapították vállalkozásukat, a polgári iskola támogatói is voltak, melynek évkönyve szerint elkészítették az iskola 1912-ben alakult Jámbor Pál önképzőköre számára a költő gipszöntvényű mellszobrát. A cég az 1930-as évekig működött, majd Rosner Ármin Uruguayba kivándorolt, 1932-ben már a Délamerikai Magyarság című lapban hirdette mesterségét az ottani magyaroknak. A paksi temetőkben sokszor találkozhatunk régi sírkövek lábán a Rosner felirattal, mely az egykori sírköves mesterekre emlékeztet. A Spitzer család nevével már a 19. század elején lehet találkozni. A Fő utca 48. szám alatt Spitzer Sándornak volt üzlete. A Spitzer Testvérek kereskedőcéget 1899- ben jegyezte be Spitzer Vilmos és Illés, majd a századforduló után Illés vitte tovább. Fűszer- és gyarmatáru-kereskedő cég volt, de festéküzletük is volt. Gyarmatárunak hívták a tengerentúli kereskedelem útján behozott terményeket, mint pl. kávé, tea, kakaó és a fűszerek. Illés a zsinagóga templomgondnoka is volt egy időben. A Templom utca sarkán, majd a Kossuth Lajos utca 1. szám alatt vegyeskereskedésük és kocsmájuk működött. „Jómenetelű üzlet, mely 46 év óta fennáll, fűszer, engros és detail, ötszobás lakással elköltözés miatt 10 évi szerződéssel átadó. Bővebbet Spitzer Testvéreknél Pakson.” {Egyenlőség, 1923.) A Kossuth Lajos utca sarki üzletüket 1924-től végül Kóth Mór kereskedő vette át. dr. Hanoi János
