Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-08-26 / 16. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2022. augusztus 26. ■ 13 A 2019-es játékkiállítás kapcsán közzétett adományozási felhívás nyomán jelentős szá­mú, a huszadik század második feléből szár­mazó tárggyal gyarapodott a városi múze­um történeti gyűjteménye. Ezek zöme - a felkérésnek megfelelően - különböző játék vagy gyerekekhez kapcsolódó tárgy volt, de az adományok között akadtak másfélék is. Egy nagyobb adomány részeként a mú­zeum egy 97 darabos jelvénygyűjteményt is kapott, melyek legnagyobb része az 1960- 1980-as évekből származott. A jelvények zöme a korra jellemző tematikát tükröz: szocialista ifjúsági szervezetek és progra­mok (úttörő, KISZ) jelvényei, tanulmányi és munkajelvények, pártgyűlésekhez, a szocia­lista néphadsereghez kapcsolódó jelvények, szocialista propagandajelvények, a környe­ző KGST államok és ifjúsági mozgalmaik­hoz kapcsolódó jelvények, a turizmushoz, túrázáshoz kötődő kitűzők. A gyűjtemény érdekes csoportja a szovjet (és a szocialista tömb) repüléshez és űr­programhoz kötődő daraboké. Ezek kö­zül mutatunk be az e havi tárgytörténetben kettőt. A szovjet tábor egyik legfontosabb propagandatémája a kétség kívül látvá­nyos és valós eredményeket hozó űrprog­ram volt. A kezdeti szovjet sikerek tagad­hatatlanok voltak: az első műhold (1957), az első Föld körüli pályát elérő állat (1957 novemberében), az első emberes űrrepülés (1961), az első női űrhajós (1963), az első emberi űrséta (1965) mind-mind a keleti blokk elsőségét jelentette az űrversenyben. Ezen eredmények elérése hatalmas gazda­sági és társadalmi áron történt, azt a hamis képet mutatva, mintha legalábbis a szocia­lista tábor gazdasági és technológiai téren versenyképes lenne a Nyugattal, ami alapve­tően nem volt igaz. A klasszikus űrverseny a hidegháború egyik látványos és feleme­lő eredményeket hozó szakasza volt 1957- 1975 között, mely mindkét felet hihetetlen mértékben megterhelte és a teljesítőképes­ség határára vitte. Hosszú távon a hihetetlen költségek miatt fenntarthatatlan volt, köz­vetlen és rövid távú katonai vagy gazdasá­gi haszna a propaganda és presztízs eredmé­nyeken kívül kevés volt. Ugyanakkor a fel­gyorsított technikai és kutatási eredmények felmérhetetlen hatást váltottak ki hosszabb távon, és az egyetemes emberi történelem leglátványosabb és legemlékezetesebb addi­gi eredményeit produkálták. A képen látható három jelvényből kettő a Vosztok- és egy a Venyera-programnak ál­lít emléket. A hosszúkás alakú jelvényeken felül kis vörös sematikus rakétaábrázolás látható, alul aranyszínű földgömb CCCP felirattal. Alatta „BOCTOK” cirill betűs (orosz) felirat. A Vosztok („Kelet”) a szov­jet űrprogram egyig legnagyobb teljesítmé­nye volt 1958-1964 között. Az első emberes űrrepülés e program keretében történt 1961. április 12-én, amikor Jurij Gagarin a Vosz­tok-1 fedélzetén a világ első űrhajósaként megkerülte a bolygót. A programot 1958- ban hagyta jóvá a Szovjet Kommunista Párt, majd zárta le 1964-ben. A program kereté­ben tizenegy repülést hajtottak végre, ebből ötöt emberi személyzettel. Az első emberes űrrepülésen túl a program keretében került sor az első egy napnál hosszabb emberes küldetésre is. Ellentétben a nagyjából pár­huzamos amerikai Mercury-programmal a Vosztokot teljes titoktartás övezte, a prog­ram neve és az indítások helyszíne is a baj­­konuri űrrepülőtérrel titkos információ volt az első sikeres küldetésig. A harmadik jelvény a kevésbé közismert Venyera-küldetésekhez kötődik, holott az első korai sikereken kívül talán ez a sorozat tekinthető a szovjet űrprogram legnagyobb teljesítményének. A kerek alakú, fekete-vörös osztató jelvényen a fekete mezőben egy szov­jet arany színű rakéta látható „BEHEPA-2” cirill felirattal, míg a vörös mezőben az „1965 12 XI” dátum olvasható. A Venyera-program egy szovjet bolygóközi küldetéssorozat volt a Vénuszra. (A „Venyera” a bolygó orosz neve.) A program 1961-1983 között zajlott, melynek során tizenhat űrszondát küldtek a Vénuszra. A Vénuszon emberi léptékkel hi­hetetlenül zord körülmények vannak a lég­körben 120 Celsius-fok átlaghőmérséklettel és a földi légköri nyomás kilencvenkétszere­­sével. A felszínhőmérséklet a mérések sze­rint magasabb, mint 460 Celsius-fok. Nem csoda, hogy a Venyera-program első darab­jai nem voltak sikeresek, ugyanakkor ezek az űrszondák hozták az első tényleges he­lyi eredményeket a bolygóról és a légkör­ről. Az első sikeres leszállást a Vénuszra is a program keretében hajtották végre, ami­kor a Venyera-7 1970-ben 23 percig sugár­zott adatokat a felszínről. A képen látható jelvényt a program második küldetésére ad­ták ki. A szondát a jelvényen olvasható na­pon lőtték fel. Maga a szonda küldetése az volt, hogy elhaladjon a Vénusz mellett, fény­képezzen és méréseket végezzen. Tervezett küldetését nem tudta elvégezni, mert még a bolygó elérése előtt elromlott. 1966. febru­ár 27-én 24 ezer kilométerre repült el a Vé­nusz mellett, majd Nap körüli pályára állt, és a mai napig ott kering. Szabó Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents