Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-08-26 / 16. szám
Portré Paksi Hírnök, 2022. augusztus 26. ■ 11 Fotó: magánarchívum Jó napot, mi újság ? Ferenczi Ildikó- Ismerem Paksot, és ezer szállal kötődöm hozzá, de a paksiak nem ismernek engem, pedig ez fontos lehet, hiszen ránk bízzák a szeretteiket - indokolja megkeresésünkre adott igenlő válaszát Ferenczi Ildikó. Másfél éve vezeti a Paksi Életfa Idősek Otthonát, ahol igyekszik nyugodt, kiegyensúlyozott körülményeket teremteni a lakóknak, dolgozóknak egyaránt. Az egészségügyből érkezett a szociális szférába, lételeme a gondoskodás.- Az érzékenyítés a legsürgetőbb feladat. Ez most a nyári diákmunka kapcsán került felszínre. A fiatalok többsége nem tud mit kezdeni az öregséggel, betegséggel, elmúlással - kezdi szinte kérdés nélkül fejtegetni hivatásának legaktuálisabb problémáját Ferenczi Ildikó. Nála ez már gyerekkorában elkezdődött azzal, hogy édesapja elvárta, hogy ugyanúgy bánjanak a neki dolgozó segédmunkásokkal, mint a családtagokkal.- Az elfogadás tekintetében Pálfa, ahol felnőttem, speciális hely, annak köszönhetően, hogy ott egy fogyatékkal élőket ellátó otthon működik. Az édesanyám éveken át dolgozott ott, mindig nagy szeretettel mesélt a munkájáról - utal a kezdetekre. Abban, hogy egészségügyi szakközépiskolába jelentkezett, a szüleié a kulcsszerep, részben azért terelgették erre a pályára, mert tudták, hogy fogékony az emberi sorsokra, gondoskodó, lelkiismeretes, másrészt azon praktikus okból, hogy betegek mindig lesznek... Ildikó húsz éven át Pálfán dolgozott háziorvos mellett körzeti ápolóként, közben folyamatosan képezte magát, és vállalt olyan feladatokat, ahol a segítségnyújtásé volt a főszerep. Mint meséli, beszélgetésünk napján véradás van Pálfán, ami eszébe juttatta aktív vöröskeresztes időszakát, számtalan véradást szervezett, illetve sokszor kislányával, a Trabantjukat megrakva vitték az adományokat a rászorulóknak. Gyerekei, a 32 esztendős Gábor, vagy ahogyan mindenki szólítja, Gaga és a 24 éves Virág is beleszülettek ebbe a miliőbe, amit jól példáz az is, hogy a szélesebb értelemben vett családban többen is hivatásos gondnokként segítenek több tucatnyi korlátozottan cselekvőképes embert. Ezzel a tevékenységgel Ildikó akkor sem hagyott fel, amikor Kávási Brigitta távozása után átvette a Paksi Életfa Idősek Otthona vezetését 2021 elején. Ezt megelőzően már hat évet dolgozott az intézményben, sőt korábban Dunaújvárosban is eltöltött kilenc évet egy idősek otthonában gondozónőként 12 órás műszakban. - Húsz év után váltottam. Tudatos döntés volt, hogy a szociális szférában fogok dolgozni - idézi fel. Ezen tapasztalatok birtokában csak olyan hozzáállást, munkavégzést vár el munkatársaitól, amit ő maga is elvégzett, megtett. Bár folyamatosan tanult, vezetői ambíciói nem voltak. Ám amikor megüresedett az igazgatói szék, úgy gondolta, anynyit tanult elődjétől és olyan sok energiát áldozott az otthonra, amit szeretett volna továbbvinni. Az intézmény vezetőjeként nem kerget megvalósíthatatlan álmokat. Az elmúlt években soksok fejlesztés, innováció történt, ezek eredményeit szeretné megőrizni. Egyébként pedig célja az, hogy állandóságot, nyugalmat biztosítson az otthon lakóinak, és ugyanilyen jelzőkkel leírható munkakörülményeket a dolgozóknak, illetve saját magának. Naponta ingázik Paks és Pálfa között, ahova egy éve költözött vissza a szülői házba. Ha kevés ideje engedi, a lakást csinosítja - még a bútorfestést is kipróbálta -, és újabban a kertjében is nagy örömét leli. Lánya a férjével Budapesten él, és a kereskedelemben találta meg hivatását, amiben nagyszerűen helytáll. Fia a vidéki életet választotta, Pálfán maradt, és ahogy édesanyja büszkén megállapítja, igazán sokoldalú lett, villanyt szerel, dolgozik a családi mezőgazdasági vállalkozásban, borászkodik.- Együtt élek az otthonnal, már munkába menet, a 30-40 perces úton azon töröm a fejem, hogy mivel tehetném könnyebbé, szebbé a lakók életét, mindennapjait - meséli. Mint hozzáfűzi, a segítő szakma nagyon nehéz, legyen szó családsegítésről, házi segítségnyújtásról vagy éppen idősgondozásról. Elismeri, hogy az ő hivatásában nehéz látványos eredményeket produkálni, nem épít házat, nem tölti meg terménnyel a magtárakat, mint aki az építőiparban vagy éppen a mezőgazdaságban dolgozik, ahogy egykor az édesapja. Nekik apró napi örömökkel kell beérniük, ami sokszor többet ér a külsőségeknél - egy hálás hozzátartozó, a lakók arcán elégedett mosoly... - Célom, hogy munkatársaimmal együttműködve megvalósítsuk azt, amire az idős ember és a hozzátartozója vágyhat: nyugalmat és intézményi keretek között létrehozható igazi otthont, hogy az idős emberek utolsó éveikben minél magasabb színvonalú ellátásban részesüljenek. Szabó Vanda
